Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
394 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. egyetlen más tagja nem reflektált : arra t. i,, hogy a t. honvédelmi minister ur a gyakorlati életből merített azt a kijelentést tette, hogy bizonyos hadseregszállitó nagyvállalatoknál semmiféle koczkázat nincs és igy semmiféle leírásnak szüksége nincs. Ezt eddig senki meg nem czáfolta, nem is próbálta megczáfolni, s magam is, mikor a konfekcziós iparban ennek utána jártam, láttam, hogy a t. minister urnak mennyire igaza van. Ezért itt, midőn tartalékolásokról, leírásokról van szó, igen fontos, hogy alkalmat adjunk, a t. honvédelmi minster urnak, hogy ez álláspontját érvényesíthesse akkor is, midőn a pénzügyi közegek a titkos tartalékolás alapján enyhébb elbírálásban akarnák részesíteni azon vállalkozókat is, kiknél szerinte semmiféle rizikó nincs. Ha folytatni akarnám azt a nagyon diszparitásos alapon megkezdett polémiát a titkos tartalékok tekintetében, melyet a t. pénzügyminister úrral elkezdettem, kétségtelenül rám is lehetne szabni azt a büntetést, melyet Bródy t. képviselő ur itt tegnap felhozott, hogy t. i. valakit megbüntettek »wegen bodenloser Dummheit«. (Derültség.) Azt hiszem, a kérdés bizonyos mértékig tisztázva van a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok titkos tartalékát illetőleg. De a t. minister ur, nagy sajnálatomra, tegnap, talán az időre való tekintettel, egyáltalán nem válaszolt azon konkrét kérdésemre, hogy a titkos tartalékolás joga fennáll-e a természetes személyekre nézve % Mert a természetes személyek is sokszor vezetnek üzleti könyveket, sőt a javaslat 9. §-a ugyanolyan eljárást biztosit a természetes személyek részére, ha szabályszerű könyveket vezetnek. Ha tehát ezek is olyan mérleget csinálnak, melyben vagyonuk a forgalmi értéknél kisebb értékkel van felvéve, szóval, ha ők is titkosan tartalékolnak: nem látom be, hogy miért gyengítenék ők ezzel a közgazdaságot, miért játszanák ki ezzel a hitelezőket ? Hiszen ha a nagy vállalat a hitelezők biztosítása érdekében csinálhat tartalékolást és igy bizonyos tőkéi adózatlanul vehetnek részt a termelésben, a vállalat megerősítésében : akkor ugyanez áll egy hasonló üzemnél, mely egyes ember tulajdonában van, pl. egy gyárosnál, vegyünk pl. egy téglagyárat, ahol az anyag felhasználása következtében nagy az értékcsökkenés, akár egyes ember birtokában van a gyár, akár részvénytársaság birtokában. Ez a tartalékolás dolgában egyre megy. Elméletben ez igy áll, gyakorlati tekintetben eldönteni a dolgot nem vagyok eléggé szakember. De kérném a t. pénzügyminister urat, tájékoztasson bennünket erre nézve ennél a szakasznál, már csak azért is, mert a 9. §. a természetes személyeket illetőleg egyenesen hivatkozik a 4. §. rendelkezéseire. De még egy kérdést intéztem a t. minister úrhoz ; azt, hogy tulajdonképen mily fokú a titkossága e tartaléknak % Vonatkozik-e ez a safe depositban elhelyzett összegekre is \ Ez csak akadémikus kérdés ; a dolog érdemét nem akarom fejtegetni. Attérek most módosításaimra. Az egyik vonatkozik a javaslat 4. §-ának II. 3. pontjára és III. 2. pontjára, ahol a »titkos tartalékok* szavak helyébe ez volna teendő : »bárminő, a mérlegben ki nem mutatott tartalékok*. Ez teljesen megfelel azon kijelentésnek, melyet tegnap tett a minister ur és ezzel ujabb bizonyítékát adná annak, amit ma mondott, hogy a sok szóbeszédnek mégis van bizonyos haszna és eredménye. Második módosításom abból folyik, mit az előbb mondottam : a t. honvédelmi minister urnak abból a nagyon helyes álláspontjából, amely nem tartja feltétlenül szükségesnek ezeket a tartalékolásokat, másrészt pedig bizonyos analógiába veszem ezt a módosítást, az 1909. évi VIII. törvény czikk 17. §-ával és az 1909. évi X. törvényczikk 19. §-ával, t. i. ezen javaslat 4. §-ának negyedik bekezdése után kívánnám tétetni, hogy —itt ugyanis a tartalékolásról van szó — (Olvassa) : »amennyiben 'ezen leírások összegére, illetőleg tartalékalapok hozzájárulási összegére vonatkozólag a becsérték tekintetében aggályok merülnének fel, az adókivetésre illetékes hatóságnak jogában áll esetleg szakértő meghallgatásával* — itt a honvédelmi minister urat értem — »a becsértéket adókivetés szempontjából kiigazítani*. Mondom, ez már az előzetes kivetés során jogot adna az adókivető hatóságoknak arra vonatkozólag, hogy ezeket a becsértékeket megállapítsa, habár ugy vagyok értesülve, hogy a t. pénzügyminister ur hajlandó itt oly irányú módosítást elfogadni, hogy bizonyos utólagos kivetésnek is van helye. Csakhogy ez utólagos kivetés, ugy vagyok értesülve és ez természetes is, bizonyos számú évek multán, a háború befejezte után igazolható. Itt ez az én szerény véleményem pedig azt czélozza, hogy már előzetesen, a kivetés során győződhessék meg a kivetőbizottság a leírás helytálló voltáról és azt hiszem, hogy ez csak fokozni fogja az egész eredményt és az adónak realitását, tehát ennek a módositványnak elfogadását is kérem. Csak egész röviden kívánom még felemlíteni, hogy az igen tisztelt minister ur tegnap, és ez megint arra, t. i. a természetes személyek titkos tartalékolására vonatkozik, azt méltóztatott mondani, — bővebben, nagy sajnálatomra nem fejtette ki ezt a tézist — hogy a természetes személy számadást nem ad. De hiszen amennyiben rendesen vezeti üzletét, bizonyos fokig számadással tartozik. Megengedem, hogy számadást nem ad, de vallomást mégis ad. És én ebből a szempontból szeretném az igen tisztelt minister ur álláspontját ismerni annyival inkább, mert a természetes személynél nagyon könnyen előfordulhat egy második diszparitás, t. i., hogy más lesz a számadása, mint a vaHomása, tehát más lesz az adó szempontjából és más lesz a saját kezelése szempontjából a számadása. És hogy ez azután hova vezet az adópolitika terén, ezt
