Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
645. országos ülés 1916 Julius lá-én, pénteken. 439 érheti utói az államhatalom, hanem a forgalmi értékben megnyilvánuló bettermentre is rá teheti pozitív adóval a kezét. Ez államérdek, amely előtt el kell némulnia minden más szempontnak, amelyet ezzel szemben fel lehetne hozni. (Helyeslés a középen.) A t. túloldalról többször felhozták már, hogy a részvénytársaságok, bankok kedvezésben részesülnek. Én nem tudom ezen a téren teljesen követni az okoskodást, hanem konczedálom azt, hogy érvelésemmel szemben talán agrárius szempontból felhozható volna azon igen helytálló érv, hogy akkor, mikor 100—300%-ig menő haszonnal túl lehet adni az árukon, ingóságokon és rövid időn belül megnyilvánuló bettermentet egyszerűen csak jövedelmi adóval vagy kereseti adóval lehessen sújtani. Akkor hogyan képzelhető az, hogy ingatlan vagyonnál, mely már telekkönyvi helyzeténél fogva leginkább ellenőrizhető, még akkor is, amikor forgalomba kerül, egy ujabb progressziv terhet statuáljunk. Elismerem ezen ellenérvet, sőt azt merem mondani, hogy alig tudnék vele teljes biztossággal megküzdeni. Engem azonban kizárólag azon szempont vezérel, hogy olyankor, midőn az államnak vitális érdeke, hogy minden kinálkozó alkalmat kihasználjon jövedelmeinek szaporítására, — ne hagyjunk figyelmen kivül olyan momentumot, ahol csakis olyan összegből, olyan vagyonból von el az állam, amely tényleg áremelkedés, betterment, tehát többlet. Anélkül hogy magam részéről konkrét javaslatot tennék, ajánlom ennek alapján a t. minister urnak figyelmébe, hogy majd annak idején méltóztassék ezen szempontra tekinteni s ezt később esetleg adótörvényeink struktúrájába beleilleszteni. Midőn pedig ezt hangsúlyozom, teszem azon tudatban, hogy ezáltal teljes mértékben elég van téve annak a szempontnak, hogy az ingatlan vagyonokban rejlő better entet utolérjük, amint utolérhető a hozadék emelkedésében, az időnkint történő vagyonbecslésekkel s utolérhető, amint hangsúlyoztam egy progressziv illeték-kiszabási rendszerrel. Ily módon teljes joggal és méltányossággal lehet követelni, hogy akkor, midőn egy üj adózási rendszerre térünk át, az ingatlanból származó hozadék visszaszámitásánál, a tőkésitésnél, a vagyonalap kérdésénél teljes paritás érvényesüljön a tőke, a birtok, a részvényvagyon, szóval az ingó és a fundált ingatlan vagyon tekintetében. Ezeket kívántam általánosságban előadni, egyébként a javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés jóbbfélől.) Elnök: Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Platthy György! Platthy György: T. ház ! Midőn a vitának ily előhaladott stádiumában a t. háznak kegyes türelmét kérem arra, hogy érdemlegesen szóljak hozzá még ehhez a törvényjavaslathoz, teszem ezt abból az okból is, mert igénytelen czime alatt ez a törvényjavaslat egynéhány szakaszában igen messzemenő terheket tartalmaz, melyeket annál inkább lelkiismeretesen kell mérlegelni, mert hiszen előreláthatólag hosszabb idő fog elteim, mig ujabban találkozunk majd ismét az illetékekre vonatkozó reformmal. Tudomásom szerint ez a reform hamarosan ki is fog merülni, mert hiszen a törvénykezési illetékekre már az uj törvény meghozatott, s most az illetékekre vonatkozólag terjeszti be a pénzügyminister ur a maga javaslatát. Nem hiszem tehát, hogy valami nagy terrénum marad még a pénzügyminister urnak, amidőn majd a közigazgatási eljárásban lerovandó, helyesebben: közigazgatási beadványi illetékek emeléséről lesz szó, ha ugyan ezt jónak fogja találni. Ábrahám Dezső: Uj eszméket adtál a pénzügyministernek! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Platthy György: De ezzel aztán az illetéktörvény reformja úgyszólván befejezettnek lesz tekinthető s valószínűleg, az illetéktörvény természeténél fogva is, hosszabb ideig fog reform nélkül maradni az illetéktörvény. Azonban nemcsak e tárgy nagy fontossága miatt, nem csupán azért, mert az illetéktörvényről van szó, mely az életviszonyoknak ezernyi esetét meríti ki és nemcsak azért, mert az illetéktörvén}^ a dolog természeténél fogva rendesen igen hosszú ideig szokott érvényben maradni, hanem azért is bírálat tárgyává kívánom tenni a pénzügyminister ur javaslatát, mert felfogásom szerint sok mulasztás foglaltatik benne, különösen az adózó közönséggel és a kisemberekkel, helyesebben mondva : a kisvagyonu emberekkel szemben. Az első fejezethez semmi észrevétel nincs. A második fejezetnél azonban mindjárt a 4. §-nál megállít a pénzügyminister urnak egy uj rendelkezése, amidőn t. i. az ingatlanok értékének megállapításánál a szakértői becsüt statuálja. Érdemben és elvileg nekem az ellen, hogy fmancziális dolgokban az ingatlanok értékének megállapításánál szakértői becsű elrendelhető legyen, nincs kifogásom. El tudom gondolni, hogy vannak esetek, midőn igenis másként mint ily szakértői becsű utján, nem lehet megállapítani a forgalomba jutott ingatlan értékét. Ilyen ingatlanok pl. a részvénytársaságok leltárába felvett, rendesen nem valódi értéküknek megfelelően felvett ingatlanok; gyárépületek, malmok, üres telkek stb. stb. Ez esetekben valóban indokolt, hogy szakértői becsű rendeltessék el. A t. pénzügyminister ur egyúttal szives volt kilátásba helyezni, hogy ezzel a szakértői becsüvel nem akar zaklatólag hatni az adózó közönségre. Elismerem a pénzügyminister ur intencziójának helyességét s őszinteségét, azonban magyar tapasztalat szerint nem a pénzügyminister hajtja végre a rendeleteket és törvényeket, hanem alantas közegek. És én feltétlenül biztosítékot akarok arra, hogy ezen szakértői becsű nem az adózó közönség zaklatására fog kihasználtatni, s ennélfogva a részletes vita során lesz szerencsém egy módosítást benyújtani, amely nézetem szerint
