Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius 13-áii, csütörtökön. 409 életbe, az életnek más köreibe, magasabb érdekkörökbe. Hogy a tőke gazdasági téren csakis saját érdekét tartja szem előtt, — ez az, amit kapitalizmusnak nevezünk — ez ép ugy nem helyes, mint abból, hogy minden országnak kell, hogy gouvernementja legyen, nem következik az, hogy egészséges dolog, ha a gouvernementalizmus minden erőt felszi, ha a kormányhatalom minden terrénumot lefoglal. Ahogy ezt nem helyeseljük, ép ugy ellenezzük amazt is. Nagyon szükségesnek tartom, remélem is, hogy a béke bekövetkeztével lehetséges lesz a tőke gyarapítása érdekében sokat tenni mindenkinek, elsősorban a kormánynak; de ez nem jár azzal, hogy itt a tőke uralmát fokozzuk és korlátokat ne állítsunk. Mert ez annyit tenne, hogy csakis a tőkének saját érdekét mozdítjuk elő. így kell a mi álláspontunkat érteni. Mert amint bekövetkezett az, hogy a tőke nem volt tekintettel arra, hogy a termelésben nemcsak ő vesz részt, hanem a munka is s ennek életfeltételeit honorálni kell és nem szabad, nem helyes olyan termelési rendszert elfogadni, amilyen a XIX. század elején Angliában a kapitalizmus következtében kifejlődött, ugy bekövetkezik azután a reakezió is : törvényeket kell létesíteni, amelyek ezt a bajt orvosolják. Azt hiszem, at. pénzügyminister ur sem vállalkozikarra, hogy a kapitalizmust védelmezze. Már pedig, amidőn ezekről a padokról szó van a tőkéről és az esetleg bírálat alá vétetik, nem arról van szó, hogy a tokét mint termelési eszközt lenézzük vagy helytelenítsük, hanem, hogy a tőkének ezen politikai, erkölcsi és más téren is túlzottan érvényesülő hatalma, működése elé korlátokat állítsunk, hogy azt összhangba hozzuk a többi érdekekkel, elsősorban a munkások érdekeivel. (Általános helyeslés.) Ha megnézi a t. pénzügyminister ur a kereskedelmi kormány által kibocsátott iparfelügyelői jelentéseket, látni fogja, hogy mi ezen a-téren meglehetősen elmaradtunk. Csak egyes sporadikus esetekben találunk adatokat, melyek azt mutatják, hogy a tőkének magasabb kötelességei iránt megvolt az érzéke. Igen kevés az a jóléti intézmény, amit nálunk a nagytőke létesített. A tőke érdekében a munkástörvényhozásnak fejlesztése is megakadt. Hiszen épen a túloldalon volt egy kormányférfi, aki határozott Ígéretet tett, hogy a gyermekmunka érdekében létesíteni fogja a szükséges intézkedéseket, t. i. Hieronymi 1910 vagy 11-ben. Azóta elmúlt 5 vagy 6 év s tudjuk, hogy a gyermekek nálunk ma sem részesülnek védelemben, ami mindenesetre nagy kontraszt más áüamok törvényhozásával szemben és rendkivül nagy kárt okoz. Visszatérek már most arra, amit a 6. §. elintéz. Én azon az állásponton vagyok, hogy a differencziálódást a két csoport között nem helyes megtenni. A társadalmi igazságosság szellemének csak ugy felel meg a törvény, ha küKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. IÍÖTET. lönbséget, differeneziát nem teszünk a részvénytársaságok, egyáltalán a kapitalisztikus alapon nyugvó és az egyéni tevékenység között. Ezért csatlakozom a Vázsonyi t. képviselőtársam által benyújtott alternatív javaslathoz, amely ezt az elvet óhajtja megvalósítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Gr. Esterházy Móricz ! Sághy Gyula: Bocsánat, én vagyok felírva. Elnök: Sághy Gyula képviselő ur kivan szólni. Sághy Gyula: T. ház! Csak igen röviden akarok szólni, mert hiszen az általános vitában álláspontomat már kifejtettem. Nem is szólaltam volna fel a részleteknél, ha nem olvasom ma az egyik tekintélyes lapnak czikkét, amely bár nem vonatkozott direkte a képviselőházra, de a jelen adótörvényjavaslat tárgyalása alkalmából íratván, könnyen a képviselőházra is alkalmazható, amely ugy szól, mintha itt arra törekednék mindenki, hogy egyiknek a vállairól másiknak vállaira hárítsa át a terhet. Konstatálom, hogy az ellenzék oldaláról ily tendenczia nem nyilvánult; ellenkezőleg azt hangoztattuk s ezért kívántuk a részvénytársaságoknál a fizikai személyekkel egyenlő magasságra emelni az adókulcsot, hogy a jogegyenlőség szempontjai szerint osztassák meg a teher, még pedig akként, hogy az állam részére a jövedelem ne csökkentessék, hanem fokoztassék. Ennek a tendencziának egyik igazolása volt épen az én tegnapi felszólalásom. Mert egy másik irányban az állam érdekében lévőnek találnék egy bizonyos messzebbmenő kedvezményezést, nem ennél a javaslatnál, hanem a nyilvános számadásra kötelezett társulatokra vonatkozó kereseti adónál. Itt megint csak azt igazoltuk, hogy az általános közgazdasági és pénzügyi érdekeket, az állam legmagasabb érdekeit szem előtt tartjuk; hiszen erről az oldalról valamennyien azt mondottuk, hogy nemcsak a czélokkal értünk egyet, hanem még nagyobb mértékben akarjuk a jövedelmeket fokozni, épen azért, mert tudjuk, hogy az államnak oly terhei vannak, amelyek fedezésére e források nem elegendők. Engem nem elégit ki tökéletesen még a most benyújtott módosítás sem. Hiszen az ellenzék csak kényszerhelyzetben nyújtotta be ezt a módosítást. (Ugy van! bälfélol.) Mi azt kívántuk, hogy egyenlő legyen a részvényfcársulätok adója a fizikai személyekével, még pedig 45%. (Ugy van! balfelöl.) Mi szivesebben belementünk volna ebbe, azzal, hogy a külföldi társulatok még magasabban adóztassanak meg, egészen 50%-ig. Azokhoz, amiket Vázsonyi Vilmos és Eöldes Béla előadtak, nincs sok hozzáadni valóm. Az a disztinkcziója a t. pénzügyminister urnak, hogy egészen más szempont alá esnek a fizikai személyek és más alá a részvénytársaságok, alig 52