Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

388 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 330 millió, a 21 miUiárdra értékelt értékpapirtőke, részvénytőke 26 millió korona közterhet visel, s ez mégis aránytalanul kevés és igy meg leket állapítani igenis, hogy nálunk aránytalanul súlyosan van terhelve az ingatlantőke az ingótőkével szemben. Itt van egy nagyon- csodálatos adat, amelyről azt hiszem, hogy a további javaslatok vitájában még rá fogunk térni, hogy pl. az értékpapirforgalom adójából 1913-ban mindössze 850.000 korona folyt be, akkor, amikor tudjuk, hogy a tőzsdén az értékpapírok milliárdjai fordulnak meg egy éven keresztül adás-vételben. Ezt a jövedelmet az értékpapirforgalomból igen-igen minimálisnak kell minősíteni, ugy hogy innen az államkincstár még igen-igen nagy jövedelemre tehet szert, anélkül hogy túlságosan korlátozná a spekulácziót, amely értékpapírokban úgyis túlteng Magyarországon. Ezeket voltam bátor a minister ur megjegyzésére válaszolni. Még egy megjegyzésem van. A minister ur ugyanis azt mondta, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a részvénytársaságok mögött állanak maguk a részvényesek is, a fizikai személyek, vagyis a részvénytársaságok súlyosabb megterhelése sújtaná a részvényeseket is, akik természetesen kevesebb jövedelemhez jutnának. T. ház ! Én azt hiszem, hogy minden jól fundált és szituált részvénytársaságnak nagyon nagy érdeke, hogy osztalékában nagy ingadozások ne forduljanak elő, hogy lehetőleg mindig azt az osztalékot kapják a részvényesek, amelyhez az idők folyamán a részvénytársaság hozzászoktatta őket. Hisz tulajdonképen az u. n. titkos, latens tartalékolásnak az az egyik magyarázata, hogy az üzleti konjunktúrák változásával ne változzék az osztalék, hogy a részvénytársasági igazgatóságok az árfolyamot fentarthassák, mert ez függ az osztaléktól is, másrészt, hogy bizalmatlanságot ne keltsen a részvénytársasággal szemben, ha egyik esztendőben 15, a másikban 5% osztalékot fizet. En azt hiszem, minden jól szituált részvénytársaság mindent elkövet, hogy osztaléka mindig ugyanazon a nivón maradjon. Meg is teheti azt, mert nyilt és rejtett tartalékokkal rendelkezik, hogy rossz üzleti esztendőben is nagyobb áldozat nélkül fentartsa szokásos osztalékát. Fenn is fogja tartani, mert ez neki eminens érdeke. Tehát nem valószínű, hogy kisebb osztalékot adjon s igy a részvényesek károsodjanak. A részvénytársaságok nagyobb megterhelésével csak azt érjük el a részvényesek károsodása nélkül, hogy ezeknek tőkegyűjtése, plutokratikus fejlődése elé bizonyos korlátokat állítunk. Meglassítjuk ezt a folyamatot, s a részvénytársaságok nem olyan rapid módon gyüjthetik azokat a nagy tőkéket, amelyeket nem szándékoznak a részvényeseknek juttatni, melyek felett az igazgatóság diszponál. Minél nagyobbak ezek a rejtett tartalékok, annál inkább van az igazgatóságnak módja olyan czélokra áldozni, melyeket nem szívesen ismer be a részvényeseknek. Itt egyszeri, alkalmi adóról van szó. A részvényesek azt nem fogják túlságosan megérezni, hogyha a részvénytársaság nyeresége a kontempláltnál súlyosabban is lesz megadóztatva. Ajánlom tehát a t. háznak indítványom elfogadását oly értelemben, hogy az arányosítás' ne a saját tőkéhez történjék, hanem a részvénytőkéhez. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kostyái Miklós jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy ezen szakasznál reflektálhassak Rakovszky István t. képviselőtársamnak tegnap velem szemben tett megjegyzéseire. Elnök : A képviselő ur a ház engedélyét kéri, hogy személyes kérdésben felszólalhasson. (Felkiáltások : Megadjuk!) A ház a kért engedélyt megadja. Farkas Pál: Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden reflektáljak Rakovszky István t. képviselőtársam tegnapi beszédének arra a részére, amelyben velem foglalkozott, ö ugy állította be a kérdést, hogy én elmentem az igazságok elmondásának az utján bizonyos pontig, s azon a bizonyos ponton visszafordultam s nem vontam le saját indítványom konzekvencziáit, miután nem nyújtottam be indítványt. Rakovszky István t. képviselőtársam félreértett. Én t. i. tettem indítványt, ha nem is abban a formában, hogy azt megírtam és átnyújtottam volna. Az én kérésem az volt azon megjegyzések alapján, melyekét a felmentettek megadóztatása tárgyában előadtam, hogy a t. pénzügyminister ur tegyen ez ügyben előterjesztést, illetve dolgozza azt ki. Miután a t. pénzügyminister ur tegnap kijelentette, hogy ezt nem tekinti eminensen pénzügyi kérdésnek és nem tartja magát ebben a dologban kompetensnek s felszólított arra, hogy dolgozzam ki azt az indítványt, bár magamat nem tartom adótechnikailag erre kompetensnek, mert jól tudom, hogy az erre vonatkozó technikai szakértelem bennem meglehetősen hiányzik, de miután a ház mindkét oldalán számos adótechnikával foglalkozó képviselő ur felajánlotta, hogy közreműködik abban a tekintetben, hogy olyan elaboratum készüljön, mely ugy lényegileg, mint formailag a dolog meritumát meg fogja közelíteni, merek vállalkozni arra, hogy a t. minister ur felszólítása alapján egy olyan indítványt terjeszszek eléje, mely ugy a lényeget, mint a formai részleteket fedezni fogja. Ami Rakovszky t. képviselő ur felszólalásának azt a részét illeti, amelyben ő ugy aposztrofált engem, mint hogy ha én az igazságok kimondásának egy bizonyos pontjánál megállanék, szeretném megállapítani azt, hogy annak, amit mondottam, a legvégső konzekvencziáját is levonom. Amit én mondottam, az nem egyoldalú, nem egy agresszív dolog, az kizárólag az igazságosságot és a méltányosságot szolgálja. Kern arról van szó, hogy itt egy irtó háború induljon meg a felmentettek ellen és mindenki, aki fel van mentve, a priori