Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

408 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. rendkívüli jövedelmek keletkeztek, amelyeket a kincstár igénybe akart venni. Az, hogy bizonyos levonások — akár a tartalékok, akár más körülmények figyelembevételével •— megengedtessenek-e vagy sem, tulajdonképen jelentéktelen szerepet játszik, a lényeges az, hogy kívánatos, hogy az állam minél nagyobb mértékben vegye igénybe ezeket a jövedelmeket, amelyek akkor keletkeztek, mikor mások jövedelmei vagy megfogyatkoztak, vagy teljesen szétfoszlottak. Minthogy továbbá arra az álláspontra is lehet helyezkedni, hogy ezeknél a jövedelmeknél, amelyek részben szemet szúrnak, részben erkölcsi tekintetben kifogás alá esnek, mert megtaláljuk azokat a mozzanatokat, amelyeket a mi törvényünk is az uzsora számára megállapít: a tájékozatlanság, a könnyelműség és a szorult helyzet ismérveit, ily körülmények között én fölmentve érzem magam azon finom disztinkcziók alól, amelyek más körülmények között jogosultsággal bírnának. Ami leginkább indokolja, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal nem kell enyhébben elbánni, mint az egyesekkel, annak indokolását abban találom, hogy senki nem vonhatja kétségbe, hogy itt igen erős teherviselési képességgel állunk szemben. Ez egyeseknél is előfordul, de ezt a részvénytársaságoknál eo ipso konstatálhatjuk. A részvénytársaságok jelentékeny része igen nagy apparátussal dolgozik, ami maga is nagyon jelentékeny összegeket emészt fel; irigység, amint azt épen a t. előadó ur emiitette, az én okoskodásomban szerepet nem játszik, de kétséget nem szenved, hogy ezek a részvénytársaságok nagy apparátussal dolgoznak, igen nagy lukszussal, főszerveiknek olyan fizetéseket adnak, amilyent köztársaságok elnökei, államfők sem élveznek, egyébként pedig sok tekintetben előnyös helyzetben vannak épen az állami támogatás által. Vannak pénzintézetek, amelyek abban az előnyben részesülnek, hogy az állam jelentékeny összegeket helyez el az illető intézeteknél rájuk rendkívül kedvező feltételek mellett. Élvezik a tekintély előnyét és így tovább. Legutóbb ezen társulatok javára, melyekre az állam 125 milliót áldoz, egy alkotást létesített a t. pénzügyminister ur a Pénzintézeti Központtal. Akkor abban találtuk ennek az intézetnek létjogosultságát, hogy a háború következtében előálló válságos helyzet szanálására lesz hivatva. Az alakuló ülésen azonban ez a szempont nem talált igen nagy hangsúlyozást, pedig az ellenzék főképen ebből az okból járult hozzá a létesítéséhez. Ott vannak továbbá kedvezmények a vasúti tarifa terén, amelyeket nagy társulatok könnyebben érnek el, mint más vállalkozók. Azt sem tartom mellékes körülménynek, hogy a mai korszakban sok társulat élvezi az előnyét olyan monopolisztikus jellegű tevékenységnek, amelynek az állam és a község kezében kellene lennie. Szóval sok olyan körülmény van, mely azt mutatja, hogy a teljesítőképesség ezeknél az egyedeknél sokkal nagyobb, mint az egyeseknél. (Ugy van! balfelol.) Még egy körülményről vagyok bátor megemlékezni, hogy tudniillik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok sokkal pontosabban számithatják fel termelési költségeiket, mint az egyes ember, aki nem számithatja fel fentartási költségeit. Ez is előnyös helyzetet biztosit a részvénytársulatra nézve, nem is számítva azt, ami szintén bizonyos jelentőséggel bir, hogy tulaj donképen a részvénytársaságnál egy anonymussal állunk szemben, hiszen a franczia ugy is nevezi: société anonyme. Az adósulyt sem érzi a rész vénytársulat oly mértékben, mint az egyes, (Ugy van! balfelol.) Ezenkívül még csak a következőket akarom felhozni az egyesek helyzeténél. Arról is volt már szó, hogy egyesek többféle adóval vannak megterhelve, ami a részvényeseknél nem szerepel, tehát ez is indokolttá teszi a differencziálást az egyesek javára. De ha már nem differencziálunk az egyének számára, semmi esetre sem szabad differencziákat felállítani a társulatok javára és érdekében. (Helyeslés balfelol.) Legyen szabad még egy pontra reflektálnom, mely a vitában igen sokszor visszatér. (Halljuk! Halljuk !) Minket t. i. ugy tüntetnek fel, mintha az ellenzéknek nem volna elég érzéke a közgazdasági élet követelményei, különösen a tőke szerepe iránt. En feleslegesnek tartom, hogy in persona védekezzem e felfogás ellen. De pártomat igenis meg akarom védeni e szemrehányással szemben. A túloldalon t. i. két dolog összezavartatik, vagy inkább nem történik e kettőre nézve kellő megkülönböztetés. Es ez az, hogy természetesen mindnyájan kívánjuk, arra törekszünk •— s ezt mindenki kell hogy belássa, aki közgazdasági kérdésekkel foglalkozik — hogy tőkegazdaságunk gyarapodása az országnak érdekében áll. Erre minden módot, utat és eszközt el kell fogadni és helyeselni kell, amely nem ütközik magasabb érdekekbe: az állam érdekébe s etikai követelményekbe. De aközött, hogy én kívánom az ország tőkegazdagságának emelését s a közt, hogy ebben az országban a tőkeuralom féktelenül érvényesüljön, mindenesetre igen nagy különbség van. (Helyeslés balfelol.) A tőke szaporodhatik, kell is, hogy szaporodjék. Meg kell termékenyítenie a termelés minden ágát. A többtermelés terén sem tudunk eredményt elérni, ha ezt elő nem mozdítjuk. De ebből nem következik, hogy a tőke — vagy hogy az elfogadott szót használjam, a kapitalizmus — vegye át az uralmat gazdasági téren, még kevésbbé más téren, pl. politikai téren is. Már pedig tudjuk, hogy bizony, fájdalom, előfordul itt és talán más államokban is, hogy mandátumokat is szerez s rendelkezésére bocsát azon emiitettem főszerveknek nagy összegeket erre a czélra is, szóval, hogy beleavatkozik a politikai