Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

637. országos ülés l9l6 június l6-án, pénteken. 127 tekéről tesz tanúságot ebben az országban, hogy én ebben látom legnagyobb biztositéká,t egy jobb jövendő eljövetelének. Ha ezt a szükségességet megértjük, magunkba fogadjuk, hirdetjük és a gyakorlatba átültetjük, akkor elibe megyünk annak a nagy bullámverésnek, mely e rettenetes háború befejeztével megszaporodott energiával visszaáramolva hozzánk : jogot és földet fog kivánni a népnek. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha elibe megyünk ennek a hömpölygő áradatnak, belevezethetjük egy oly nyugodt mederbe, amelyben megfogja tudni termékenyíteni jövő nemzedékünk munkáját. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És akkor elmondhatjuk, hogyha a római történetíró szerintRómát a latifundiumok pusztították el, mi erős szívvel és erős akarattal a magyar latifundiumok helyes felhasználásával megmenthetjük Magyarországot.Kérem, fogadják el indítványomat. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) A mai pillanatban nem lehet feladatom, hogy végigkísérjem t. képviselő urat fejtegetéseinek egész mezején és belemélyedjek az általa érintett tárgyak lényegébe. Azt hiszem azonban, mégis kötelességem legalább egynéhány megjegyzést tennem előadására, mely megjegyzéseimnek természetes következményeként a t. ház előtt fog állani a kormány felfogása a birtokpolitika kérdései felől és amelynek természetes konzekvencziája lesz az előterjesztett inditványnyal szemben való álláspontom is. A t. képviselő ur a magyar birtokstatisztika egyes adatainak felolvasása után arra a konklúzióra jut, hogy a birtokpolitika terén a gazdasági szabadság elve csődöt mondott. A t. képviselő ur szerint ez nem nagy baj, mert hiszen a jelszavak változnak ; ha az egyik jelszó elkopik, lehet másikat venni helyébe. Bocsánatot kérek, az én elveim nem olyan, a pillanatnyi konjunktúrák szerint felvett jelszavak, melyeket könnyen el tudnék magamtól dobni. Én azt hiszem, azok az elvek, melyek megérdemlik az elv nevet, az illető személyével össze"forrott élő valóságok és azok megváltoztatása lehet igen keserves tapasztalatoknak nehezen megérlelődött gyümölcse, de semmi esetre sem olyan könnyű dolog, mint egy más köntös felvétele. Én őszintén megvallom, én reám nézve az életnek egyik legkeservesebb tapasztalata volna, ha arról kellene meggyőződnöm, hogy a gazdasági szabadság elve a magyar birtokpolitika terén csődöt mondott. Igen boldognak érzem magamat, hogy a t. képviselő urnak ezt az állítását tényekre való hivatkozással kétségbe vonhatom. Nem akarok félreérteni, nem akarom tagadásba venni azt, hogy a gazdasági szabadság elve mindjárt a nemzet alkotmányos önrendelkezési jogának visszavétele után az egész vonalon túlrohamosan, kellő átmenet nélkül léptettetett életbe, hogy a gazdasági szabadság elvét annak teljes merevségében alkalmazzák, oly vonatkozásokban is, hol azok a gazdasági egyéniségek, akikre annak súlya ránehezedett, nem bírtak még kellő fejlettséggel a szabadság követelményeinek teljesítésére és alkalmaztattak anélkül, hogy megtörténtek volna azok az egyéb intézkedések, amelyek szükségesek arra, hogy a kisebb gazdasági ekszisztencziák a gazdasági szabadság légkörében megállhassák helyüket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt egyáltalában nem akarom kétségbe vonni. Fájdalom, különösen egyes vidékeken — és ebben a tekintetben legkevésbbé sem csökkenti sajnálkozásomat az, hogy ezek majdnem kizárólag nem magyarajku vidékek voltak — a gazdasági szabadságnak ez a kellő átmenet és előkészítés nélküli életbeléptetése igenis járt komoly következményekkel, különösen a kisbirtokosok helyzetére vonatkozólag. Ezek a bajok azonban ma már jóformán leküzdötteknek tekinthetők. Ma már az a kép, melyet az élet, az utolsó 2—3 évtized fejlődése elibénk állit, nagyban és egészben a gazdasági szabadságnak előnyeit a hátrányokat messze túlnyomó mértékben mutatja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ma már senki sem tagadhatja, hogy épen kisbirtokososztályunk a gazdasági szabadság légkörébe beleélte magát, abban fejlődik, abban hódit, abban virágzásnak indult. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a t. képviselő ur is beszéde további folyamán elismerte azt, hogy a magyar kisbirtokososztály virágzik, erőteljesen áll fenn; már pedig ha ezt elismeri, akkor azt hiszem, talán velem egyetértőleg hajlandó lesz lemondani arról az első állításáról, hogy a szabadság elve csődöt mondott. Hogy csak még egy megjegyzéssel tegyem teljessé a képet, én ma sem állítom azt, hogy nekünk semmit sem kell tennünk abban az irányban, hogy a kisebb gazdasági ekszísztencziákat a szabad verseny légkörében erősítsük és támogassuk. Ellenkezőleg a legnagyobb nyomatékkal állítom, hogy mindent meg kell tennünk, ami alkalmas utón erősiti őket ebben az irányban. Hiszen én mindig a legnagyobb hévvel tiltakoztam az ellen, és azt hiszem, minden magyar ember tiltakozni fog az ellen, hogy a liberalizmus szent elve azonosittassék azokkal a gazdasági irányzatokkal, melyek a gyengék iránti közönyösséget irták zászlójukra. (Helyeslés a jobboldalon.) A liberalizmus a gazdasági életben nem a kis ekszisztencziák, a gyengék iránti közönyben nyilvánul, hanem abban, hogy őket a szabadság fegyvereivel akarjuk védeni és erősíteni, (Helyeslés jobbfelől.) abban, hogy a kisebb ekszisztencziák érdekét az ő erősítésük által, az ő nevelésük által és azáltal kívánjuk biztosítani, hogy olyan eszközöket bocsátunk rendelkezésükre, amelyek erősekké teszik őket is a szabad verseny légkörében, nem pedig abban, hogy béklyót rakunk kezükre. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelöl.) Aki a birtokpolitika kérdéseivel Magyarországon ugy akar foglalkozni, ahogy azt a magyar nép kívánja, várja és megérdemli, az ne rakjon béklyót a magyar nép kezére, az ne akar-