Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
412 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. Elnök: Több szónok feljegyezve nincs. Kivan még valaki szólni ? Ha senki sem, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. báz! Szükségtelennek tartom bővebben indokolni, hogy Vázsonyi t. képviselő ur módositványaihoz hozzá nem járulok. Hisz ő maga is jelezte, hogy tegnapi okfejtései meggyőzték arról, hogy e javaslatokat nem fogom elfogadni s hogy ennélfogva csak azért terjeszti őket elő, hogy nyomuk legyen a naplóban. De szükségtelennek tartom bővebben foglalkozni e kérdéssel azért is, mert ugy a t. túloldalról, mint a magam és azon t. elvbarátaim részéről, kik e kérdéssel foglalkoztak, kifejtettük álláspontunkat és sajnosán kell konstatálnunk, hogy nem tudtuk egymást kapaczitálni. Nem merek abban reménykedni, hogy most egy rövid félórás felszólalás keretében ez sikerülhetne. Ezért azt hiszem, visszaélnék a t. ház türelmével, ha hosszasan foglalkoznám e kérdéssel s csak egypár rövid észrevételt kívánok tenni. (Halljuk/) Az egyik, hogy Vázsonyi t. képviselő ur azt mondja, hogy a hadinyereséget azért kell a szokottnál lényegesen nagyobb adóval megterhelni, mert nélkülözi az etikaj alapot. E szavakat méltóztatott mondani. Én e nézetet nem osztom. Nem mondom, hogy a háborús nyereségek között nincs olyan, mely nélkülözi az etikai alapot, hisz a rendes békejövedelmek között is, sajnos, mindig volt és lesz olyan, mely hijján van az etikai alapnak. De azért mégsem lehet a rendes adótörvényhozás keretén belül e jövedelmeket külön kiragadni és különadó alá venni és ép igy nem volna ez helyes a hadinyereségekkel szemben sem, melyeknek csak egy része nélkülözi az etikai alapot, más része pedig nem. Én nem ebben találom a háború alatti többnyereség megadóztatásának alapját, hanem egyszerűen abban, hogy amikor a nemzet ily óriás küzdelemben van, számos tagja életét veszíti, számos család elveszti fentartóját, számosnak keresetképessége erősen csökken, számosnak vagyoni állapota lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe jut; s amikor ezzel szemben a háborúból kifolyólag egész természetesen, a mai közgazdasági és szocziális törvények következtében, egyesek a rendesnél még nagyobb nyereségre tesznek szert, igen helyes, hogy e nagyobb nyereségeket bizonyos fokig az állam számára vegyük igénybe. Ez az alapja a hadinyereségek nagyobb megadóztatásának. (Felkiáltások balról: Nagyon helyes!) Ha a mértéket tekintjük, hogy meddig mehetünk, kétségtelen, hogy igen nehéz itt apodiktikus számot, perczentet, arányt megállapítani, hogy azt lehessen mondani: eddig indokolt, méltányos a többjövedelmet megadóztatni, ezentúl pedig nem. Beismerem, hogy nagyon logikus, bizonyos szempontból igazságos is volna, sőt ha az éremnek csak egyik oldalát nézném, egyéni érzéseimnek is legjobban az felelne meg, amire Vázsonyi t. képviselő ur alludál, hogy vegyük el az összes többnyereségeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ae volna helyes!) De ha erre az álláspontra helyezkedünk, azt kellene kívánnunk mindenkivel szemben, nemcsak a részvénytársulatokkal szemben. Ez volna a logikus álláspont, melyre nézve egyezkedni lehetne. Mondom, ez felelne meg tán legjobban mindnyájunk érzésének, ha nem volna egy fontos ok, mely lehetetlenné tette e radikális intézkedést az egész világon: egyszerűen az, hogy a közgazdasági életben senki sem fogja a vagyonát koczkáztatni, tevékenységét a végletekig megfeszíteni, idegeinek rovására, latbavetni egész egyéniségét, hogy oly közgazdasági munkálkodást fejtsen ki, mely nagyban és egészben — ismétlem, sajnos kivételektől eltekintve — az országnak, a hadviselésnek érdekében van, amelyre azonban az egyes sohasem lesz hajlandó, — . a szoczialisták szerint igen, ha másként lesz szervezve az állam, de amig igy lesz szervezve addig nem — ha annak teszi ki magát, hogy mindebből önmagának semmi nyeresége nem lesz. Ez az egyetlen praktikus ok, mely miatt azon ideális állásponttól, mely mindannyiunknak legjobban megfelelne, el kell tekintenünk, rá kell térnünk a realitás alapjára és azt mondani: elveszszük ugyan a háborús többnyereség egy részét, hogy az államnak is jusson belőle valami, de meghagyunk az egyes vállalkozónak is annyit, hogy az további munkálkodásában serkentve legyen és tovább dolgozzék a közérdekben, a háború által elérendő czélok biztosítására. Ha e szempontból nézzük a dolgot, akkor tekintettel arra a szoros kapcsolatra, — s ez a súlypont — amelyben gazdasági helyzetünk Ausztriáéval van, tekintettel arra, hogy mint gróf Esterházy Móricz ur nagyon helyesen mondta, e hadi többletnyereségek legnagyobb része közvetve, vagy közvetlenül hadseregszállitásokból keletkezik, ezek pedig czentrálisan a hadvezetőség által osztatnak ki: teljesen lehetetlen helyzetbe hoznók a magyar közgazdaságot, ha handikapiroznók az úgyis erősebb versenytársával, az osztrák közgazdasággal szemben és azt mondanók: mi pedig e hadinyereségekből, melyeket a mi közgazdaságunk ugyanazon az alapon ér el, egy nagyobb százalékot veszünk igénybe az állam számára, mint aminő százalékot vesz igénybe versenytársunk, az osztrák közgazdaság. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az alapja annak, amiért nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a határozati javaslatokat. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár a magánvállalatokra, akár a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra nézve más adókulcsot hozzak javaslatba a hadi nyereségek megadóztatása tekintetében, mint amilyen adókulcs Ausztriában van alkalmazásban. (Helyeslés jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani Vázsonyi Vilmos
