Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

634. országos ülés 19 nemzetet többé nem képviseli. Abban a pillanatban, melyben a mandatáriusnak mandátuma lejárt, abban a pillanatban ő járhat el néha kötelességszerüleg mint negotiorum gestor, hanem mandatáriussá, képviselővé nem teheti meg magát. Mindenféle jogot ruházhat magára törvényhozási utón, hanem képviselővé magát nem teheti. Mi nem képviselünk semmiféle nemzeti akaratot semmi irányban, különösen a kiegyezési dolgok tekintetében nem. Miért mondom : különösen a kiegyezési dolgok tekintetében nem 1 Azért, mert mikor az 1910-iki választások lefolytak, akkor kilátásban volt, hogy ez az 1910-ben megválasztott országgyűlés semmi körülmények közt sem fog foglalkozni a kiegyezési kérdések megoldásával. A kiegyezéssel kapcsolatos nagy elvi kérdések, tehát közös vámterület, külön vámterület, mint a pártok programmjának kiegészitő részei igen is szerepeltek a választási enuncziácziókban, de mint aktuális kérdések nem állottak a választóközönség előtt. A választóközönségnek ugy kellett gondolnia és ugy kellett a dolgot tudnia, hogy azok, akiket ő akkor választ, egyáltalában nem lesznek hivatva arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldhassák, tehát nem azzal az előrelátással, nem azzal az animus-szal adott nekik mandátumot, hogy ezt a kérdést is meg fogják oldani. Tehát — ha ezt az abszurd kitételt használni lehet —- még a mi meghosszabbított mandátumunkban sincs benne olyasmi, amiben a nemzet a kiegyezésre nézve akaratát kifejezte volna; annál kevésbbé van bemie, mikor az a mandtáum többé nem létezik. Hova jutunk, ha nehéz és döntő időkörülmények között a nemzet közgazdasági életébe mélyen belenyúló kérdéseket újból akarunk rendezni hoszszu időre kiterjedő hatálylyal anélkül, hogy a nemzeti akarat abban megnyilatkozhatnék ? Ez az alkotmányosságnak olyan axczulütése, hogy nagyon nehéz olyan kényszerítő momentumot képzelni, amely a nemzetet és azokat, akik ma a törvényhozásnak jogkörét kénytelen-kelletlen ellátják, feljogosíthatná, erkölcsileg feljogosíthatná — hiszen a formai jog megvan, azt nem vonom kétségbe, de ezzel a formai joggal csak szigorú erkölcsi önkorlátozással szabad élni a nemzettel szemben tartozó kötelesség tudatában (ügy van ! balfélől.) — mondom, nem képzelhetek olyan szempontot, amely feljogosithatna erkölcsileg arra, hogy a nemzetnek akaratnyilvánítását elkonfiskáljuk. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Mi ma nem tudhatjuk, hogy ezekről a kérdésekről a nemzet hogyan vélekedik. Alkalom sem volt rá, hogy e tekintetben megnyilatkozzék. Nemcsak formailag a választásoknál kifejezett nemzeti akaratot nem ismerjük e tekintetben, de semmikép sem szerezhetjük meg magunknak még a tájékozást sem erre nézve. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Hiszen először is a háború leköti az öszszes közfigyelmet, ugy hogy egyéb kérdések iránt kevés az érdeklődés. Másodszor, ha van az iránt érdeklődés, hát akkor az hol nyilatkozhatnék június 9-én, pénteken. 15 meg ? Csak egyes szaktestületek nyilatkozataiban ? Én igen nagy tisztelettel vagyok ezeknek a szaktestületeknek nyilatkozatai iránt, de nem lehet szemet hunynom az előtt, hogy ezeknél a szaktestületekné], ahol az ember tisztán szakszerű nyilatkozatokat vár, szintén érvényesülnek bizonyos politikai befolyások, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek a szakszerűséget megzavarják és elhomályositják. (Ugy van! balfelól.) De ezek a szaktestületek, akármilyen legyen a tekintélyük, technikai szempontból, a kérdések megoldásának részletei tekintetében nem pótolhatják a nemzeti akaratnak, a nagy közvéleménynek megnyilvánulását. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) A nagy közvélemény pedig hogyan nyilvánuljon meg, amikor a gyülekezési, az egyesülési jog fel van függesztve, amikor a sajtó olyan, még pedig egyenlőtlenül gyakorolt czenzura alatt áll, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy mig pl. az österreichische Handelspolitische Zentralstellenek egy nyilatkozatát, melyre beszédem folyamán vissza kell majd térnem, akadálytalanul közölték a lapok, egy nagy ellenzéki lapnak ezzel szemben való állásfoglalását a czenzura törölte ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Amikor tehát nemcsak hivatalos és alkotmányos orgánuma nincs a nemzeti akaratnak, mikor a nemzeti közvéleménynek még nem hivatalos megnyilvánulásai elé is annyi akadály gördittetik: akkor minő alapon akarjuk mi ezeket a kérdéseket rendezni, ha csak nem azon az alapon, hogy mi a nemzettel nem törődünk, hogy a nemzeti akarat nekünk mindegy, (Ugy van! a szélsóbaoldalon.) saját akaratunkat helyezzük annak a tényezőnek akarata és joga felé, a mely tényező, ha valamiben •— ez az alkotmányosság alapelveihez tartozik — különösen pénzügyi és közgazdasági kérdésekben keü hogy a döntő legyen, t. i. a népképviseleti tényező. (Ügy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én valóban nem is látok kényszerűséget a tekintetben, hogy mi ezeket a kérdéseket most ezzel a parlamenttel megoldjuk. Itt egyetlenegy helyes megoldás van és ez az egy helyes megoldás az, hogy a létező állapotot prolongáljuk arra az időre, amely lefolyik mindaddig, mig egy uj képviselőház ül össze, mig a nemzetnek ismét képviselete lesz, mig a háború következményeit közgazdaságilag is világosan láthatjuk, szóval mig a kérdések alapos megoldásának minden logikai és közjogi feltétele megvan. (Ugy van ! ügy van! balfelól.) Ha ezek a dolgok még az eddigi gyakorlatnak megfelelő 10 évre szóló megkötéssel szemben is igy állanak, mennyivel inkább állanak a több oldalról hangoztatott és tervbe vett 20 esztendős megkötéssel szemben ! A 20 esztendőt veszem, mert hiszen a huzamosabb kiegyezést követelők közt ez a legmérsékeltebb állásjaont (Derültség balfelól) és én csak ezzel akarok foglalkozni, a 25— 30 esztendősről nem is beszélek.