Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius lS-áa, csütörtökön. 403 csendes társ, leszedi a jövedelmek egy harmadát. (Ugy van! balfelől.) Bocsánatot kérek, ezt a nyereség- vagy jövedelemtöbbletet rendkivüli körülmények idézték elő, gyakran erkölcstelen körülmények, a háborús konjunktúrák felhasználása : és ez indokolja, hogy amit normális viszonyok között józan elmével vissza kellene utasitani, hogy t. i. valaki az állam számára a jövedelemtöbblet egyharmadát reklamálja, azt most igen szívesen megszavazzuk, mert e jövedelemtöbblet részben az államtól származik, mert a hadihelyzet kihasználásából ered és mertetikai alapja az, hogy aki a háború alatt többletjövedelmet szerez, azzal szemben az állam jogosult e többletjövedelem vagy többletnyereség egyharmados megoszlását követelni. (Ugy van ! balfelől.) Mindazt tehát, arnit a t. pénzügyminister ur felhozott a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak rendes viszonyok közt való adóztatására nézve, — bár ezekre nézve sem tartom helytállónak — de e rendkivüli törvényre nézve merőben irrelevánsnak tartom. Mert az mégis csak igen fatális dolog, hogy ha valaki például 20.000 korona hadinyereségre tesz szert, mint fizikai személy, ugyanazon kulcs szerint adózzék, mint az a részvénytársaság, mely milliókat nyer. Vegye bárki kezébe e kulcsot és számítsa ki, hogy mennyi adót fognak fizetni a részvénytársaságok és menynyit a fizikai személyek, és mennyi adót fizetnének amazok is, ha a kulcs egyforma volna, s akkor megtalálja annak az ajándéknak az összegét, melyet a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kapnak az államtól. S ez ajándék annál sajnálatosabb, mert épen a leghatalmasabbak fogják megkapni. Mert mihelyt a saját tőkét veszszük alapul és kedvezményezzük azt, aki az idők folyamán tartalékokat gyűjthetett: minél nagyobb a tartalék, annál könnyebb lesz számára az igy alkalmazott adókulcs, annál nagyobb összeg lesz annak a tőkének 5 vagy 10%-a, ugy hogy az az adókulcs, mely 35%-ról szól, ezekkel szemben merő illúzió. (Tetszés balról.) Miért adják meg e kedvezményt a leghatalmasabbaknak ? A t. minister ur azt mondja : el akarja kerülni a kettős adóztatást; ez volna jogosultsága annak, hogy a részvénytársaságra enyhébb kulcsot alkalmaz, mint a fizikai személyekre. Lássuk ezt gyakorlatilag közelebbről. Mert mint emiitettem a német fegyvertársak akadémikus fejtegetéséről, akik nagy súlyt helyeznek arra, hogy valaminek a neve Wehrbeitrag vagy Wehrsteuer, amire én nem helyezek súlyt: ugy e kettős megadóztatás nagyobb részt csak elméletben állnieg, gyakorlatban nincs fontossága. Lássuk, hogy van a gyakorlatban. A 8. §. azt a részvényest, aki maga is részvénytársaság, azaz valamely más részvénytársaság részvényeinek több mint ötödét bírja, felmenti a kettős megadóztatás alól; az már többé nem fizet hadi nyereségadót, azzal az indokolással, hogy ez a nyereség már a másik részvénytársaságnál van megadóztatva. Tehát itt a részvénytársaság parifikálva van a fizikai személyiyel; ép ugy járnak el vele szemben, mintha fizikai személy birná a részvények egyötödét. Ez kettős adóztatás alá nem kerül. De nem kerülnek azok a részvények, sem, melyek külföldiek kezében vannak, mert: ezek nem lesznek szívesek ide jönni azért, hogy,. méltóztassék megadóztatni az ő jövedelmüket,., minthogy szelvényadó nincs, de hadi nyereségadó és jövedelemadó van. Harmadszor ott vannak a ki nem fizetett osztalékok. A háború idején a háborús nyereségből származó összegek nagy része nem osztatik ki! Lehetnek konzervatív társaságok, melyek ezeket tartalékolásra használják fel s osztalékukat a békeévekben sem fogják jelentékenyen emelni, amiben saját szempontjukból helyesen járnak el. Itt is megkapjuk a részvények jelentékeny tömegét, mert a felemelt osztalékban csak igen csekély mértékben fog mutatkozni az a jövedelemtöbblet, tehát ismét , nem áll be a kettős megadóztatás. Tehát íme, az egyötödös részvénytársaságok tárczájában lévő részvények, a külföldiek részvényei s a ki nem fizetett osztalékok nem fognak kettős megadóztatás alá esni. Marad a többi részvény. Azt hiszem, a t. minister ur sem szenved abban az illúzióban, hogy ezek a többi részvényesek mind felemelt kézzel fogják lobogtatni részvényeiket, hogy jelentkezzenek. Tehát a pénzügyi tudomány elmélete az én ' pénzügyi tudománytalanságomban, melyet szívesen bevallók, a gyakorlati életben igy fest. Az a kettős adóztatás a valóságban elenyésző atom.

r Ezért nem értem a t. minister urat financziális szempontból sem. Ha a kettős adóztatást el akarta „ kerülni, ám adott volna generális felmentést^; ez a legnagyobb nagylelkűség, mely nem kerül neki semmibe, — hiszen az ember legszívesebben ilyesmiben nagylelkű — viszont az állam részére a legszebb pénzügyi eredményt hozta volna. Méltóztatott volna azt a kedvezményt, melyet az egyötödös nagy társaságoknak ad, kiterjeszteni az összes részvényesekre : ez az általam imént előadottak alajiján nem jelentett volna jóformán I semmit. Ellenben, minthogy én a részvénytársaságok által kezelt. vagyont ott foghatom meg legjobban, amikor a részvénytársaság nyereségét vizsgálom, e nyereségre alkalmazta volna ugyanazt a kulcsot, mint a fizikai személyekre, egy nagyon szép, sok millióra rugó pluszt biztosított volna magának a hadi nyereségadónál. (Ugy van ! balfelől.) Az elméletet féltette tehát a pénzügyminister ur, a tudomány szempontjából, a kettős még- ; adóztatás réme és kísértete ijesztette, amely kísértetet bátor voltam bemutatni, hogy mit jelent ez a kettős megadóztatás a valóságban és hogy ez a kisértet tulajdonképen csak egy műkisértet. Ha ettől a kísértettől méltóztatott félni, ez elkerülhetővé válik azzal, hogy &' részvénytársaságokat adóztatom meg, a részvényeséket pedig fel- ; mentem a hadinyereségadó alól. Ennek a rész ve- ••' nyesek örültek volna, a pénzügyministernek pedig-? ez nem került volna semmibe. Az igen tisztelt pénzügyminister ur a tőke 51*