Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

63$. országos ütés 1916 június 1^-én, szerdán. 33 jeg gazdasági téren biztosítani kell a jövő generáczió számára azt, hogy jobb sorsa legyen, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha ennek a kötelességnek eleget akarunk tenni, akkor először meg kell tennünk azt, hogy a károkat, amelyeket a világháború alatt szenvedtünk, helyreállítsuk. Ezt pedig a valuta helyreállításában kell keresnünk. A termelés fokozása, a behozatal apasztása és a kivitel emelése azok a főtényezők, a melyek a valutára jótékonyan hatnak. Ezt meg kell csinálni. De, hogy ennek előfeltételeit megteremtsük, szükséges, hogy megtartsuk szabad kezünket a kiegyezés terén. Szükséges az is, hogy uj radikális birtokpolitikát inauguráljunk. Nekem nincs szándékomban most a radikális birtokpolitikáról javaslatot tenni, mert hiszen Beck Lajos t. barátom erre vonatkozólag már tett indítványt, melyet a párt nevében meg fog okolni. Én csak néhány momentumra akarok utalni, néhány kijelentést akarok termi! (Halljuk! a baloldalon.) I jÉn azt tartom, hogy egy uj radikális birtokpolitikának megalapozásánál egyedül azt nézzük, hogy nemzetgazdaságilag mi a szükséges és mi. a lielyes. Itt határozottan óvni akarom a képviselőházat attól a nagy hibától, hogy a kötött birtokokat noh me tangere-nek tekintse. Minden osztálynak meg kell hoznia a maga áldozatát, minden osztálynak különbség nélkül. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Az az ankét, amelyet az uj birtokpolitika megbeszélésére össze fogunk hívni és amelyen az ország minden tényezőjének részt kell vennie, bizonyítani fogja, hogy nemzetgazdaságilag a kötött birtokot nem szabad továbbra is érintetlenül hagyni és hogy Magyarország azon osztályainak, amelyek a kötött birtok élvezői, elől kell járniok a kötelesség teljesítésében. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De ha ily nagy reformokat akarunk létesíteni, amelyek az ország minden polgárát érdeklik, akkor lehetetlen elzárkóznunk egy demokratikus választói jog megalkotásától. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni; én már annyiszor kifejtettem nézetemet, hogy felesleges most a választói jogról beszélnem, én csak azt akarom mondani, hogy lehetetlennek tartom, hogy a békekötés után a reorganizáczió munkája egy elavult választói jog mellett történjék, mely kizárja a népet saját sorsának intézéséből. Az 1914. év előtti állapotok a jövő állapotaihoz képest nagyobb különbséget fognak mutatni gazdaságilag és politikailag, mint amilyen az ókor és a középkor közötti különbség volt. Nagyobb utat tett meg a világ e háború alatt, mint a reformáczió, vagy a franczia forradalom idejében. És azok az államok, amelyek nem látják be, hogy csakis a nép akaratának, a nép széles rétegeinek bekapcsolásával lehetséges egy uj reneszánsz, azok az államok stagnálni fognak és el fognak pusztulni. ( ügy van ! a baloldalon.) Amint a franczia forradalom a harmadik KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. rendet állította talpra, ugy ennek a világháborúnak a negyedik rendet kell politikailag és gazdaságilag is az érvényesülés terére emelni. Meggyőződésem, hogy e világháború következményei nemcsak politikai, de főleg gazdasági téren fognak érvényesülni. A gazdasági téren való érvényesülés pedig jelenti a szocziális kérdések komplekszusának rendezését. És amikor gazdasági és szocziális téren kell, hogy reorganizáljuk az országot, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy egy elavult korszakhoz tartozó választói joggal operáljunk. Mert feltéve, de meg nem engedve, hogy a munkapártnak választójogi törvénye helyes volt 1914-ben és 1914 előtt, ez a törvény 1917-ben, illetve a békekötés után már teljesen elavult lesz, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert, amint mondottam, közbeesik a világháború, közbeesik egy nagy világevoluezió, egy nagy korszak, amely elválasztja a háború előtti évet a békekötés utáni időtől, ugy amint egy hatalmas világevoluezió elválasztotta az ókort a középkortól. (Ugy van! a baloldaton.) Most legyen szabad néhány kijelentésre szorítkoznom, mely tisztán egyéni nézetemet fejezi ki. Amikor ezeket mondom, nem a párt nevében beszélek, saját álláspontomat juttatom kifejezésre. Én a béke kényes kérdéséről is akarok beszélni. (Halljuk! a baloldalon.) a béke kényes kérdéséről kérek a ministerelnök úrtól felvilágosítást. A háborúnak kétéves tartania után nemcsak az ország gazdasági és financziális helyzetéről kell felvilágosításokat kapnunk, de felvilágosításokat kell hogy kapjunk arról, hogy tulajdonképen mi a végczélja e háborúnak ? (Mozgás.) Azzal az egyszerű mondatta] ugyanis, hogy a háború defenzív jellegű, nincs megmondva a háború végczélja, mert, mint beszédem elején kimutattam, amint Magyarország nem elégedhetik meg tisztán a statusquo ante helyreállitásával, ugy kézenfekvő az, hogy a monarchia másik állama, Ausztria is most már más igényeket fog támasztani, mert hiszen óriási áldozatokat hozott. Kérdésem a ministerelnök úrhoz a következő : Kérdem, hogy mi a béke előfeltétele, mi az a minimum, amely a békéhez szükséges, (Mozgás.) mily territóriumokra aspirálunk, mi fog történni a meghódított területekkel, mily viszonylatban fognak azok a monarchiához jutni, (Mozgás.) specziálisan a lengyel kérdés hogyan fog megoldatni, mi fog történni Szerbiával, Montenegróval % (Mozgás.) T. ház ! Meglehet, hogy e kérdéseimre a ministerelnök ur előreláthatólag azt fogja válaszolni, hog)^ ezekre a kérdésekre most nem válaszolhat, mert hiszen e kérdéseket együttesen, együttes megállaj^odás folytán kell eldönteni, de végre is Magyarországnak tudnia kell e kérdésekre a választ, (Igaz ! Ugy van ! a bal- ás a szélsőbaloldalon.) mert ez a válasz fogja eldönteni, hogy Magyarország egy győzelmes háború esetén is valóban nyert-e, valóban megtalálta-e a számadá5