Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

július lS-án, csütörtökön. 404 644. országos ülés 1916 konczentráczióját sajátszerű módon, arra használja fel indokul, hogy a konczentrált tőkét alacsonyabb kulcs szerint kell megadóztatni, mint a nem konczentrált tőkét. Beszédében azt mondja, hogy (olvassa): ^Méltóztassanak képzelni egy vállalatot, amely egy millió korona tőkével dolgozik és százezer koronát keres hadinyereségtöbbletben. Most ezt a t. túloldal javaslata értelmében a progresszív adókulcs szerint kellene megadóztatni. Már most, ha az a — mondjuk — száz részvényes, aki összeállott, hogy összetegye azt az egy millió koronát, amely ezt a százezer korona hadinyereséget produkálja, nem egy részvénytársaságban állott volna össze, hanem két részvénytársaságban, amelyek mindegyike 500.000 korona tőkét reprezentálna és mindegyike 50.000 korona hadinyereséget produkált volna, akkor a t. urak adókulcsa szerint ezek kisebb hadinyereségadót fizettek volna, mint a másik, holott evidens, hogy ez teljesen azonos, teljesen ugyanaz az eset fordult elő, csak az egyik esetben száz ember állott össze, hogy egy millió korona tőkével produkáljon százezer koronát, a másik esetben pedig kétszer ötven ember állott össze, hogy kétszer 500.000 korona tőkével produkáljon kétszer 50.000 koronát.« Előttem tökéletesen uj dolog az, hogy a t. pénzügyminister ur igy széttagolja a jövedelmeket és azt mondja, hogy ha százezer koronát kerestek volna ketten, vagy ha egy millió koronát kerestek volna hárman és igy tovább, hogy akkor más-más eredmény állott volna elő. Nem tudom megérteni általában ezt a gondolatmenetet. Azt jelenti ez, hogy minél nagyobb a konczentráczió, annál kevésbbé kell progresszív kulcsot alkalmazni '! (Helyeslés balfelóí.) Azt hiszem, hogy minél nagyobb a tőkekonczentráczió, annál inkább van jogom magas kulcsot alkalmazni és minél kisebb a konczentráczió, annál kevésbbé van erre jogom. Mert először is a teher a tőkekonczentráczió mellett többek közt oszlik meg, másodszor azt a konczentrált tőkét, azt a tőkeerőt én egységnek tartozom felfogni, tehát én arra a konczentrált tőkére mindenesetre magasabb kulcs szerint kell hogy vessem ki az adót, mint amilyen kulcs szerint vetek ki adót a gyengére, a gyengébb fizikai személyre. Különösen sajátszerűnek tartom azt, midőn a jövedelmi adó törvényekben — amelyek tárgyalás alá fognak kerülni — és az 1909. évi X. törvényczikkben is benne van ez a rendelkezés — ott van a családi részvénytársaságnak egy sajátszerű formája. A család, t. i. a háztartás jövedelmi adótörvényünk szerint, mint egység szerepel. (TJgy van! balfelóí.) Ott nem mondja azt az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy a férj, a feleség, a gyerekek, az oldalrokonok, a felmenők egy háztartásban vannak ; miért adózzanak a konczentrált tőke szerint, mikor nekik az a kedvezményük volna, hogyha a férj is külön él, a feleség is külön él, a gyermekek is külön élvezik a jövedelmüket, az oldalrokonok nem laknak velük egy háztartásban, akkor ők nem esnek bele a magas skálába, vagy a jelenlegi javaslat szerint egyáltalán nem esnek bele a jövedelmi adó fizetők sorába ? Mert ha a férj, a feleség, a gyerekek, az oldalrokonok, a felmenők egy háztartásban élnek, a családnak együtt élvezett jövedelme egybefolyik és mindazok az egyedek, akik különkülön nem volnának jövedelmi adó fizetésére kötelesek, minthogy az egybefolyt jövedelmük 10.000 koronát felülhalad, ennek következtében adókötelesekké válnak. Hát nagyon csodálom, hogy az egyik igazságot a családnál méltóztatik felfedezni és ott ezeket a nagy konczentrált tőkéket, amelyek a család együttműködése következtében állnak elő, méltóztatik progresszive megadóztatni. Sőt ezen konczentráczió következtében beáll az az eset, hogy olyanok, akik ha külön élnének, ha nem volnának családiasok, — amit a törvényjavaslat protegál a részvénytársaságoknál — akkor az nekik az adó szempontjából szerencséjük volna, s nem esnének jövedelmi adó alá, de miután közös háztartásban élnek, családot képeznek : e családi mivoltuk, a családilag konczentrált tőke következtében jövedelmi adó alá esik. Ha ezt méltóztatik jogosnak találni a családnál, ahol én azt ebben az általánosságban — hiszen annak idején majd beszélünk erről — nem tartom jogosnak, mert csak bizonyos korlátok között tartom ezt jogosultnak; ha, mondom, méltóztatik a család fogalmánál, amely mégis talán szentebb fogalom, (Felkiáltások balfelöl: ügy van! Még a banknál is !) — akármilyen fontosnak tartom a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat és ezt talán a bankra nézve is elismerem, bár ott is családok vannak képviselve és az igazgató uraknak is van családjuk — mivel, mondom, a család mégis csak szentebb fogalom, mint a bank és az államnak mégis csak inkább alapja, mint a bank, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalat: ennélfogva ha mi a tőkekonczentrácziót a családnál sem kíméljük és a tőkekonczentrácziót a progreszszivitásra használjuk fel és arra, hogy jövedelmi adó alá essenek azok, akik különben jövedelmi adó alá nem esnének, akkor méltóztassék csak ezt a konczentrácziót a részvénytársaságoknál is progresszive megadóztatni. Az igen tisztelt pénzügyminister ur beszédében ugy állította oda a dolgot, mintha valami animozitás uralkodnék a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben. Részemről a leghatározottabban kijelentem, hogy felszólalásomban semmiféle animozitás nem vezetett, nem is vezethet; én a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok fontos gazdasági szerepét ismorem és elismerem, de én egyszerűen csak egyenlőséget kívánok a fizikai személyek és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok között. Mi nem üldözni kívánjuk ezeket, mi azt kívánjuk, hogy a nyereségtöbblet és a jövedelemtöbblet sehol se legyen szent; hogy ne legyen szent profit; nem nyereségről van szó, hanem nyereségtöbbletről. Ismétlem, hogy nézetem szerint ha abból a hadinyereségtöbbletből elveszünk valamit, az senkinek ekszisztenciáját állandóan meg nem zavaTJa, mert hiszen nem a