Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

30 635, országos ülés 1916 azt saját ügyévé tette nyíltan, aminek lényegileg már régóta tekintette, Európának két táborba való megoszlása azonnal végbe ment. Mily biztató hatással bírhatott, mily kilátásokkal kecsegtethetett volna a kipattant, világraszóló ellentétek közt egy oly hatalom kezdeményezésére összehívott konferenczia, amelynek politikája 7 év óta rendszeresen összeforrott volt a harczra máris fölvonuló főellenségünkével ? (Igaz ! Ugy van!) Lehetséges-e elképzelni a zöld asztal körüli tanácskozás higgadt módszerének sikeres alkalmazását oly izzó szenvedélyektől felkorbácsolt légkörben, mint amilyent a szerb merényletet szükségszerűen követett ultimátumunk önhibánkon kivül Oroszországban és szövetségeseinél teremtett % A Balkán-háború alatt és után lehetett konferenczián időt tölteni, mert akkor a nagyhatalmaknak még egyikét sem érintette volt nyilt kihivás. De 1914 Julius végén Angolország, ha Európa békéje igazán szivén feküdt, azt már csak azzal menthette volna meg, ha nem támogatja a Szerbia elleni jogos fellépésünk útjába álló Oroszországot és kijelenti semlegességét. Ma már azonban nem a világháború okai birnak gyakorlati fontossággal, hanem az a kérdés, s ebben az angol külügyministerrel teljesen egyetértek, hogy ki felelős a háború további folytatásáért. Sir E. Grey azt mondja, hogy a háború azért nem ér véget, mert a központi hatalmak győzteseknek tartják magukat és legyőzötteknek az ententeszövetséget, pedig az entente nincsen megverve és nem is lesz, Ellenfeleinknek nem parancsolhatjuk, hogy ismerjék be vereségüket vagy hogy adják fel a helyzet jobbrafordulásába vetett reménységüket. De hát még sem lehet a dolgokat a világos tényekkel szemben teljesen fejtetőre állítani és ha Sir E. Grey azt találja, hogy az entente nincsen legyőzve, ugy a központi hatalmak teljes szerénységgel utalhatnak reá, hogy ők ugyan még sokkal kevésbbé vannak megverve. Egy tekintet a harctéri helyzetre eldönti a kérdést ; hogy vájjon melyik félnek álláspontja áll a tényleges helyzettel ellentétben. A valóság az, hogy igaz ügyünk és hős csapataink emberfeletti cselekményeinek eredményéül és jutalmául a világháború mérlege minden harcztéren a mi négyes szövetségünk javára billent és hogy a sikert nem hagyjuk többé kezünkből kiragadni. A harczba belevitt az önvédelem kényszere. Ezt fényes győzelmeink után sem tévesztjük szem elől. Hadi czélunk : erősen és tartósan megalapítandó biztosságunk ily ádáz megrohanások ismétlése ellen. Túlzott követeléseket nem támasztunk, de ezt a biztosságot megkovácsoljuk a szent lelkesedés harczi tüzével. Hány pőrölyütésre lesz még szükség, mig megpihenhetünk ezen uj honalapitástól, azt a Gondviselés tudja, de AusztriaMagyarország hű szövetségeseivel együtt hősies erőfeszítéseinek fáradalmas utján nem fog megállani egészen a. végső diadalig. június l4-én, szerdán. Ismeretes dolog, hogy ellenségeink a hadi szerencse fordulását azon nagy együttes erőlködéstől várják, melyre már jóideje készülnek és minden irányban való kimerültségünktől. Megtettünk és megteszünk tántoríthatatlanul mindent, ami szándékaik meghiúsítására szükséges és az Isten segítségében bízva reméljük, hogy e két várakozásukban is alaj:>os csalódás éri őket. A küzdelem folytatásával zúdíthatnak még több szenvedést az emberiségre, de nem fogják feltartóztathatni a végzet vaslépteit. A monarchia békeszeretete minden kétségen felül áll, de magunkra alkalmazva Sir E. Greynek május 10-iki nyilatkozatában ejtett saját szavait, mi is azt mondjuk : »Ausztria-Magyarország és fegyvertársai nem tűrhetnének olyan békét, amely jóvá ne tenné e háború gonosztetteit*. T. ház ! Ezek után, nagyon természetesen annak kijelentésével, hogy amennyiben a helyzetre vonatkozó kérdések a vita során tovább tárgyaltatnának és további felszólamlásom szüksége merülne fel, fentartom magamnak, hogy a szóba hozott kérdésekre a szükséges válaszokat és felvilágosításokat megadjam : kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kostyál Miklós jegyző: Gróf Károlyi Mihály ! Gr. Károlyi Mihály: T. Ház! Egy pár hét választ el bennünket a háborúnak második évfordulójától, s ezért természetszerűen bekövetkezett az az állapot, hogy nekünk nemcsak a háborúval kell foglalkoznunk, hanem a háború utáni állapotokkal is. Vétkes könnyelműség volna azt állítani, hogy a legnagyobb győzelem után is ne volnának az országnak súlyos gondjai és súlyos teendői. A monarchiának, mint a ministcrelnök ur a külügyminister ur nyilatkozatából most is felolvasta, defenzív czéljai voltak és önvédelemből visel háborút. De ezt a defenzív jelleget a stratégiai helyzet messze túlszárnyalta, messze túl vagyunk már azon a szükségszerűségen, amelyért e háborúra elszántuk magunkat. Daczára azon egységnek, amelyet a ministerelnök ur konstatált, meg kell állapitanom, hogy mi a háború defenzív feladatait már teljesen kielégítően elvégeztük. De bármenyíryire defenzív jelleggel bírt e háború, Magyarország a háború hosszú tartama következtében ma már nem elégedhetik meg a status quo ante helyreállításával. A háború már majdnem két éve tart, tehát kell, hogy megtaláljuk ez óriási pénz- és véráldozat ellenértékét. Ezt Magyarország annál könnyebben találhatja meg, mert hisz semmiféle territoriális aspirácziói nincsenek, nem is lehetnek. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Magyarország igényei belsőleg elégíthetők ki: kielégíthetők teljesen, daczára azon óriási pénz- és véráldozatoknak. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) De amily könnyen kielégíthetők az igények, mert belső természetűek és mert mi magyarok nem leszünk azok, kik a