Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 1916 Julius l4~én, pénteken. 449 Elnök: Következik a részletes tárgyalás; elsősorban a czim. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a czimet, amdy észrevétel nélkül fogadtatik el. Olvassa az i. H>Elnök : Kivan valaki szólni? Hantos Elemér: T. képviselőház ! A törvényjavaslat 1. §-ának első fokozata a váltó bélyegilletékéről rendelkezik. Már az előző szónok urak kiemelték, hogy ez az illeték lényeges felemelését tartalmazza. Természetesen súlyos teker többlet ez a váltóforgalom szempontjából, de mintbogy államháztartásunk helyzete sem könnyű, ebbe bele kell nyugodnunk. A dolog természete hozza azonban magával azt, hogy minden illetékemelés kétféle hatást vált ki a közönségből. Az egyik az, hogy az uj tekertöbbletet igyekszik másokra áthárítani, a másik, hogy igyekszik kijátszani. Ebben az első fokozatban a kijátszások lehetősége a legnagyobb mértékben megvan azáltal, hogy mindenki, aki egy 200 K-nál magasabb váltót kettéoszt, vagy több részre oszt, lényeges illetékniegtakaritásokat ér el. Aki pl. egy 200 K-s váltót vesz, az 40 fillért fizet, de ha a 200 K-s váltót két 100 K-s váltóra osztja, akkor mindössze 20 fillért fizet, vagyis az illeték felét megtakarítja. Aki egy 3000 K-s váltót 30 czimletre oszt, ami az államnak sokkal nagyobb költségbe kerül, az három koronát takarít meg. Mondom, itt az illetékek kijátszásának igen nagy és könnyű lehetősége forog fenn. A fokozatok skáláját ilyformán a kijátszások skálája fogja felváltani és — vasúti műszóval élve — valóságos váltózónázás fog megindulni. Ezen a bajon kétfélekép lehet segíteni. Először ugy, hogy ugróskála helvett egyenletesen fokozódó skálát állítunk be. Pl. 75 K-ig 10 fillér, 150 K-ig 20 fillér, 225 K-ig 30 fillér és igy tovább 75 K-ként egész 7500 K-ig. Akkor ez a váltózónázás lehetetlenné tétetik és megszűnik az államkincstár kijátszásának lehetősége. Egy másik módja a kijátszások megelőzésének az volna, hogy a váltó értékéhez igazodó, a váltó értéke szerint arányosuló százalék szerint volna az illetéktétel megállapítandó, mely százalékszerü kulcsnál a 100 koronánál kisebb összegek teljes 100 koronának volnának veendők. Tudom, hogy e javaslatom elfogadása azáltal válik nehézzé, sőt lehetetlenné, hogy Ausztriában hasonló illetékfokozatok vannak s a váltóforgalom sűrűsége Magyarország és Ausztria között ily diszparitást nem tesz kívánatossá. Ha mégis felszólaltam, két oka van: az egyik, hogy remélem, hogy Ausztriában is be fogják látni, hogy az illetéktételek e megállapítása nem felel meg a kincstár érdekeinek és át kell térni más fokozat megállapítására ; a másik okom, hogy a pénzintézeti tisztviselők, kereskedők, gazdák, kik majd az illetékfokozatok tételei között fognak bukdácsolni, azok a Schlaubergerek ne higyjék, hogy a magyar képviselőházban senki sem volt, ki KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxx. KÖTET. ezeket a lehetőségeket észre ne vette volna, mikor a fokozatos tételeket megállapították. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem, méltóztatik-e elfogadni az 1. §-t ? (Igen/) A ház az 1. §-t elfogadja. Következik a 2. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 2. §-t). Vermes Zoltán jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház! Már rámutattam annak a méltányosságára,»hogy a köztisztviselők s általában minden tisztviselő a háború után bizonyos ideig mentesittessék a nyugtabélyeg terheitől. A pénzügyminister ur válaszából azt vettem ki, hogy ez első kérelmem teljesíttetni nem fog. Mégis bizonyos erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ez indítványt e formában is előtérjeszszem. Igaz, hogy a jelen viszonyok között nem nagyon kívánatos, hogy az állam bizonyos bevételei elengedtessenek. De ha megnézzük azon illetékek terét, melyekről itt szó van, kétségtelen, hogy igen sok helyen lehetne kárpótlást találni. Radvánszky t. képviselőtársam is rámutatott, hogy e javaslatban egy nagy elv, a progresszivitás elve nincs keresztülvive. Pedig ez kellő anyagot szolgáltatna arra, hogy amit e réven vesztünk, amott megnyerjük. Van még egy tér, melyen talán Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársammal nem fogunk találkozni, de én igen fontosnak tartom az illetékegyenérték kérdését is. Azt hiszem, ez sincs kellőleg kihasználva. Ott sokkal magasabb összegeket lehetne bevenni, mint amekkorák e javaslatban kontempláltatnak. Én tehát fentartom azt az indicványomat és ajánlom elfogadásra a következő módositványt (olvassa) : ^Indítványozom, hogy a 2. §-hoz e rendelkezés pótoltassék: a köz- és magántisztviselők, nyugdíjazottak és özvegyek nyugtái, melyeket fizetésük és egyéb nyugtabélyeg alá eső járandóságaikról állítanak ki, a háború folyamán és a békekötéstől számított két éven át bélyegmentesek. De mert nincs reményem, hogy a t. ház e módosítást megszavazza, azon második módon is elkészítettem módositványomat, melyhez a t. minister ur kijelentette, hogy hozzájárul. De van még egy dolog, melyben tovább óhajtanék menni, mint első előadásomban jeleztem. Nevezetesen ki akarnám terjeszteni e kedvezményt a nyugellátást élvezőkre és az özvegyekre is. Ezért ez volna második módosításom. A 2. § utolsó bekezdése gyanánt indítványozom a következőket: »Az ezen paragrafus első bekezdésében megállapított rendelkezés alól kivételt képeznek a közszolgálati alkalmazottaknak — ideértve a nyugellátást élvezőket és özvegyeket is — azon nyugtái, amely nyugtákat valamely közpénztárból húzott illetményeikről állítanak ki. Ezeket a nyugtákat (vétbizonyitványokat) a háború tartama alatt és a békekötéstől számított két éven belül az előbbi § által hatályon kivül helyezett bélyegilletéki 57