Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 411 szcrsmind hadseregszállitásokról is. Nézetem szerint a hadi nyereségi jövedelem igen nagy része hadseregszállitásokb ól ered. Ha most nézzük, hogy mikép alakul a viszony a hadseregszálli: fásoknál a nagytőke és a kisebb tőke között, akkor erre vonatkozólag igen tanulságos példára hivatkozhatom. Ez nem a t. honvédelmi minister rendelkezése, hanem a kereskedelemügyi ministeré; ez a 43.322. számú, eléggé híres ministeri rendelet. Nézzük, hogyan szabályozza ez az alkalmi munkásegyesülésekkel szemben — amint a rendelet mondja — a hadseregszállitást. Alkalmi munkásegyesülések alá — nem tudom, micsoda magyarázat folytán — tartoznak azok a kisebb vállalatok és termelő szövetkezetek is, amelyeknek saját tőkéje meglehetősen csekély és amelyek igazán nem érdemlik meg azt, hogy tetejébe még súlyosabban adóztassanak meg, mint a nagy tőkével rendelkező nagy vállalatok, kiváltképen akkor, amikor ebben a rendeletben amugyis már egyszer jóformán pönalizálva lettek. A kereskedelemügyi minister ur ugyanis, nagyon helyes szocziális szempontból kiindulva, kontingentálta már az ő nyereségüket és rendeletében azt mondta: »A magam részéről kikötöm, hogy a fentebb közölt konfekczionista átalányösszegnek csupán 15%-át számolhatják el a vállalkozó szabóiparosok koczkázat ós nyereség czimén.« Ez vonatkozik a termelő szövetkezetre is. (Tovább olvassa.) »A fenmaradó 85°/ 0-ból levonandók a hozzávaló kellékek ára, valamint a rezsiköltség s az ezek után még fenmaradó összeg minden néven nevezendő egyéb levonás nélkül teljesen a dolgozó kisiparosoknak fizetendő ki.« Ez nagyon helyes, szocziális érzékre valló rendelet. Meg is mondtam egyik interpelláczióm alkalmával, hogy ez mindenesetre alkalmas arra, hogy a ministeri padokról ráczitálják az esetleg akadékoskodó ellenzéki képviselő fejére. De ehhez hasonló, vagy ezt megközelitő rendelkezést a nagyiparral és nagyvállalkozóval szemben nem ismerek. Három interpellácziót terjesztettem elő — mindennap hangoztatom — és bizonyos, hogy ha volna ilyen rendelkezés, akkor a t. kormány valamely tagja már megmondta volna ezt. A nagyvállalkozókkal, a nagyszállitókkal szemben azonban nincs ilyen kontingentálás, nincs kimondva, hogy csak 15°/o-ot fordíthat az ő gyári és leltári és titkos és nem titkos tartalékaira és a többit azután bizonyos levonások után a munkásoknak kell kifizetnie. Nincs tudomásom arról, hogy Magyarországon egyetlen nagyobb vállalkozó vagy hadseregszállitó is ilyen korlátozás mellett nyert volna munkát. Ha pedig igy áll a dolog, hogy a kisiparost, a kistőkést már egyszer pönalizálják, nyereségét már egyszer kontingentálják, szocziálisan megadóztatják szemben a nagyiparral, akkor igazán nem látom be, .miért kövessük el rajtuk a második gtalanságot, miért adóztassuk meg őket a már amugyis kontingentált nyereség után másodszor is és ismét aránylag súlyosabban, mint a nagyvállalatokat, amelyek nyereségét semmiféle ministeri rendelet nem kontingentálja, (ügy van! bälfelől.) Ezt akartam felemlíteni, t. ház, mert szerintem ez is ujabb adat arra vonatkozólag, hogy ebben a rendelkezésben, ha ez igy marad meg és ha nem méltóztatnak elfogadni Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak legalább második módosítását, akkor nemcsak a természetes személyekkel szemben, de még a kisebb tőkével dolgozó vállalatokkal szemben is nagy igazságtalanság foglaltatik. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Amennyiben azonban mégis méltóztatnának mindenáron ragaszkodni ehhez az igazságtalan rendelkezéshez, akkor, élve azon engedelemmel, amelyet az igen tisztelt minister ur ma délelőtti felszólalásában adott, vagyok bátor figyelmét még ecyszer felhívni, hogy nem-e lehetne ez esetben — és nagyon kérném, hogy erre vonatkozólag nyilatkozzék — a természetes személyek adójánál azt a bizonyos franczia rendszert behozni a második kulcscsal az arányosítás czéljából. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy épen azon objektivitásnál fogva, amelyet az igen tisztelt minister ur velem szemben — ha szabad talán ezt a kifejezést használnom — a kelleténél jobban hangsúlyozott, épen ezen objektivitásnál fogva és azon rendelkezésnél fogva, amely ezen kereskedelmi ministeri rendeletben foglaltatik: állítom és hangsúlyozom újból, hogy nézetem szerint ez a kulcs nemcsak a természetes személyekkel, de a kisebb saját tőkével rendelkező vállalatokkal szemben is igazságtalan megadóztatást jelent, ha változatlanul igy marad meg. (ügy van ! bälfelől.) Abban tökéletesen igaza van a t. pénzügyministernek, amit tegnapi felszólalásában mondott, hogy amióta pénzügyminister, amióta adó van a világon, mindig az igazságot kutatják az emberek. Ebben tökéletesen igaza van, feltéve, ha a régi görög bölcsek idejében is voltak pénzügyministerek. Mióta a világ fennáll, mindig ennek az igazságnak a kutatására törekedett az emberiség és különböző korokban nagyon különböző elveket tartottak igazságosaknak. De még ugyanabban a korban is, különböző tényéknél különböző dolgokat hittek igazságosnak és különböző eszmékre, fogalmakra fogták rá, hogy károsak. Nem akarok triviális lenni, ha az állatvilágból veszek példát:' pl. a szúnyog a békát tartja r ragadozó állatnak, a gazella meg a tigrist. Én nagyon sajnálnám, ha ez a javaslat igy maradna meg és — megint képletesen beszélve — mesterségesen azon lennénk, hogy minden békának meglegyen a maga szunyogja és minden gazellának a tigrise, amely megeszi. Ennélfogva kérem, hogy Vázsonyi képviselő urnak legalább második alternatív mődositványát méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés balfelöl.) 52*
