Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
644 országos ülés 1916 július 13-án, csütörtökön. 425 tesz eleget akkor, midőn ezek elhalta után a hátramaradottaknak az illetékfizetés tekintetében az említett könnyítéseket nyújtja. (Helyeslés.) Végül a IV. fejezet; a -végrehajtási intézkedéseket tartalmazza, amelyek közül megemlíthetem, hogy a III. fejezetben foglaltaknak, tehát a háborúban elesettek hagyatékának illetékkedvezményezéséről szóló intézkedéseknek életbeléptetése azonnal elrendelendő a törvényjavaslat szerint, az I. és II. fejezetekben foglaltak életbeléptetése azonban egyelőre függőben- tartandó. Ennek oka az, hogy az I. fejezetben foglaltak, amelyekben az illetékek magassága van megállapítva, annál a szoros gazdasági kapcsolatnál fogva, amelyben Ausztriával vagyunk, természetesen csak akkor léphetnek életbe a mi gazdasági és forgalmi életünk hátránya nélkül, ha azok Ausztriában is életbelépnek, a II. fejezetben foglaltak pedig, vagyis az ingatlanok legkisebb értékének megállapítására vonatkozó rendelkezés életbeléptetése azért van függőben, mert ezidő szerint a pénzügyminister ur nem rendelkezik azokkal az előfeltételekkel, amelyek ezek életbeléptetését azonnal lehetővé tennék. Az előadottak alapján a pénzügyi bizottság által eszközölt azzal a módosítással,. hogy a legkisebb törvényes érték a budapesti házaknál a bruttójövedelem tizennyolczszorosa helyett annak tizenhatszorosában állapíttassák meg, a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezésének módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház! (Halljuk.' Halljuk!) A függetlenségi és ,48-as párt, amelyhez tartozni szerencsém van, tekintettel azokra a viszonyokra, amelyek fennállanak, ez ellen a javaslat ellen elvi kifogást nem tesz és annak nevében ki kell jelentenem, hogy általánosságbán a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a javaslatot. Kötelességünk ezt tenni annál is inkább, mert a t. pénzügyminister ur felvilágosításai után látjuk, hogy igenis szükség van oly bevételi forrásokra, amelyekből a kiadások legalább részben fedezhetők legyenek. De ez az állásfoglalásunk, hogy általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk a javallatot, egyáltalában nem jelenti azt, hogy annak minden részleteivel egyetértenénk és ne volnának súlyos aggodalmaink a javaslat egyes rendelkezései ellen. Az idő előrehaladott volta miatt nem kívánom a t. ház figyelmét e kérdésnél hosszasan igénybe venni, de mégis ki kell terjeszkednem azokra a részletekre, amelyeket különösen fontosaknak, különösen sérelmeseknek tartok. Azon a nyomon és abban a sorrendben akarok haladni, amelyet a törvényjavaslat fejeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. zetei kijelölnek. A törvényjavaslat első fejezete a bélyegilletéki fokozatok megállapításával foglalkozik, hatályon kivül helyezi azt a skálát, amely idáig érvényben volt ós meglehetősen erősen felemeli. E tekintetben nekem az az aggályom van, hogy amikor maga az az összeg, amely után jár a fokozatos illeték, nem változott, nagy mértékben hozzányúlni a felemeléshez nem lehet, mert akkor oly bénitó béklyókat rakunk a forgalomra, amelyek folytán esetleg azt a jövedelemszaporulatot sem érjük el, amelyre normális körülmények között kilátás van. így különösen a III. fokozatban igen súlyosnak tartom, hogy mondjuk, 60—100 koronáig terjedő ügyleteknél 1 koronás bélyeget kíván a skála; 100—200 koronáig terjedő ügyleteknél 2 koronás bélyeget ós ugyanezt mondhatom el részben a II. fokozatra is, ugy hogy a perczent, amely perczentig felemeltetett a skála, nem tartható helyesnek, mert attól félek, hogy annak folytán emelkedés nem igen fog előállani, ellenkezőleg, kerülni fogja a publikum az írásokat, amelyekre az e skála szerinti bélyegek alkalmazandók lesznek. Azonkívül ennél a pontnál van egy igen súlyos kérdés, amelyre különösen rá kell mutatni. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztassék folytatni. Csermák Ernő: Kérem, folytatom. A II. fokozat lényeges felemelését tartalmazza a nyugtabélyegilletéknek. Már most kérdem, kik azok, akik nyugtabélyeget fizetnek? Leginkább a tisztviselők, a köztisztviselők, akiknek különösen fizetésükről szabályszerű nyugtát kell kiállitaniok, az adóhivatalba kell beküldeniök és így kapják meg a fizetésüket. Ha már most nézzük a skálát, látjuk, hogy pl. 120—200 koronáig terjedő járandóságoknál már 1 koronát kell leróni, a 200—400 koronáig terjedő fizetéseknél 2 koronát, a 800—1600 koronáig terjedő fizetésnél 8 koronát és ehhez az a súlyos rendelkezés jár, hogy amikor megkezdett összegről van szó, az egész következő ujabb fokozatot kell leróni. Ezt nagyon súlyosnak tartom és remélem, hogy a t. túloldal és a t. pénzügyminister ur e dolgon enyhíteni fog. A mi álláspontunk az, hogy a köztisztviselők a mai nehéz viszonyok közt a nyugtabélyeg fizetése alól teljesen mentesittessenek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabó István (nagyatádi): Ep ugy, mint a katonatisztek! Csermák Ernő: A katonatisztek nem fizetnek bélyeget. A mai viszonyok közt a tisztviselőkre ugyanazt kellene kimondani azokra, akiknek most szavaztuk meg a drágaságpótlékot, amelyről minden oldalon el kellett ismerni, hogy a viszonyoknak nem felel meg. Ha azonban a pénzügyminister ur netalán azon az állásponton maradna, hogy a nyugtabélyeg ne engedtessék el, a legkisebb követelmény, amit fölállítunk, 54
