Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-634
634. országos ülés 19lt és létesiti, mely azon parlamentek bizalmát birja, mely az azokban lévő töjjbségek mentalitását és meggyőződését hozza kifej ezésre. Ez a sokkal lényegesebb. Már most ezzel hogy állunk ? A ministerelnök ur tudja, hogy birja-e e képviselőház többségének bizalmát. De tudhatja-e, hogy birni fogja a megválasztandó képviselőház többségének bizalmát ? (Zaj bálról.) Ha a nemzeti akarat megóvásának hatályos garancziáját akarjuk megállapítani, akkor a kiegyezésre vonatkozó tárgyalásoknak és részletes megállapitásoknak — és itt van a súlypont — oly kormányok által kell törtémiiök, melyek az akkori többség bizalmának letéteményesei. Mert valóban kétségbeejtő helyzetbe kerül az a jövendő parlament, ha történetesen az lesz a választások eredménye, hogy más politikai iránynak, mondjuk a gazdasági külön állás irányának adnak többséget. Mily helyzetben lesz akkor az a képviselőház % A dolog végtelenül komplikált lesz. Bele fognak játszani a Németországgal való megállapodások, bele fognak játszani a mai szövetséghez tartozó összes államokkal való megállapodások. Mindez össze lesz kapcsolva az Ausztria és Magyarország közti megállapodásokkal. S most az a parlament, mely esetleg a közgazdasági önállóság álláspontján áll, azon helyzetben lesz, hogy vagy kényszerhelyzetben bele kell nyugodnia azon megállapodásokba, melyek a nemzeti akaratnak nem felelnek meg, vagy magára kell vennie a felelősséget azért, hogy ez egész nagy nemzetközi megállapodások komplekszumának felforgatásával bizonytalanná tegye az egész helyzetet. Annak a leendő parlamentnek kezei igy meg lesznek kötve és ha a kormányok egymás között már megállapodtak, e megállapodások mellett édes kevés szava lesz annak az elhatározási szabadságnak, melyet a leendő parlament számára fenn kell tartani. Azt mondja a t. ministerelnök ur, — s ezzel nyugtat meg azon eshetőséggel szemben, hogy mégis ez országgyűlés oldja meg a kiegyezési kérdéseket — hogy az alkotmányosság súlypontja az, hogy a nemzeti akaratnak — s később igen helyesen kikorrigálja magát : az állami akaratnak — legyen egy orgánuma. Az állami akaratnak van orgánuma. Ez a parlament az állami akarat orgánuma, mely egy kifogástalanul létrejött törvény alapján gyakorolja jogát. De a nemzeti akaratnak nincsen orgánuma. A nemzeti akarat, mint alkotmányos gépezetünknek egyik kereke, még pedig fő kereke, erre az időre ki van kapcsolva az állami akaratból. Az állami akaratot most képviseli az uralkodó és képviseli egy gyülekezet, mely a nemzettel való minden összefüggés nélkül külön törvény által a törvényhozás funkcziójának ellátására felhatalmaztatott, de ismétlem, 1915 június 22-étől kezdve mi ép oly kevéssé vagyunk a nemzet képviselői, mint akárki más. Vagyunk egy törvényhozó testület specziális törvény alapján. Az állami akaratot, az ad hoc konstruált állami akaratot képviseljük, a nemzeti akaratot nem. (Ugy van! balról.) É nagy álláspontokkal szemben, megvallom, ? június 9-én, pénteken. 21 igen gyönge dolognak tartom már most való hirdetését annak, hogy lehetnek kényszerhelyzetek, melyek a kormányt arra kényszeritik, saját akarata ellenére, hogy mindezen alkotmányos elveket sutba dobja. És igen gyönge dolognak tartom ezáltal kvázi megerősítését azon áramlatoknak, melyekkel szemben a magyar kormánynak erősen áUást kellene foglalnia. És még egyet meg kell állapitanom : azt, hogy a kiegyezés hosszabb időre való megkötése kérdésében a ministerelnök ur nekem egyáltalán nem adott választ, ami igen közel van a válasz megadásához. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha egyébért sem, már ezért is a választ tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, amivel a t. képviselő ur végezte, és kérnem kell a t. házat, hogy semmi irányban hallgatásomból se méltóztassék semmiféle konzekvencziákat levonni. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy nekem a mai pillanatban a kiegyezés érdemében — már pedig az időtartam nagyon is beletartozik az érdembe — tehát a kiegyezés időtartamára vonatkozólag sem szabad semmit nyilatkoznom, ha ezzel a magyar kormány poziczióját a tárgyalásoknál gyöngíteni nem akarom. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek folytán abszolúte hallgatni fogok és ismételve tiltakozom az ellen, hogy hallgatásomból bárminő következtetést méltóztassanak levonni. Ami már most a dolog közjogi elvi részét illeti, mindenekelőtt, itt is inkább mellesleg, védekezem egy félreértés ellen, mely nem tudom egészen tisztán felmerült-e a t. képviselő urnái is, de mindenesetre felmerült : az ellen a félreértés ellen, mintha én abban a kényszerben, melyről megemlékeztem, bárminő más hatalom részéről jövő presszióra akartam volna rámutatni. Nagyon természetes, erről szó sem lehet. A magyar kormánynak szabad elhatározási jogát idegen akarat nem befolyásolhatja. De a szabad elhatározási jogot az események kell hogy befolyásolják. Amennyiben tehát a közgazdasági, nagy nemzetközi megállapodások terén a fait accomplik teremtésének ideje elkövetkezett, ugy hogy ha lekésünk a kötelezettségek vállalása és egyességek megkötése terén, akkor természetszerűleg károsítjuk a nemzetnek ezzel kapcsolatos összes érdekeit : akkor beáll, nem idegen akaratból, hanem saját akaratunkból az a kényszerhelyzet, amelyben a nemzet érdekeire való tekintet kötelessége lehet csak irányadó. Ami pedig azt illeti, hogy a kormánynak van-e erkölcsi jogosultsága e kérdésekkel foglalkozni, az osztrák kormánynyal, esetleg más külföldi államokkal is, megállapodásokat létesiteni, daczára annak, hogy csak e képviselőház többségének bizalmára támaszkodik, melynek mandátuma már lejárt volt : én azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur nagyon is túlhajtja az ő alkotmányjogi aggályainak összes
