Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 413 t. képviselő urnak, hogy ez igazságtalan megadóztatása a magánszemélyeknek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben és hogy az az összeg, amelyet eredményez a törvényjavaslatnak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozó adókulcsa, szembeállítva azzal az összeggel, amelyet az eredményezne, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a magánszemélyek adókulcsát alkalmaznék, adja azt a különbözetet, azt az ajándékot, amelyet a magyar kormány vagy a magyar parlament többsége ennek a törvényjavaslatnak a megszavazásával a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak ad. Már tegnap kifejtettem, — és nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni — hogy teljesen más a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok és más t a magánszemélyek megadóztatásának alapja. És itt nem tudok különbséget tenni a tekintetben, hogy jövedelmet vagy pedig több nyereséget adóztatunk-e meg. E tekintetben, bocsánatot kérek, nincs is különbség és látjuk az összes államoknál, amelyek olyan alapon akarják megoldani a kérdést, mint mi, hogy mindig különbség tétetik a természetes személyek adókulcsa és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókulcsa tekintetében a hadinyereségre nézve. Mondom, erre most nem akarok bővebben reflektálni, csak kijelentem, hogy én igenis semmiféle ajándékozást nem látok; én azt tartom, hogy itt két különböző természetű adóforrásnak a dolog természetéből kifejlődött különböző megadóztatásával állunk szemben. Nincs ily kedvező helyzetben a t. képviselő ur, aki határozati javaslatában tényleg az ő saját meggyőződése szerint ajándékot ad a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak, még pedig vagylagosan: első javaslatának elfogadása esetén kisebb, a másiknak elfogadása esetén nagyobb ajándékot, de ajándékot ad, mert ő azt tartja, hogy mindaz, amivel kevésbbé van megadóztatva a nyilvános számadásra kötelezett vállalat az adókulcsok tekintetében, mint a magánszemély, az mind ajándék. És ő ime mégis két oly határozati javaslatot terjeszt elő, amelyek mindegyike kisebb adókulcsot alkalmaz a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal és egyletekkel szemben, mint a magánszemélyekkel szemben. 0 tehát a saját nézete szerint — nem az én nézetem szerint — tényleg hajlandó a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak bizonyos ajándékot adni és a t. túloldal összes pártjai hajlandók ezt az ajándékot a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak megadni; ez a különbség köztünk. En nem akarok nekik ajándékot adni, — nem is adok — ezt örömmel konstatálom annyiban, hogy tulajdonképen, ugy látszik, bizonyos téren a t. képviselő ur felfogása szerint — nem az én felfogásom szerint — csak kvantitatív és nem kvalitatív különbség van felfogásaink között. Ez mindenesetre egy biztató jel a jövőre nézve a tekintetben, hogy az ellentétek el fognak simulni, mert hiszen a kvantitatív ellentétek mindig sokkal könnyebben simíthatok el, mint a kvalitatív ellentétek. Beismerem, hogy Sághy Gyula t. képviselő ur érezte ezt a különbséget és ő kifejezést adott annak, hogy ő tulajdonképen jobban szeretné, ha ugyanazon adókulcs alkalmaztatnék, azonban elfogadja a határozati javaslatot is. Ami Földes Béla t. képviselő igen érdekes fejtegetéseit illeti, e tekintetben csak egy megjegyzésre szorítkozom. Azt méltóztatott mondania t. képviselő urnak, hogy ő és pártja és egyáltalán a t. ellenzék nem a tőke ellen, hanem a tőkeuralom féktelenségei ellen foglal állást. Földes Béla: Ugy van! Teleszky János pénziigyminister: Nagyon örülök, hogy e tekintetben megint teljesen egy nézeten vagyunk. A tőkeuralom féktelenségeiről én és az a többség, amelyre a kormány támaszkodik, épen olyan helytelenitőleg gondolkozunk, mint a t. képviselő ur (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) és a tőkeuralom féktelenségei ellen mindig fogunk igyekezni küzdeni, remélem, eredménynyel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert az egyáltalán nem czélja sem ennek a kormánynak, sem ennek a többségnek, hogy ebben az országban a tőke orgiákat üljön. (Mozgás és felkiáltások bal felől: De mégis ül!) Másrészt azonban nem tehetjük azt és nem is fogjuk tenni, hogy a gyermeket a fürdővízzel együtt kiontsuk. A kormányhatalomnak a tőkeuralom féktelenségei ellen, ha ilyenek előfordulnak, mindenesetre meg kell tennie a megfelelő megtorló és preventív intézkedéseket. (Helyeslés balfelöl.) Megtettük a múltban, meg fogjuk tenni a jövőben is és semmi esetre sem fogunk addig, míg mi vagyunk felelősek, a tőkeuralom féktelenségei mellett lándzsát törni. Másrészt azonban nem tartom czélszerünek — még ha nem is intendáltatik — a tőkével szemben olyan barátságtalan érzelmeket táplálni és olyan barátságtalan véleménynek kifejezést adni, amelyek igenis nagyon alkalmasak arra, hogy ebben a tőkeszegény és az idegen tőkére nagyon rászoruló országban a tőkének kifelé gravitálását idézzék elő, (Ugy van! balfelöl.) mikor ellenkezőleg mindnyájunknak közös érdeke és — amint már egyszer említettem, de nem hangsúlyoztam eléggé — épen az előttünk álló nagy szocziális feladatok megoldásának első feltétele az, hogy mi idegen tőkét ide lehetőleg beédesgessünk, nem pedig az, hogy a tőkét innen elriaszszuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ami Sághy Gyula t. képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, hogy a mi vállalatainknak erősebb megadóztatása az osztrák vállalatokkal szemben vállalatainkat tönkre tenni nem fogja... Sághy Gyula: Csak a hadinyereség adóra értettem I . Teleszky János pénziigyminister: . . . hát