Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
448 645. országos ütés I9l6 Julius 14-én, pénteken. polgárait, ha ez mellőzhetetlen, avégett, hogy szükségleteit fedezhesse. Azonban vannak bizonyos ügyek, melyek tekintetében oly szoros a kapcsolat s a kölcsönhatás oly nagy, hogy a diszparitás czélszerüségi szempontból mindenesetre elkerülendő. És ha van egy tér, ahol ez fenforog, az mindenesetre az a tér, amelyen a mi illetéktörvényeink és szabályaink értelmében a fokozatos illeték alkalmazandó ; azaz : váltók, kötelezvények, nyugtatványok s egyéb ily természetű okiratoknál. (Ugy van ! jóbbfelől.) Abszolúte nem azt akarom ezzel mondani, hogy a magyar államnak nincs szuverén joga abban a tekintetben, hogy ezeket teljesen függetlenül Ausztriától állapítsa meg. De vitatom, hogy ezen iUetékeknél bizonyos tekintetben még a velünk többé-kevésbbé szoros gazdasági vonatkozásokban és forgalomban levő külállamokra is figyelemmel kell lenni s fokozott figyelemmel Ausztriára. És amint a múltban nagyon helyesen, anélkül hogy erre nézve bárminő törvényes rendelkezés lett volna, ezen illetékek mérve Magyarországon és Ausztriában egyforma vo 1 ^ ugy a jövőre is törekedni kell, hogy egyformák legyenek, aminthogy tényleg az osztrák pénzügyminister úrral meg is állapodtam abban a tekintetben, hogy amennyiben a magyar törvényhozás ezt a javaslatomat elfogadja, ő is hasonlóan fog rendelkezni. De ettől eltekintve azért sem lehet a törvény épen ezen rendelkezéseinek végrehajtására fiksz határidőt kitűzni, mert bizonyos technikai intézkedések, váltóürlapok kiállítása stb. szükségesek ahhoz, hogy a törvény ezen rendelkezései életbelépjenek, ezek pedig a mai körülmények között sokkal nehezebben eszközölhetők. A 2. §. rendelkezésének életbeléptetése is azért van a minister rendeletétől függővé téve, mert itt is bizonyos előmunkálatokra van szükség. Ezek után, hogy reflektáltam a törvényjavaslattal szemben tett •— gondolom — összes ellenvetésekre, még báró Radvánszky t. barátom felszólalására kivánok röviden reflektálni. Teljesen osztom azt a nézetét, hogy a vagyonátruházási illeték kérdésének újbóli törvényhozási szabályozása alkalmával — amire épugy rá fog kerülni a sor, mint minden egyéb pénzügyi kérdés szabályozására — mindenesetre tekintetbe kell venni az ingatlan érték emelkedését. Sőt én az ő javaslatánál tovább menve azt tartom, hogy épen a vagyoni adók behozatalával és a vagyoni adó behozatala után a vagyonátruházási illeték megállapításánál különbséget fog kelleni tennünk azon érték között, amely értékkel az illető ingatlan meg lett adóztatva és azon érték között, amelylyel az ingatlan a megadóztatás alapjául szolgáló értéken felül értékesítve lett. A t. barátom által felvetett eszme mindenesetre olyan termékeny eszme, amelynek értékesítésére, mondom, okvetlenül rá fog kerülni a sor akkor, ha a vagyonátruházási illeték újbóli szabályozása lesz szőnyegen. Ezek után tisztelettel kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Nóvák János : T. ház ! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. Elnök : Majd később adok a képviselő urnak erre alkalmat. Most következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a bélyeges illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezéseinek módositáráról szóló t-sevényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni : igen vagy nem? (Igen!) . A törvényjavaslat tehát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Most talán méltóztatnak engedélyt adni Nóvák János képviselő urnak arra, hogy félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén szólhasson. (Igen !) Nóvák János: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérem a ház szives türelmét. Én ugyanis felhoztam, hogy a 6. §. nem világos. A t. pénzügyminister ur iparkodott engem megnyugtatni, köszönöm is ezt a szívességét, de sajnos, a tények mást bizonyítanak. Sok kisemberrel megtörtént ugyanis, hogy 1910-ben a művelési ág megváltozását jelentette be és ma is mint szőlőterület után fizet szántóföldje után adót. Amikor a hatósági gáliczkiosztás történt, akkor láttuk, hogy gáliczot kaptak sokan, akik szőlőterületüket most szántónak használják. Annak a biztosítását kérem tehát, hogy az illetőknek, akiket ebben természetesen nem rosszakarat vezet, mert hiszen igy több adót fizetnek, legyen joguk ez ellen feüépni, azért kérném annak beszúrását, hogy legyenek figyelemmel azokra a területekre, amelyeken a szőlőmüvelés már teljesen megszűnt é» annak helyébe más művelési ágat hoztak be. Elnök : A pénzügyminister kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Csak egész röviden bátorkodom megjegyezni, hogy nézetem szerint felesleges lenne ilyen rendelkezés. Ma is, amint a t. képviselő ur is elismeri, megvan a törvény, megvan a félnek a joga, hogy bejelentse, hogy szőlője már nem szőlő, hanem szántóföld. Ha ezt megteszi, akkor adót is, illetéket is alacsonyabbat fizet. Ha pedig nem teszi meg, erről nem tehetek és ha két törvényben lesz benn, akkor sem fogja inkább megtenni, mintha egy törvényben van benn. A földadótörvény alapján ő erre a bejelentésre jogosult és ha ezt megteszi, ennek jogkövetkezménye beáll ugy a föld adójára, mint az illetékére nézve. Szívesen megteszem azonban, hogy az illetőket ä községi közegek által figyelmeztessem erre a jogukra. (Helyeslés.) Nóvák János : Akkor kérném az ilyen rendelet kiadását.