Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

6áá. országos ülés 1916 j háborúra alakulnak az ekszisztencziák. Talán még nagyobb sulylyal esik latba a hadinyereségadó azoknál az esetleges ekszisztencziáknál, akik most szeretnének adóalanyokká válni és akiket alaposan megnyomorít ez a törvényjavaslat, mint azoknál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, amelyeknek a háború révén semmit sem volna szabad nyerniök. (TJgy van ! halj elöl.) mert gazdasági rendeltetésük az volna, hogy elégedjenek meg a békeévek normális nyereségével. Én a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat nemcsak, hogy nem becsülöm alá, de ellenkezőleg közintézményeknek tekintem azokat. Mást várok tőlük, mint az egyes egyénektől és mert ilyen követelésekkel állok elő velük szemben és mert e nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat bizonyos tekintetben nemcsak gazdasági, de ethikai kötelezettségüeknek is tekintem, (Helyeslés balfelől.) még azt is jogosultnak tartanám, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, ha egyszer megkapja a saját tőkéjének meghatározott perczentuaczióját, egyáltalán hadinyereségre egy fillérre se tarthasson igényt; ezt is jogosnak tartanám, amit fizikai személynél nem tartanék jogosnak. Kern gyűlöletből és alábecsülésből, mert én á nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat egyáltalán nem tekintem egy osztály megnyilatkozásának vagy szervezkedésének. Már más alkalommal volt szerencsém kifejezni, hogy én a megkülönböztetést, amelyet Haller István t. képviselőtársam hangoztatott ingó és ingatlan tőke közt, anachronizmusnak tartom. Hogy a bankok tőkéjében, a részvénytársaságokban kinek a jövedelme, kinek a vagyona van, azt nem tudhatom a részvények anonimitásánál fogva és különben is ma már ingó és ingatlan tőke közt nincsenek azok a differencziák, mint voltak régebben, nagyon gyors a felcserélése az ingatlannak ingóra és az ingónak ingatlanra, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a megkülönböztetést egyáltalán nem teszem magamévá. Engem a felszólalásban és annak kutatásában, hogy a két kulcs közt mily aránytalanság van, nem vezetett semmiféle animozitás a nyüvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben, én a jogegyenlőség követelményeinek tartom, hogy ott, ahol legnagyobb, legszervezettebb és leghatalmasabb a tőke, ott ne alacsonyabb kulcsot alkalmazzunk, mint ott, ahol csak momentán, a háború következtében felkapaszkodott ekszisztencziák megadóztatásáról van szó. Már most a t. pénzügyminister ur hivatkozott ezzel szemben arra, hogy nem vádolhatjuk azzal, hogy favorizálja a részvénytársaságokat, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, amikor a javaslat nagy megterhelést jelent a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára czéloz. Itt is, hogy a mérleget helyesen állapitsuk meg, a dolog ugy áll, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját igenis felemeli a pénzügyiminister ur, de ugyanűius 13-án, csütörtökön. 405 akkor, amikor azok adóját fölemeli, fölemeli a fizikai személyek adóját is. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, a jövedelmi adó az összes fönnálló adók mellett terveztetik ; az összes adók ugy, ahogy vannak, megmaradnak, ezek mellé jő a jövedelmi adó és e mellé a vagyonadó. A nyilvános számadásra kötelezett vállalat jövedelmi adót, vagyoni adót nem fizet. (Mozgás.) Most, ha méltóztatik szembehelyezni a felemelést, amelyben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok részesülnek, azzal a felemeléssel, amelylyel a fizikai személyek terheltetnek a vagyoni adóban, a jövedelmi adóban, akkor a helyzet tökéletesen ugyanaz lesz, ami volt a háború előtt. A mérleg helyességének szempontjából állitsuk ezt helyre. Ezért elvesztenek egy privilégiumot. Mikor? Akkor vesztik el a privilégiumot, amikor a fizikai személyek adója is legalább 100%-kal felemeltetik, azoknál, akik a jövedelmi adó és vagyoni adó alá esnek. Ez a valóság. Már most Haller István t. képviselő ur hivatkozott az osztrák adatra. Hivatkozom én is egy osztrák adatra, amely szembeszökően mutatja, hogy az osztrák kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója menynyire nem favorizálja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat szemben a mi törvényünkkel. Az 1908-diki eredmények szerint Ausztriában 1908-ban a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójának eredménye volt 69,326.000 korona. Az egész jövedelmi adó Ausztriában, amely az összes fizikai személyekre kiterjedt, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, amelyek ott sem esnek jövedelmi adó alá, volt 69,326.000 korona. A kettő teljesen ugyanaz. Az ausztriai részvénytársaságok és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok 1908-ban, — más adat nem állott rendelkezésemre •— ugyanannyi adót fizettek, mint jövedelmi adóban Ausztria összes fizikai személyei együttvéve. Ez, azt hiszem, szemben azzal a számmal, amely ez esztendőre vonatkozólag Magyarországon éretett el, hogy ez esztendőben 14,328.000 koronát fizettek a mi nyilvános számadásra kötelezett vállalataink, nagyon szép fogalmat nyújt arról, hogy mily kevéssé adóztak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok Magyarországon és ez a csekély adózás nemcsak az államnak vált kárára, de a községeknek is, amelyek elől a kereseti adóalapot vonták el. Már most, ha azt méltóztatik mondani a pénzügyminister urnak, hogy felemeli ezek adóját, ezzel szemben kell hogy viszont felemeli jövedelmi adóban mindnyájunk adóját és felemeli a vagyoni adóban mindnyájunk adóját, a jövedelemadó felemelése mit jelent? Épen az osztrák jövedelmi adó statisztikája mutatja legjobban, mert hiszen a pénzügyminister ur 35.000 K-ra kontemplálja az eredményt, amely a jövedelmi adóból be fog folyni. Azt hiszem, hogy ebben ismét oly pesszimisztikus, mint amikor a 20.000 K-t felülhaladó jövedelemnél 12 millió vagy 15 millió koronára kontemplálta annak a jövedelme-