Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 395 ismét a nálam nagyobb szakértelemmel biró t. képviselőtársaim megítélésére bíznám. Talán azt sem felesleges megemlíteni, hogy a t. minister ur — és erre nézve kérek felvilágosítást — nem jelöli meg, hogy ez a titkosnak jelzett tartalék, vagy módositványom értelmében a mérlegben ki nem mutatott tartalék tulaj donképen hogyan állapitható meg és ki fogja megállapítani, mert ha egyszer titkos és megállapítják, akkor már aligha marad titkos. Szóval az itt követendő eljárásra nézve kérnék felvilágosítást. Talán a végrehajtási utasításban fog ez világosabban kifejeztetni. Hisz pl. a sokat emlegetett osztrák rendeletben ez a szó, hogy »titkos« nem is fordul elő. Készséggel konczedálom, hogy bizonyos elismerést érdemel — ha szabad igy kifejeznem magamat — a t. minister ur, hogy igenis, nem hunyt szemet ezen titkosság előtt és ezt is meg akarja adóztatni. En csak az ellen szólalok fel, hogy sem a kereskedelmi törvényben, sem a sokat emlegetett 1909-iki törvényekben az ezen kifejezéssel, ezen szavakkal elő nem fordul és azért vagyok bátor ezt a módositványomat beadni. Még csak pár szót akarok az elmondottakhoz hozzáfűzni, azokkal kapcsolatban, amiket az igen tisztelt minister ur tegnap itt, a mi kritikánkra vonatkozólag felhozott. Általában elismerem, hangsúlyozom, hogy ő semmi különöset nem akart imputámi nekünk. A magam részéről kijelentem, •— nem annyira a t. minister úrral szemben mondom ezt, hanem általában — hogy én a magam szerény képviselői tevékenységében lehetőleg háttérbe szorítottam a pártérdeket és a párttaktikai sikereket és különösen a mai háborús időkben igen elhibázott dolognak tartanám, ha valaki a mai helyzetet párttaktikai sikerekre akarná kihasználni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy a hadi életből vett rossz hasonlattal éljek, nagy hibának és, mondhatnám, ízléstelenségnek tartanám, ha valaki ma, midőn egész Európa, de talán az egész világ lángba borult a háború következtében, ennél a lángnál melegítené az ő kis politikai konzervjét és ezt feltálalná. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezeket csak általánosságban és nem a t. minister úrral polemizálva, hanem annak bizonyítására mondom, hogy engem sem a múltban, sem mostani felszólalásomban semmiféle párttekintet vagy taktikai siker nem vezetett és nem vezet. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék módositványomat elfogadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Vermes Zoltán jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a vita ezen előrehaladott stádiumában csupán az ezen szakaszban foglalt »titkos tartalékok« kifejezéshez tehessek néhány megjegyzést. (Halljuk ! Halljuk !) Tökéletesen igaza van gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársamnak, midőn azt mondja, hogy ezzel a szóval, ezzel a fogalommal tulajdonképen nem volna szabad operálni. Azt hiszem, hogy itt adótechnika és könyvelési technika szempontjából mulasztás történik. Titkos tartaléknak tulaj donképen nem volna szabad lennie, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalat azért van nyilvános számadásra kötelezve, hogy mindenről tényleg számot adjon. (Helyeslés balfelől.) Ha azonban elfogadjuk és a kommeroziális élet elfogadta és megállapította ilyen intézménynek szükségességét; ha lehetnek jövedelmek, amelyeket rezerválni kell, rezerválni a részvényesekkel szemben és rezerválni a részvényesekért, akkor ne méltóztassék azt a nevet befoglalni, hogy »titkos tartalék«, mert nagy hibát követünk el és ez diszparitást szül, amint maga a törvényjavaslat mutatja, a természetes személy és a jogi személy közt. Ha szabad a jogi személyeknek titkos tartalékokat félretenniök, akkor tökéletesen igazságos, hogy a természetes személy is éljen ezzel a joggal. Azonban ki lehetett volna kerülni ezt a szépséghibát és igazságtalanságot ebben a törvényjavaslatban, ha méltóztatott volna disztingválni, hogy más az a mérleg, amelyet a publikumnak és a részvényeseknek adnak és más az a mérleg, amelyet az adóhivatalnak köteles a részvénytársaság benyújtani. Mert a publikummal, a részvényessel szemben az ő kapzsiságából vagy érdekeltségéből folyólag lehetséges és indokolt, hogy bizonyos jövedelmeket el kell titkolni, de az adóhivatallal szemben ennek semmi indokát nem látom. Vagy ha vannak oly természetű jövedelmek, —• mert nagyon jól ismerem a részvénytársaságok életét •—• ha vannak u. n. vagyonszaporulatok, amelyek tulajdonképen fikcziók, amelyek nem valóságos jövedelmek, de válhatnak jövedelmekké, ezeket sem a részvényeseknek, sem az adóhivatalnak nem kell bevallani. Pl. az értékpapíroknak indokolatlan hullámzása idején, ha a részvénytársaság vezetője azt látja, hogy tőzsdei manőver folytán az ő értékpapírjai a valóságos belső értéken felül jegyeztetnek, okosan és rezonabilisan nem fogja ezt az értékemelkedést bázisul venni, neki joga van a törvény szerint és a minister ur által helyeselt eljárás szerint is alacsonyabban beállítani az értéket, mert ha az akkor jegyzett értéket venné, akkor a részvényesek részt követelnének a magasabb értékből, ami nincs meg valóban. De nem szabad beállítani azért sem, ha tudja, hogy az értékpapír nem bír azzal az értékkel, amelyen a börzén azon a napon jegyzik, mert veszélyezteti a társaságot, ha fiktív értéket, bár nominell értéket állit be. Indokolt, hogy ne állítsa be. Ajánlom tehát a t. minister urnak, hogy a természetes személyek és a jogi személyek közti diszparitást ugy szüntesse meg, hogy méltóztassék megállapítani külön, takszative, melyek azok a jövedelmek, amelyek nem esnek adó alá, de ugyanazt méltóztassék konczedálni a természetes személynek is, egyáltalán különbség ne 50*