Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-634
20 634. országos ülés 1916 június 9-én, pénteken. tások bekövetkezhettek volna és az uj képviselőház ezekben a kérdésekben határozhatott volna. (Mozgás a baloldalon.) Ha pedig ilyen lesz a helyzet, ha pedig a kérdéseknek esetleg évekre való elodázása végzetes kárral járna a nemzetre nézve, akkor, nézetem szerint, ugy a kormánynak, mint a képviselőháznak tudnia kell a nemzet iránti kötelességét és meg kel] oldania ezeket a kérdéseket. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Ezekben voltam bátor általánosságban jelezni álláspontomat, ezekből folyik az, hogy a tárgyalások jelenleg függőben vannak s én azt hiszem, hogy hibát követnék el akkor, ha ezen függőben lévő tárgy érdemére vonatkozólag most nyilatkoznék. Arra kérem tehát a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Húsz évre !) Gr. Batthyány Tivadar: Ezért harczoltunk ! (Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan felelni ? Gr. Apponyi Albert: Igen tisztelt képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Én egyáltalában nem vártam azt, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur a mostan folyamatban lévő tárgyalások érdeméről érdemlegesen nyilatkozzék, a magyar kormány álláspontját részletesen kifejezze ; az még nem is lehet minden részletre nézve kialakulva és nagyon jól tudom, hogy ameddig tárgyalások folynak, azoknak és a megóvandó érdekeknek is sokszor kárára lehet, ha idő előtt hozatnak nyilvánosságra bizonyos részletek. Azért is formuláztam meg interpellácziómat elég óvatosan ugy, hogy hajlandó-e a minister ur a képviselőházat tájékoztatni a most folyó tárgyalásoknak horderejére és tartalmára nézve? Tartalom alatt természetesen nem a részletezést értettem, hanem csak azt, hogy miről van tulajdonképen szó. Ebben a második tekintetben némi felvilágosítást nyertem a ministerelnök ur válaszában. A t. ministerelnök ur tudniillik ugy összegezi a kormány álláspontját, — lesz szives engem helyréi gazitani, ha nem hiven reasszumálnám az ő válaszát — hogy az ő törekvése az, hogy a két kormány, az osztrák és a magyar kormány közt legyen meg egy teljes megállapodás, de ez a megállapodás, ha csak lehet, ne a mostani, hanem csak az ezentúl megválasztandó képviselőház elé terjesztessék. A ministerelnök ur azonban nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy más államok politikája és törekvése folytán abba a helyzetbe jussunk ,— melyet ő a magunk részéről provokálni nem akar, de amely előtt, mint force majeure előtt meghajolni kénytelen — hogy mégis még ezen háború alatt és még ez az országgyűlés legyen kénytelen ezekben a kérdésekben dönteni. Én, sajnálatomra, nem vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát, (Élénk helyeslés a baloldalán.) pedig nagyon szerettem volna, mert nem óhajtottam ebben a kérdésben, a kérdés mai stádiumában, ma a szavazást porovokálni. Én nem tartom helyesnek azt, hogy ha mi egy eshetőséget el akarunk kerülni, — pedig a ministerelnök ur el akarja kerülni ezt az eshetőséget — hogy kénytelen legyen a kiegyezési kérdések komplekszumában már most határozni és a mostani képviselőház döntését provokálni — én nem tartom helyesnek azt, hogy mikor ilyen kívánságunk van, midőn ez a czélunk, akkor előre megmondjuk azt is, hogy ha azonban ez igy nem lehet, akkor megcsináljuk máskép, (Ugy van! a baloldalon.) mert ezzel a t. ministerelnök ur meggyengítette magát, a kormányt, az országot, az ország erejét abban a tekintetben, hogy ezzel az őszerinte sem kívánatos kifejlődéssel szemben, hogy tudniillik ez az országgyűlés legyen kénytelen a kiegyezési kérdésekben dönteni, állást foglalhasson . (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én mégis csak azt hiszem, hogy a magyar kormány még azoknak a nagyhatalmasságoknak a gyülekezetében is, amelyekkel szövetségben vagyunk és amelyekkel elsősorban akarunk ezekre a kérdésekre nézve tisztában lenni, képviselhet annyi súlyt, annyi erőt és képviselheti a magyar nemzet igényét arra, hogy az ő közgazdasági és alkotmányjogi helyzete ne tekintessék quantité negligeablenak, hanem tekintetbe vétessék akkor, mikor ennek tekintetbe vétele tisztán közgazdasági szempontból is az összes érdekelt tényezőknek érdeke és észszerű eljárása volna. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Egyébként a t. ministerelnök ur által meghatározott azon tevékenységi kör, amelyet ő a kormány kötelességének tart, szerintem túlmegy azokon, amiket ma tenni helyes és czélszerü. Ha jól értettem őt, az ő kívánsága és álláspontja az, hogy az osztrák kormánynyal a kiegyezési kérdések egész komplekszurnát a részletekig tisztába hozza és csak az országgyűlés elé való terjesztést óhajtaná ettől az országgyűléstől elhárítani és az ezentúl választandó országgyűlésre ruházni. Én, t. képviselőház, ezt sem tartom helyesnek. (Helyeslés a baloldalon.) Megmondom, miért. Nemzetközi szerződéskötéseknél — pedig az Ausztriával való kiegyezésünk is egy nemzetközi szerződés — a parlamentek, a népképviseletek befolyása kétfélekép érvényesül. Az egyik a formai, hogy t. i. ezek a szerződések, mielőtt jogerőre emelkednének, a törvényhozás jóváhagyását igénylik és eléje terj esztendők. Ez, mélyen t. ház, gyakorlatilag, a tapasztalás emellett szól, igen ritkán érvényesül. Mert igen ritkán veszik a parlamentek magukra azt a felelősséget, hogy valamit a maga egészében elutasítsanak, amit nagynehezen, sok érdek kiegyenlítésével, a kormányok egymásközt nemzetközi viszonyt illetőleg megállapítottak. Hogy módosítsanak rajta, hogy a részleteken csiszoljanak, ennek lehetősége, ha formailag nem is, de tényleg teljesen ki van zárva. A másik sokkal hatályosabb garancziája a népképviselet hatáskörének nemzetközi ügyekben az, hogy az előzetes tárgyalásokat és megállapodásokat is oly kormány vezeti
