Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
644. országos ülés 1916 (Szünet tdán.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Soron van a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslat 6. §-ának folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző: Földes Béla ! Földes Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány szóval akarom a 6. §-ssal szemben elfoglalt álláspontunkat megvédeni, illetőleg megindokolni és megmagyarázni, amely álláspont most már konkretizálva van a Vázsonyi t. képviselőtársam által benyújtott alternatív javaslatban. Legyen szabad mindenekelőtt arra kitérnem, hogy az eredeti'javaslattal szemben, amely a hadi nyereség, helyesebben a háborús években mutatkozott jövedelemtöbbletek megadóztatásáról szól, a t. pénzügyminister ur az ellenzék határozati javaslatának több pontját honorálta. Honorálta különösen azokat a pontokat, amelyek a pénzügyminister hatáskörének túltengésére vonatkoznak, azonkívül azt a mindenesetre jogos kivánságot, hogy az úgynevezett családi részvénytársulatokra vonatkozólag helyesebb intézkedések ajánltassanak a képviselőháznak elfogadásra. Honorálta végül azt az elvet, hogy a háborús konjunktúrával össze nem függő jövedelemtöbbletek enyhébben adóztassana k. Ezt az ellenzék nyugtázza. A t. pénzügyminister ur ezt természetesen nem a mi kedvünkért és nem a mi számunkra, hanem az ország érdekében tette és ma már ő is mindenesetre azon az állásponton van, hogy a törvényjavaslat ezen módosítások bevétele által tökéletesbedett és annak hatása kevesebb súrlódást fog előidézni,, mint előidézett volna eredeti szerkezetében. Szükségesnek tartom felemlíteni azt is, hogy a t. pénzügyminister urnak a részvénytársulatokkal szemben elfoglalt álláspontjából nem akarom azokat a következtetéseket levonni, amelyeket egyes szónokok kifejezésre juttattak, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a t. pénzügyminister ur benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a részvén ytársulatok adóterheit kétségtelenül jelentékenyen fokozza, fokozza már a magasabb grádusoktól eltekintve, illetőleg emeli már az adót az első, fokon, amennyiben az adókulcsnak 10%-ról 12%-ra való felemelése már magában véve 20%-ot jelent. Persze, kérdés még itt is az, hogy mindenféle levonások és elszámolások által nem gyengittetik-e túlságosan. De erről nem akarok szólni, hiszen majd rákerül a törvényjavaslat tárgyalására a sor az augusztus 9-én megnyíló uj munkakorszakban. Én tulajdonképen csak a 6. §. szempontjából tartom szükségesnek mégis megmagyarázni azt, miért ragaszkodik az ellenzék ahhoz, hogy a rézvénytársulatoknak. adott azon kedvezményhez, amely az alacsonyabb kulcsban jut kifejezésre, nem járulhat hozzá. Itt elsősorban egy rövid megjegyzést akarok tenni ai. pénzügyminister urnak délelőtt tett egy július 13-án, csütörtökön. 407 nyilatkozatára és magyarázatára, amelyben nem tudok vele egészen egyetérteni, ö a részvénytársulatok megadóztatás! módját, amint azt a mi törvényeink megállapítják, majdnem analógnak állította oda a hozadékadókkal. Ezt teljesen nem tudom elfogadni, nem is tudom megérteni, mert abban mégis különbség van. Igen helyesen fejtegette a pénzügyminister ur, hogy a hozadékadónak az a természete, hogy ott tárgyi mozzanatok alapján történik az adó kivetése, amely tárgyi adatok beszerzésénél az illető adóalany esetleg igen csekély vagy semmi közreműködést nem fejt ki, ott a kincstár erről a közreműködésről le tud mondani, azt nem veszi igénybe. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál mégis biztosabb alapon áll az adóhatalom is, amennyiben ha bizonyos konczessziók és bizonyos latitüdök megengedtetnek is, de végre mégis abból a felfogásból kell kiindulni, hogy amikor nyilvános számadást kell tenni, ezáltal okvetlenül sokkal közelebb lehet eljutni az adóalap kifürkészéséhez, mint pl. — mondjuk — a földadónál alkalmazott eljárás által. Ami pedig a különbséget illeti, szemben azzal az adórendszerrel, amelynek a t. pénzügyminister ur most mintegy utat tör, tudnüllik a személyi adórendszerrel vagy a közvetlen, a perszonál-alapon való megadóztatással szemben, ez a különbség a többi adókkal, különösen a tárgyi adókkal szemben tulajdonképen abban mutatkozik, hogy a személyi adóztatás utján alaposan, mintegy teljesen akarjuk birni annak az adóalanynak fotográfiáját. Igaz, hogy a törvény nem tud odáig elmenni, hogy számításba vegye mindazokat a finom momentumokat, amelyek ugyanazon jövedelem mellett A és B között különbséget okozhatnak, esetleg az ő családi helyzete, egészségi állapota, katonai kötelezettsége és sok más tekintetében, a törvény nem tud annyira menni, hogy speczializáljon, de a törekvés mégis az, hogy az állam azt a fizetési képességét jobban ismerje fel ezen a módon, mint ahogy az eddig divatban és alkalmazásban volt. Ez a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál nem szükséges azért, mert ezek tőkeegyesületek, itt a személyi momentum semmiféle szerepet nem játszik és ennek következtében én az adóalaphoz eljutok azon tárgyi ismérvek alapján, amelyek az illető társulat mérlegében nyújtatnak. Bár rendkívül fontosnak tartom a tartalékoknak kérdését, azt hiszem, hogy ez ennél a ma tárgyalásra kitűzött kérdésnél nem játszik oly nagy szerepet és bizonyos mértékben az egész kérdés helytelen vágányra került. A tartalékok kérdését nem is lehet inczidentaliter eldönteni, ezt ex asse kell eldönteni, mert ennek más adóknál is nagy fontossága van és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az ujabb időben másutt lefolyt parlamenti tárgyalásoknál ez a kérdés nagy szerepet játszott. Nem tartom azonban | szükségesnek, hogy ezt ebből az alkalomból részletesen vitassuk.- Kétségtelen az, hogy -itt
