Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

32 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. közös vámterületének lakosai közgazdaságilag hogyan fognak megoszolni; Hogy az ipari vagy az agrár lakosság fog-e szaporodni. Semmiféle sta­tisztikánk sincs ez irányban, de nem is lehet. Fogalmunk sincs a jegybank állapotáról, mert hiszen az Osztrák-Magyar Bank semmiféle kimu­tatást sem adott, nincs tehát tiszta képünk valu­tánk állapotáról, (Ugy van! baljelöl!) Nem tud­hatjuk, hogy a valuta a jövőben hogyan fog kialakulni, nem tudjuk, hogy milyen arányba fog jutni a mi koronánk a német márkához. De arról sincs sejtelmünk sem, hogy az államok milyen gazdasági viszonylatba kerülnek egymáshoz. Nem Ausztriát és Magyarországot értem most, hanem a külföldet. Nem tudjuk, hogy milyen viszonylat fog fejlődni Németország és Anglia között. Nem tudjuk, hogy gazdaságilag milyen reláczióba fog kerülni a monarchia Olaszországhoz. Hiszen bár­milyen éles, bármilyen heves legyen is ez a mos­tani háború, az, ugyebár, el nem képzelhető, hogy a világháború után a gazdasági relácziók a most velünk ellenséges államokkal ismét helyre ne álljanak ? (TJgy van ! Ugy van ! a szélsőbalol­dalon.) De hiszen van egy technikai akadálya is annak, hogy a kiegyezés kérdését s az azzal kap­csolatos kérdéseket most megoldjuk és pedig az, hogy Ausztriában a parlament szünetel. (Ugy van! balfelől.) Az 1867: XII. t.-czikk a kvóta megállapítását a megválasztandó kvótabizott­ságokra bizza és csak, midőn a kvótabizottságok nem tudnak megegyezni, akkor kerül 0 felsége döntésére a sor. De tud-e garancziát adni a minis­terelnök ur arra, hogy Ausztriában a parlament a háború alatt össze fog ülni, munkaképes lesz és meg tudja-e választani a kvótabizottságot % Ha j>edig erre nem adhat garancziát, akkor hogyan képzeli a ministereinök ur a kiegyezés megkötését ? Ugy-e, hogy az Ausztriában tisztán abszolutiszti­kus módon, itt pedig alkotmányos eszközökkel történjék ? Ez pedig az 1867 : XII. t.-czikknek a szellemével a leghatározottabban ellenkezik, ( ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely kiegyezés szellemének, sőt betűjének meg­őrzésére épen a munkapárt és a ministerelnök ur van leginkább hivatva. (Ugy van ! baljelől.) Ha mindezeket az argumentumokat átgondol­juk, ha mindezen argumentumokra feletet nem kapunk és ha mégis azt látjuk, hogy a minister­elnök ur nem tartja kizártnak, hogy egy kiegyezést pro nune, hosszú időre megkössünk, mikor még egyáltalán teljesen tisztázatlan a helyzet: akkor önkéntelenül annak a kérdésnek kell felmerülnie : vájjon mi indíthatja a ministerelnök urat erre a lépésre ? És ekkor lehetetlen, hogy minket bizo­nyos fokozottabb aggodalom el ne fogjon. (Hall­juk !) Az a kérdés merül fel ugyanis : vájjon nem más ok készteti-e erre a ministerelnök urat; hogy nincsenek-e más kényszerítő okok ezen elhatá­rozás mögött. Hiszen megengedem azt, hogy a ministerelnök urnak a minap tett nyilatkozata negatív alapon mozgott és abból direkte semmit sem lehetett következtetni, de, t. ház, az utóbbi időben az egész világ szaturálva lett a »Mittel­Europa« eszméjével. (Halljuk ! balfelől.) szaturálva van a sajtó — nem ugyan a magyar, de a német sajtó — és német röpiratok egész légiója foglal­kozik annak a közeledésnek eszméjével, amely Ausztria-Magyarország és Németország között léte­síttetnék. (Halljuk! balfelől.) Ezeket a legpreg­nánsabban Naumann Erigyes fejtette ki könyvé­ben, amely könyv mindenesetre nagy szenzácziót keltett, de amelyről a szerző nagy és mély tudásá­nak elismerése mellett mégis ki kell jelente­nem, hogy bennem semmi szimpátiát nem ébresz­tett a Mittel-Europa eszméje iránt. (Ugy van! balfelől.) De hiszen én nem akarok most Naumann Frigyes könyvével és eszméivel polemizálni, én nem Mittel-Europa kérdését akarom most fesze­getni, hanem csak azt akarom állitani és kifejteni, hogy közel fekszik az a feltevés, hogyha a minister­elnök ur most igy és ilyen feltételek mellett tár­gyal, akkor ezt talán azért teszi, mert Német­ország conditio sine qua nonná tette azt, hogy előbb meg kell egyeznünk Ausztriával egy hosszú ki­egyezésben, hogy azután vele hasonlóképen lehes­sen egyezkedni. Nem akarom ezt állitani; remélem, hogy ez nincs igy, de hogy ez az aggály természet­szerűleg felmerül, az világos. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) T. ház ! Magyarország nem kötötte feltételek­hez a háborúban való közreműködését, hanem min­den fentartás nélkül és spontán vett részt ebben a nagy küzdelemben. De épen azért, mert ilyen őszinteséggel, ilyen önfeláldozással vett és vesz részt ebben a küzdelemben, kérdem, mit fog a harczoló Magyarország mondani, amely most a frontokon véres csatákat vív és az oroszok bősz offenzíváját leküzdeni és visszaverni próbálja ? Mit fog az a küzdő Magyarország mondani, (Hall­juk. I) ha azt látja, hogy bizalmát, távollétét arra használták fel, hogy mialatt ő odakünn harezol és diadalokat arat, azalatt idehaza vereséget szen­ved ; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) addig idehaza gazdaságilag inferioritásba kerül; (Ellenmondás jobbfelöl.) addig idehaza nemcsak, hogy nem nyer, nemcsak hogy a statusquot fenn nem tartják, hanem még a statusquóból is veszít és a statusquo alapját is megrendítik 1 Minden lehetséges, t. ház, csak egy nem: hogy mialatt künn a fronton győ­zünk, addig idehaza vereséget szenvedjünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mialatt odakünn küzd Magyarország, mialatt egész magyarsága fegyver­ben van, azalatt az itthon élő Magyarországnak is megvan a kötelessége, épen ugy, mint az oda­künn küzdő Magyarországnak és ez a kötelesség épen olyan fontos, mint amaz. Ez a kötelesség pedig az, hogy megteremtsük azalatt az nj Magyar­országot. Le kell rakni ennek a parlamentnek, az uj Ma­gyarország alapköveit. És itt nem szabad frázisok után menni, ennek az uj Magyarországnak reális alapokat kell teremteni és nemcsak politikai, de fő-

Next

/
Thumbnails
Contents