Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-644
644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 387 Ernő képviselő ur módosítást nyújtott be. A kérdést tékát ugy fogom feltenni, kogy a czim eredeti szövegét szembe állítom Csermák Ernő képviselő ur módosításával. Amennyiben az eredeti szöveg fogadtatnék el, elejtettnek fogom kijelenteni Csermák Ernő képviselő ur módosítását, amennyiben pedig a t. káz nem fogadná el az eredeti szöveget, az esetben a Csermák Ernő képviselő ur által módosított szöveget fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdem a t. kázat, méltóztatik-e a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslat czimét szemben a Csermák Ernő képviselő ur által benyújtott módosítással elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, akik a czimet eredeti szövegében elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A káz az eredeti szöveget fogadta el és így Csermák Ernő képviselő ur által javasolt módosítást eljetette. Következik az 1. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa az 1. %-t). Elnök: Van-e valaki szólásra feljegyezve ? (Nincs.) Szólásra feljegyezve senki sincs. Kivan valaki szólni ? (Nem !) A szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 2. %-t). Elnök.' Szólásra ki következik 1 Vermes Zoltán jegyző: Haller István! Haller István: T. káz ! (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A vita során, különösen az ellenzéki szónokok többször felemlítették, kogy bizonyos disparitás vonul végig a javaslaton a részvénytársaságok javára a fizikai személyekkel szemben. E disparitás jelentkezik mindjárt abban, hogy melyik jövedelmet veszi a hadinyereségadó alapjául a javaslat a részvénytársaságoknál és melyiket veszi alapúi a fizikai személyeknél. A fizikai személyeknél a kulcs alkalmazva van a többletjövedelemre és nincs összekasonlitva azon tőkével, amelyből e többletjövedelem tulaj donképen származik. Az egész többletjövedelemre a maga egészében van alkalmazva a 45%-ig emelkedő kulcs, amely mint a t. ház minden tagja tudja, 15%-kal meghaladja a részvénytársaságoknak hadinyereségére, illetőleg többletjövedelmére megállapított adózási kulcsot. Már most a disparitás jelentkezik abban, hogy míg a fizikai személyeknél a többletjövedelemre van kivetve a 45 százalékig emelkedő kulcs, addig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a többletjövedelem hasonlítva és arányosítva van a tőkéhez. így természetesen bizonyos perczentuáczió áll elő és pedig minél nagyobb a tőke, annál kisebb perczentuáczió. Már most súlyosbítja a dolgot a javaslat egy rendelkezése a 2. §. karmadik kikezdésében, amely megállapítja a saját tőkét nem a részvénytőkében, hanem megállapítja a saját tőkét a részvénytőkében, plusz a mérlegben kimutatott minden tartalék, vagyis mindazon tőkében, amelyet a vállalat sajátjának nevezhet. így áll elő az a helyzet, amint voltam bátor beszédemben igazolni, hogy amíg egyes vállalatok, ha csak a részvénytőkét veszszük e számítás alapjául, 60—70 százalékát keresték meg a tőkének az 1915. esztendőben, mihelyt az egész tőkét, a javaslatban kontemplált saját tőkét veszszük, akkor a nyereségszázalék a felére redukálódik akkor is, ha az egész nyereséget veszszük számításba. Természetesen még jobban csökken ez az arányszám, ha csak a nyereségtöbbletet veszszük számításba. Ezt, t. ház, az erősebb, a nagyobb tőkének kedvezményezéseként fogtuk fel mi és azért kifogásoltuk e szakaszt. Indítványozom, hogy a javaslat módosittassék a következőképen : Hagyassék ki a harmadik kikezdés innen : saját tőke alatt értendő — végig az egész kikezdés, és ennek helyébe tétessék : Saját tőke alatt a befizetett részvénytőke értendő. (Helyeslés a bál- és a szélsőbcäolddlon.) Engedje meg a t. ház, hogy egyúttal a pénzügyminister urnak egy megjegyzésére reflektáljak, amelyet tegnapi beszédemre tett. T. i. azt mondta a pénzügyminister ur, hogy »ma a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 21 millió K és ehhez jön 30% általános jövedelmi pótadó. Gondolom, Haller t. képviselő ur emiitett egy számot, amelyet tévesnek kell nyilvánítanom.« Én ugyanis azt mondtam beszédemben, hogy 1912-ben a magyarországi részvénytársaságok, beleszámítva a vasutakat is, 367.000 K tiszta nyereség után 15,174.000 K-t, vagyis a tiszta jövedelem 4'13%-át fizették, szemben az osztrákokkal, amelyek fizettek 65 millió K-t. Ott tehát a perczent 14" 13%, nálunk pedig 4'13%. A pénzügyminister ur szerint 21 milliót fizettek. En azon adat igazolására, amelyet voltam bátor felhozni, bátor vagyok indokolni, hogyan jutottam ahhoz a számhoz. A részvénytársaságok tiszta vállalati adója összesen 17,174.912 K. Ebben benne van a cs. kir. szabadalmazott délivasut társaságnak Magyarországra eső adója, 800.000 K, azonkívül az osztrák és külföldi részvénytársaságok Magyarországon fizetett adója, körülbelül 2 millió K, ami levonandó és így maradt 15,174.000 K. Ebhez jön a jövedelmi pótadó 30%, 4,552.000 K, a községi adó, 30%, 4,552.000 K, a forgalmi adó 1913-ban mindössze 850.000 K, az osztalékszelvény bélyege 295 millió K után 1,816.000 K, összesen 26.816.000 K. Ha tehát minden közterhet veszünk, akkor az 1912-ben 26,816.000 K. Az én adatom 1912-re vonatkozik és miután bizonyos emelkedés természetesen minden esztendőben van, megengedem, hogy a pénzügyminister ur adata talán későbbi lévén, arra az időre szintén helyes. De állítom, hogy 1912-re az az adat, amelyet voltam bátor beszédemben felemlíteni, feltétlenül helytáll. De még igy is fentartom azt a véleményemet, amelynek voltam bátor kifejezést adni beszédemben, hogy a 26 milliárdra taksált ingatlanokkal szemben, amelyek közterhe 49*
