Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

424 644. országos ülés l9l6 Julius 13-án, csütörtökön. kivetésére illetékes adófelszólainlási bizottság határoz, amelyeknek határozatai ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs. Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. (Halljulc! Halljuk!) A 28. §. eredeti szövege helyett az előadó ur egészen uj 28. §. beiktatását javasolja. A kérdést tehát a házszabályok értelmében a bizottság által javasolt eredeti szövegre fogom feltenni, amelylyel szembeállítom az előadó ur által most javasolt szöveget. (Helyeslés.) Ha az eredeti szöveg elfogadtatnék, mellőzötfcnek fogom kijelenteni az előadó ur által javasolt uj 28. §-t; ha pedig az eredeti szöveg mellőztetnék, akkor az előadó ur által javasolt uj 28. §-t fogom elfogadottnak kijelenteni. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 28. §-t eredeti szövegében szemben az előadó ur által javasolt szöveggel elfogadni: igen vagy nem ? (Nem !) A ház az eredeti szöveget mellőzi és ennélfogva a 29. §-t az előadó ur által javasolt uj szövegezésben jelentem ki elfogadottnak. (Helyeslés.) Következik a 29. §. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 29. és 30. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel, t. ház, a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom előterjesztése során fogok javaslatot tenni. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy ezzel a törvényjavaslattal együtt elintézést nyert az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvénye is, amely a ház asztalán fekszik. Következik a napirend 3. pontja, a bélyeges illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezésének módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 1296, 1307). Az előadó ur kivan szólni. Antal Géza előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezésének módosításáról szóló törvényjavaslat I. fejezetében az illetékek felemeléséről van szó, amely felemelést indokolttá teszi az ország nehéz pénzügyi helyzete. Bár a pénzügyi bizottság teljes tudatában van annak, hogy az illetékek felemelése a forgalmat feltétlenül bénitólag befolyásolja, nem zárkózhatik el az illetékeknek a pénzügyminister ur által javasolt mérvben való felemelése elől, noha ez a felemelés az I. fokozatnál teljes 100%-ot, yagyis az eddigi illetékeknek kétszeresét jelenti. A II. fejezet tárgyalja az ingatlanok értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket, amely rendelkezésekkel az 1887 r XLV. t.-czikknek és az-1911 :X. t -ozikknek idevonatkozó rendelkezései hatályon kivül helyeztettnek. Itt bizonyos fokú emelés történik az alapnál, amely után az illeték kiszabatik, amennyiben a legkisebb törvényes érték a földbirtoknál a kataszteri jövedelem húszszorosa helyett annak harminczszorosában, a szőlőbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelem ötvenkétszeresében, a házaknál Budapest székesfővárosban a házak bruttójövedelmének tizenhatszorosában, az általános házbéradó alá eső városokban a bruttó-jövedelem tizenötszörösében, másutt tizenkétszeresében, végül a házosztályadó alá eső ingatlanoknál a házosztályadónak kétszázszorosában állapittatik meg a törvényszerű legkisebb érték. Ezzel egyébiránt csak bizonyos fokig közelebb hozatik a törvényes legkisebb érték a forgalmi értékhez, mert a javaslathoz csatolt indokolás részletesen kimutatja, hogy mily távol esnek jelenleg ezek a forgalmi értékek a legkisebb értéktől. így különösen a házosztályadónál a forgalmi érték és az eddigi legkisebb érték közt 630% a különbség, de ugyancsak jelentékeny a különbség a föld értékénél is a forgalmi érték és a törvényes legkisebb érték közt. Aránylag még legkisebb a különbség a házaknál és pedig specziálisan Budapest székesfőváros házainál, ahol épen ezért a bizottság a minister ur által javasolt tizennyolczszoros összeg helyett elégségesnek vélte a legkisebb értéket a bruttó-há-zjövedelem tizenhatszoros összegében megállapítani. Ugyanebben a szakaszban egy uj, régebbi törvényeinkben ugyan már érvényben volt, de azután az 1887-iki törvény által hatályon kivül helyezett rendelkezés is foglaltatik és pedig a hatósági szakértői becslés. Amily költséges és körülményes volt a régebbi birci becslés, épen olyan előnyösnek látszik a kincstár szempontjából, de az illeték alá eső felek szempontjából is alkalomadtán és szükség esetén a hatósági szakértői becslés igénybevétele, melynek segélyével szüntethetők meg legkönnyebben a nagy aránytalanságok az ingatlan állítólagos és valódi értéke között. A törvényjavaslat III. fejezete a háborúban elesettek hagyatékainak illetékkedvezményezéséről szól, amit mindenesetre a legmelegebb örömmel kell üdvözölnünk, amennyiben ezek szerint az intézkedések szerint a háborúban elesettek hagyatéka, ha annak értéke 20.000 K-nál nem magasabb, teljesen illetékmentes, ha az értéke 20 és 50.000 K közt van, akkor a hagyaték után az illetéknek csak egynegyede fizetendő és a háborúban elesetteknek vagy a háboruokozta betegségben elhaltaknak 50—100.000 K-ig terjedő értékű hagyatéka után az illetéknek csak felét fogják fizetni a hátramaradottak. Ezzel tartozunk azoknak, akik a harczmezőn, a mostani rettenetes viszonyok között a mi határainkat, a mi életünket és .vagyonunkat védik, és az állam csak morális kötelességének