Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-641
641. országos ülés 1916 Julius 6-án, csütörtökön. 235 ujabbi háborús segélyéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. T. ház, ez nem véletlen. Mert hiszen, ha nem egymást követték volna is a tárgyalás sorrendjében ezek a törvényjavaslatok, kétségtelenül a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. Hiszen amikor egy egész társadalmi osztálynak a háború következtében szenvedett súlyos helyzete fölsegélyezéséről van szó, az állam hová fordulhatna a fölsegélyezés eszközeiért illetékesebben és jogosabban, mint azokhoz, akiknek ez a háború nemcsak anyagi veszteséget nem okozott, hanem jövedelmük jelentékeny emelkedését, vagyoni erejük nagymértékű fokozását hozta létre ? (Ugy van ! Ugy van !) T. ház ! A hadi nyereség egész különleges szempont, különleges elbirálás alá esik. Itt nem ugy állunk a jövedelememelkedéssel, a vagyoni erők gyarapodásával szemben, amint a normális életben elért jövedelememelkedéssel vagy vagyoni gyarapodással szemben állunk. Itt az egyéni arravalóság, képesség, szorgalom, munka aránylag nagyon kis szerepet játszik, ellenben a véletlen, a háborús konjunktúrák ki nem számítható hatásai, bizonyos szemesség, élelmesség e nyereségeknek békés időkben elképzelhetetlen óriási emelkedését okozhatják. Ha tehát békés időben is jogos az, hogy az emelkedő jövedelmet nagyobb mértékben adóztassuk meg, még sokkal jogosultabb, hogy az egyéni képesség és szorgalom kifejtése nélkül előállott e rendkívüli nyereségeket sokszorosan súlyosabb adóteherrel sújtsuk. T. ház ! Tiltakozni kell az ellen, mintha ez talán bizonyos irigykedése volna azoknak, akik e háborús nyereségekben nem osztoztak, azokkal szemben, kiknek e nyereségek osztályrészekül jutottak. Ily nemtelen érzés teljesen távol áll tőlünk. Ellenben lélektanilag megokolt igazságos érzés az, amely e háborús nyereségeknek rendkívüli adókulcs szerint való megadóztatását megokolttá teszi. (Ugy van!) Hiszen ha vidám hangulatú kis társaságba bejön egy olyan, aki komor hangulatot hoz magával, az egész társaság hangulatát megzavarja ; viszont, ha levert, csüggedt hangulatú társaságba bejön olyasvalaki, aki e hangulattal nem számolva vidámságát feltűnően fitogtatja, természetes lélektani visszahatás az, amely az illetővel az egész társaság ellenszenvét a legsúlyosabb mértékben érezteti. (Ugy van! Ugy van!) Miért oly bántó az, hogy e rendkívül nehéz napokban, mikor egész társadalmi osztályok a háború okozta veszteségek súlya alatt szenvednek, nyögnek és keseregnek, (Ugy van! Ugy van !) az ember fényűzőket lát az utczákon ? Azért, mert érezzük mindnyájan, hogy a fényűzés és a fényűzéssel való dicsekvés a mai időben nemcsak nem hogy közömbösen, hanem ellenkezőleg, a legsúlyosabb mértékben kihívja . . . (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Jakabffy EÍeitlér : Undorító ! Elitélendő ! (ügy van!) Antal Géza előadó: ... azt a jogos kritikát, amelylyel az egész társadalom osztatlanul, kivéve épen azokat, akik ebben a fényűzésben, ebben a pökhendiségben találják gyönyörűségüket, osztatlanul viseltetik. (Ugy van! Elénk helyeslés.) Ugyanez a lélektani érzés követeli, hogy azok, kik e háborúban, amikor ezrek és százezrek, életnek és vagyonnak a romjain kénytelenek keseregni, anyagilag nemcsak nem szenvedtek, hanem gyarapodtak, legalább hozzájáruljanak azokhoz a rendkívüli terhekhez, amelyeket e háború különbség nélkül életben és vagyonban mindenkire ráró. (Ugy van !) Nem csodálkozhatunk ezért, ha a hadi nyereségek megadóztatása mindenütt, semleges államokban is a törvényhozás legnagyobb helyeslésével találkozott. Hiszen épen semleges állani, Dánia volt az első, amely a hadi nyereséget és a háboruviseléssel kapcsolatos minden jövedelemtöbbletet külön megadóztatás tárgyává tett. Példáját követték a többi északi semleges államok, ép ugy, mint az összes hadviselő felek s csak ennek a mélyen érzett igazságosságnak tesz a magyar törvényhozás is eleget akkor, amidőn e törvényjavaslattal foglalkozik. T. ház ! A hadinyereség fogalma azonban rendkívül labilis fogalom. Egyeseknél kimutatható, bogy a jövedelem vagy vagyon emelkedése direkte a háborús konjunktúrákkal áll kapcsolatban. Nagyon sokaknál azonban ez a közvetlen kapcsolat nem mutatható ki, és így előállhatna az eset, hogy számos ily jövedelmi többlet nem volna adó alá vonható. Ezért az összes külföldi törvényhozások — maga Dánia is az első törvénytől eltérőleg — ilyen hadiadó alá vonták a jövedelemtöbbleteket, tekintet nélkül arra, hogy a háborús konjunktúrákkal kapcsolatban, vagy ezektől függetlenül állottak-e elő. A törvényjavaslat czimével ellentétben állónak látszik a javaslat 10. §-a, amely olyan személyes jövedelmeket is .megadóztatás alá von, amelyek tulaj donképen a hadinyereséggel semmiféle összefüggésben nincsenek, t. i. a 30.000 koronán felüli jövedelmeknek, amennyiben 4000 koronánál többel gyarapodnak, szintén ezen adó alá vonását mondja ki. Ezzel azonban végül is csak egy általános igazságérzetnek teszünk eleget. Ma, amikor, mint emiitettem, száz meg százezrek szegényednek, jogosult, hogy azokkal szemben, akik ebben az időben akár a háborúval kapcsolatban, akár attól függetlenül gazdagodtak, az állam érvényesíthesse igényét a háború viselésével járó költségekre. Különben is a czim mellékes, a fő a czél, a czél pedig nyilvánvalóan az, hogy minden olyan nagyobbmérvü jövedelemtöbblet, amely a háború alatt állott elő, ilyen méltányos és igazságos adóval sujtassék. (Helyeslés.) A törvényjavaslat különbséget tesz a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, továbbá a természetes és jogi személyek megadóztatása közt ugy a módozatok, mint az alkalmazandó kulcs tekintetében. Ez csak átvétele oly intézkedéseknek, amelyekkel külföldi törvényhozásokban és külöÍJO*
