Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

634. országos ülés 1916 június 9-én, pénteken. 19 Vető kérdésnek taglalásával foglalkozom, hogy vájjon lehetséges-e, helyes dolog-e jelenleg kiegyezési tárgyalásokba bocsátkozni ? Gróf Apponyi Albert képviselő ur rámutat azokra a nagy nehézségekre, amelyekkel évek sorára szóló közgazdasági megállapodások 'létesítése a mai viszonyok között jár. Biztosithatom róla a t. képviselő urat, hogy ezek előtt a nehézségek előtt a kormány sem huny szemet. Teljesen belátjuk, de nemcsak belátjuk, érezzük annak nehézségeit, hogy messze kiható kérdésekben kell állást foglalnunk akkor, amidőn körülöttünk annyi minden bizonytalan. A baj csak az, hogy ebben a nagy bizonytalanságban mégis van egy igen nagy valószínűség, t. i. az a valószínűség, hogy nemcsak a velünk szoros szövetségben álló államok, de igen valószínűleg a világnak jóformán valamennyi közgazdaságilag is nagy fontossággal biró hatalmasságai közvetlenül a háború befejezése után a legmélyebb horderejű közgazdasági tárgyalásokba fognak kezdeni és közgazdasági megállapodásokat fognak egymás között létesíteni. Ha pedig ez így áll, már pedig ez, ha nem is lehet semmit bizonyosnak mondani, mindenesetre igen valószínű eshetőség, akkor elsőrendű kötelessége a magyar kormánynak és az osztrák kormánynak gondoskodni a monarchia két államának és a monarchiának akczióképességéről ebben a kérdésben, gondoskodni olyan alapról, amelyről azután kiindulva, befolyhatunk ezekbe a tárgyalásokba, résztvehetünk azokban és képviselhetjük érdekeinket. És ebben nem tartóztathat vissza bennünket az, hogy ezt a feladatot a minket körülvevő közgazdasági bizonytalanság különösen nehézzé teszi. Ez mindenesetre vissza kellene hogy tartóztasson attól, hogy provokáljuk ezt a helyzetet. de ha ezt a helyzetet az események természetszerűleg megérlelték, akkor bennünket a feladat nehézsége nem tartóztathat vissza attól, hogy a megoldás nehéz munkájába belefogjunk, mert ha ettől tartózkodnánk, akkor a mostani bizonytalanságot holt bizonyosság váltaná fel, ami tehetetlenségünk holt bizonyossága és az a tény, hogy akkor, akik arra képesek, megkötnék egymás között a gazdasági tranzakcziókat és a legutolsó morzsák, a legutolsó hulladékok jutnának annak osztályrészül, aki ezekben a nagy tárgyalásokban részt nem vehet. (Mozgás a baloldalon.) Es ha az igen t. képviselő ur utal arra a körülményre, hogy különösen nehézzé teszik alkotmányjogi szempontok is helyzetünket, hogy a magyar képviselőház mandátuma törvény által hosszabbít.tátott meg, hát t. képviselőház, én ennek az álláspontnak súlya elől sem zárkózom el, én szintén érzem, hogy a mostani rendkívüli viszonyok között nem volna helyes dolog bármely olyan nagy kérdés megoldásával foglalkoznia ennek a háznak, amelynek megoldását az ország nagy érdekeinek sérelme nélkül utódjára ruházhatja". De másrészről állítom azt is, hogy ha valamely kérdést tőlünk nem függő események megérlelnek és abba a stádiumba hoznak, hogy annak megoldatlanul hagyása végzetes sérelmével járna az ország érdekeinek, akkor ennek a háznak is teljesítenie kell kötelességét, ennek a háznak is kifejezésre kell juttatnia a magyar állam akaratát. (Felkiáltások a baloldalon : Provizórium !) T. ház ! Az előbb utaltam rá, hogy nézetem szerint provizóriummal nem tennénk egyebet, mint hogy tehetetlenné tennők magunkat arra a pillanatra, amikor az egész világon eldőlnek az alapvető kérdések. (Ellenmondás és felkiáltások a baloldalon : Ezért folyik a háború !) Az én nézetem szerint az alkotmányosságnak mégis legelső kívánalma az, hogy a nemzet tanácstalanul, tehetetlenül, ugy hogy a maga akaratát ki ne fejezhesse, hogy igy fejezzem ki magam, egy perczig se állhasson. Ez az első és legmagasabb elv, ugy hogy akkor, amidőn a jelenlegi képviselő urak mandátuma lejárt, akkor két ut állott előttünk, amelyen biztosíthattuk, hogy a magyar nemzet akaratát, a magyar állam akaratát kifejezésre lehessen juttatni. Az egyik ut lett volna uj választások kiírása. A másik ut volt az az ut, amelyre akkor egyhangú határozattal léptünk : a képviselőház mandátumának meghosszabbítása. Nézetem szerint akkor lehetett volna választani a másik utat is. De azzal tisztában kellett lennünk, hogy ha azokért a nagy gyakorlati szempontokért, amelyek tényleg ellene szóltak egy általános választásnak a háború folyamata alatt, ha — mondom — ezen nagy gyakorlati szempontokért lemondottunk a normális ut követéséről és meghosszabbítottuk a képviselőház létét és jogkörét, akkor ezzel egyúttal nemcsak azt a jogot, de azt a kötelességet is ruháztuk erre a képviselőházra, hogy megoldja azokat a kérdéseket, amelyek elhalasztása a nemzet érdekeinek sérelmével járna. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, álláspontom az, hogy végzetes hiba volna bármely nagy kérdést megoldani most, ha annak megoldását jelenleg a nemzet érdekei nem követelik, de ép olyan végzetes hiba volna kitérni a megoldás elől azoknál a kérdéseknél, amelyek elhalasztása végzetes kárt hárítana a nemzetre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt az elvi álláspontot szeretném követni a kiegyezési és azzal kapcsolatos gazdasági kérdések tekintetében is. Én nagyon szeretném, — a kormány törekvése határozottan az —- hogy ha lehetne olyan alakulást adni az eseményeknek, amelyeknél fogva a kiegyezési kérdéseket a két kormány egymás közt tisztába hozhassa annyira, hogy akczióképességét a külfölddel szemben biztosítsa de azután az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezést és esetleg bizonyos nagyfontosságú más közgazdasági tranzakcziókat együtt hozna az országgyűlés elé és pedig lehetőleg az uj országgyűlés elé. Arról azonban egyáltalában nem vállalhatok garancziát hogy ezt az utat tőlünk nem függő körülmények nem fogják-e lehetetlenné tenni; hogy nem lesz-e szükséges befejezett tényeket teremteni, mielőtt az uj válasz-