Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

454 645. országos ülés 1916 harmadik módosítása a képviselő urnak az, hogy a 2. bekezdésben »a 10%-nál« szavak helyett »60°/o-nál« szavak vétessenek fel. — A következő módositvány Platthy György képviselő uré, amely igy hangzik: »A 10. §. 2. bekezdésében ezen szavak után »a becslés költségeit a kincstár viscli«, a bekezdés többi része hagyassák el. — És végül beadott egy módosítást a pénzügyminister ur, amely igy hangzik: »a 10. §. 2. bekezdésének első mondata helyett a következő mondatot ajánlom: »A becslés költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a becslés által megállapított érték 5000 K-át meg nem halad, továbbá, ha a becslés által megállapított érték az 5000 K-át meghaladja ugyan, de a fél által bevallott értéket 10%-nál többel nem haladja meg.« T. ház! A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy felteszem szavazásra az eredeti szöveget a pénzügyminister ur módosításával, szemben Csermák és Platthy képviselő urak beadott módosításaival. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 10. §. szövegét a pénzügyminister ur által ajánlott módosítással elfogadni, szemben Csermák Ernő képviselő ur háromrendbeli és Platthy .György képviselő ur egyrendbeli módosításával, igen vagy nem ? (Igen.) A ház a 10. §. szövegét a pénzügyminister ur által ajánlott módosítással fogadja el és Csermák Ernő és Platthy György képviselő urak módosításait mellőzi. Következik a 11. §.'Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. [(ostyái Miklós jegyző (olvassa a 11. §-t). Vermes Zoltán jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. ház! Az általános vita során általam ezen szakaszra vonatkozólag elmondottaknak megfelelően bátor leszek három rendbeli módosítást előterjeszteni. Mielőtt ezek szövegét felolvasnám, örömmel kell megállapítanom, hogy az igen t. pénzügyminister ur az általam is hangoztatott aggodalmaknak legnagyobb részét szintén osztotta és álláspontomhoz legnagyobb részben közeledést volt szíves mutatni. Én sajnálom, hogy ezt a közeledést nem viszonozhatom azzal, ,hogy elállják módosításom előterjesztésétől. Érzem ugyan, hogy a bevett gyakorlathoz képest ez^ kellene tennem, miután a t. pénzügyminister ur megígérte, hogy megfontolás tárgyává teszi az általam mondottakat és ezidőszerint csak az az ellenvetés van az ellen, hogy már most megfelelő módosításokkal alakittassók át a 11. §, hogy a kifogásolt rendelkezések felvételének indokául az szolgált, hogy a háborúban elesett vagy ott szerzett betegségben meghaltak hátramaradottainak ellátásáról szóló törvényünk analóg intézkedéseket tartalmaz, amennyiben ott is a hathónapi időhatár f van megállapítva. Én ezen ígérete daczára arra kérném a t. pénzügyminister urat és a t. képviselőházat, hogyha már fel méltóztatott ismerni a kifogásolt intézkedések aggályos és sérelmes voltát, I > Julius }4-én, pénteken. akkor méltóztassék most segíteni a beismert hibákon, mert mikor megalkottuk azokat a törvényeket, amelyekben a most kifogásolt sérelmes rendelkezések foglaltatnak, nem voltak tapasztalataink a háború áldozatainak kiterjedése felől. Ezen tapasztalatok, sajnos, igenis alapos indokolásául szolgálnak az általam felvetett aggodalmaknak és fájdalom, ezek a tapasztalatok napról-napra legnagyobb sajnálatomra csak igen nagy mértékben szaporodnak. Igy hát, t. ház, ha egy malumot felismerünk, nincs ok arra, hogy ne azonnal siessünk annak megszüntetésére, annál inkább, mert tudjuk nagyon jól, hogy a törvénymódosítások nálunk vagy túlságos nehézkesen vagy túlságos elhamarkoclottsággal történnek. Jelen esetben inkább az előbbitől félek; s miután egy értelemben vagyok a t. minister úrral a rendelkezések sérelmes volta iránt, igazán nem látom semmi akadályát annak, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban már most ne segítsünk ezen. Hisz a t. pénzügyminister ur annál inkább lesz abban a helyzetben, hogy ama törvények módosítását kezdeményezhesse, ha már a mostani esetre hivatkozhatik, mint előzményre; ugy hogy erre vonatkozólag ma délelőtt elfoglalt álláspontomhoz képest, amelyben csak megerősített a t. pénzügyminister ur szives közeledése, a következő kétrendbeli módosítást vagyok bátor benyújtani a hathónapos jogfosztó hátrány megszüntetése és annak elhárítása érdekében, hogy kétség ne merüljön fel aziránt, hogy a haláleset csakugyan a harcztéren szerzett betegség következtében állott be. Igazsága van az igen t. pénzügyminister urnak, amikor elismeri az általam mondottaknak megfelelően, hogy itt orvosi kérdésről van tulajdonkép szó. Még pedig nemcsak oly esetekben, amilyenekre délelőtt voltam bátor rámutatni, hanem oly esetekben is, midőn közvetlenül észlelhet őleg a harcztéren szerzett sebesülés forog szóban. Előfordulhat, és konkrét esetekben elő is fordult, hogy a haláleset egy sebesülés által szerzett betegség következtében hat hónapon túl következett be. Tudok esetet, amikor olyan fejsebesülés folytán, mely az egész koponyát átütötte s az arczburkot is megsértette, egy nagyon kiváló sebészprofesszorunk műtéte következtében az illető beteg talpraállott ugyan, de bekövetkezett az ő szomorú prognózisa: mégis áldozatul esett az illető betegségnek, csakhogy a halál az általa prognosztizált hat hónapon túl következett be. Ilyen eset sok van, s azok előtt, akik figyelemmel kísérik a háborúval összefüggő ilyén eseteket, ez csak egy okkal több, hogy pártolják határozati javaslataimat, amelyek elseje igy szó: »A 11. § első bekezdésének második pontjából ezen szó : »közvetlen« hagyassák ki.« Második módosításom pedig a következő: »A 11. § harmadik bekezdése töröltessék s heI lyette a következő bekezdés vétessék fel: » Az