Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

634. országos ülés 19 nemzetet többé nem képviseli. Abban a pillanat­ban, melyben a mandatáriusnak mandátuma lejárt, abban a pillanatban ő járhat el néha köte­lességszerüleg mint negotiorum gestor, hanem mandatáriussá, képviselővé nem teheti meg magát. Mindenféle jogot ruházhat magára törvényhozási utón, hanem képviselővé magát nem teheti. Mi nem képviselünk semmiféle nemzeti aka­ratot semmi irányban, különösen a kiegyezési dol­gok tekintetében nem. Miért mondom : különösen a kiegyezési dolgok tekintetében nem 1 Azért, mert mikor az 1910-iki választások lefolytak, akkor kilátásban volt, hogy ez az 1910-ben meg­választott országgyűlés semmi körülmények közt sem fog foglalkozni a kiegyezési kérdések meg­oldásával. A kiegyezéssel kapcsolatos nagy elvi kérdések, tehát közös vámterület, külön vámterü­let, mint a pártok programmjának kiegészitő részei igen is szerepeltek a választási enuncziácziók­ban, de mint aktuális kérdések nem állottak a vá­lasztóközönség előtt. A választóközönségnek ugy kellett gondolnia és ugy kellett a dolgot tudnia, hogy azok, akiket ő akkor választ, egyáltalában nem lesznek hivatva arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldhassák, tehát nem azzal az előrelátással, nem azzal az animus-szal adott nekik mandátumot, hogy ezt a kérdést is meg fogják oldani. Tehát — ha ezt az abszurd kitételt használni lehet —- még a mi meg­hosszabbított mandátumunkban sincs benne olyasmi, amiben a nemzet a kiegyezésre nézve akaratát kifejezte volna; annál kevésbbé van bemie, mikor az a mandtáum többé nem létezik. Hova jutunk, ha nehéz és döntő időkörülmé­nyek között a nemzet közgazdasági életébe mélyen belenyúló kérdéseket újból akarunk rendezni hosz­szu időre kiterjedő hatálylyal anélkül, hogy a nem­zeti akarat abban megnyilatkozhatnék ? Ez az alkotmányosságnak olyan axczulütése, hogy na­gyon nehéz olyan kényszerítő momentumot kép­zelni, amely a nemzetet és azokat, akik ma a tör­vényhozásnak jogkörét kénytelen-kelletlen ellát­ják, feljogosíthatná, erkölcsileg feljogosíthatná — hiszen a formai jog megvan, azt nem vonom két­ségbe, de ezzel a formai joggal csak szigorú er­kölcsi önkorlátozással szabad élni a nemzettel szem­ben tartozó kötelesség tudatában (ügy van ! bal­félől.) — mondom, nem képzelhetek olyan szem­pontot, amely feljogosithatna erkölcsileg arra, hogy a nemzetnek akaratnyilvánítását elkonfis­káljuk. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Mi ma nem tudhatjuk, hogy ezekről a kér­désekről a nemzet hogyan vélekedik. Alkalom sem volt rá, hogy e tekintetben megnyilatkozzék. Nem­csak formailag a választásoknál kifejezett nemzeti akaratot nem ismerjük e tekintetben, de semmi­kép sem szerezhetjük meg magunknak még a tájékozást sem erre nézve. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Hiszen először is a háború leköti az ösz­szes közfigyelmet, ugy hogy egyéb kérdések iránt kevés az érdeklődés. Másodszor, ha van az iránt érdeklődés, hát akkor az hol nyilatkozhatnék június 9-én, pénteken. 15 meg ? Csak egyes szaktestületek nyilatkozatai­ban ? Én igen nagy tisztelettel vagyok ezeknek a szaktestületeknek nyilatkozatai iránt, de nem lehet szemet hunynom az előtt, hogy ezeknél a szaktestületekné], ahol az ember tisztán szak­szerű nyilatkozatokat vár, szintén érvényesülnek bizonyos politikai befolyások, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek a szak­szerűséget megzavarják és elhomályositják. (Ugy van! balfelól.) De ezek a szaktestületek, akármilyen legyen a tekintélyük, technikai szempontból, a kérdések megoldásának részletei tekintetében nem pótol­hatják a nemzeti akaratnak, a nagy közvéle­ménynek megnyilvánulását. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) A nagy közvélemény pedig hogyan nyil­vánuljon meg, amikor a gyülekezési, az egyesülési jog fel van függesztve, amikor a sajtó olyan, még pedig egyenlőtlenül gyakorolt czenzura alatt áll, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy mig pl. az österreichische Handelspolitische Zentralstellenek egy nyilatkozatát, melyre beszé­dem folyamán vissza kell majd térnem, akadály­talanul közölték a lapok, egy nagy ellenzéki lapnak ezzel szemben való állásfoglalását a czenzura tö­rölte ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Amikor tehát nemcsak hivatalos és alkotmányos orgánuma nincs a nemzeti akaratnak, mikor a nemzeti közvéleménynek még nem hivatalos meg­nyilvánulásai elé is annyi akadály gördittetik: akkor minő alapon akarjuk mi ezeket a kérdéseket rendezni, ha csak nem azon az alapon, hogy mi a nemzettel nem törődünk, hogy a nemzeti akarat nekünk mindegy, (Ugy van! a szélsóbaoldalon.) saját akaratunkat helyezzük annak a tényezőnek akarata és joga felé, a mely tényező, ha valamiben •— ez az alkotmányosság alapelveihez tartozik — különösen pénzügyi és közgazdasági kérdésekben keü hogy a döntő legyen, t. i. a népképviseleti té­nyező. (Ügy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én valóban nem is látok kényszerűséget a tekintetben, hogy mi ezeket a kérdéseket most ezzel a parlamenttel megoldjuk. Itt egyetlenegy helyes megoldás van és ez az egy helyes megoldás az, hogy a létező állapotot prolongáljuk arra az időre, amely lefolyik mindaddig, mig egy uj kép­viselőház ül össze, mig a nemzetnek ismét kép­viselete lesz, mig a háború következményeit köz­gazdaságilag is világosan láthatjuk, szóval mig a kérdések alapos megoldásának minden logikai és közjogi feltétele megvan. (Ugy van ! ügy van! balfelól.) Ha ezek a dolgok még az eddigi gyakorlat­nak megfelelő 10 évre szóló megkötéssel szemben is igy állanak, mennyivel inkább állanak a több oldalról hangoztatott és tervbe vett 20 esztendős megkötéssel szemben ! A 20 esztendőt veszem, mert hiszen a huzamosabb kiegyezést követelők közt ez a legmérsékeltebb állásjaont (Derültség bal­felól) és én csak ezzel akarok foglalkozni, a 25— 30 esztendősről nem is beszélek.

Next

/
Thumbnails
Contents