Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. 121 goznak. Saek-ekével, trieurökkel, egészséges, jó kvalitású vetőmaggal. T. ház ! Ennek a három példának látása egységes eredményt és következtetéseket, amint természetes, számunkra nem enged még levonni. De egy határvonalat a három között mégis megvonhatunk, ugy hogy az egyik oldalra két ország kerül: Anglia és Poroszország, a másik oldalra pedig az Oroszbirodalom. (Halljuk ! Halljuk !) Angliában és Francziaországban egyfelől a régi kultúra, a hatalmas, nagy, virágzó gazdasági egységek, a századéves, egészségtelen bár, de már megállapodott birtokmegoszlás ily revoluczionárius tettre a mezőgazdasági politika terén nem vezethetett. Ennek következtében ott természetesen az eredmény sem lehetett oly nagy. Azonban egyet nem szabad feledni, t. ház : hogyha az abnormis földárak ellen remédiumot tudtak volna találni Angliában, hogyha a szövetkezeti ügy kifejlesztésével segítségére tudtak volna sietni a pusztulás felé induló kisgazdának Angliában és Poroszországban, kétségtelenül ott is nagyobb eredményeket értek volna el. ( Ugy van ! balfelől.) De ha az angol eredmény csekély is, azt sem szabad elfelejteni, — s ez nem a birtokpolitika, de a birtokjog terén revoluczionárius vívmányt jelent — hogy újra teremtették a birtokjog terén való egész gondolatvilágot, megtanították arra tételes törvénynyel az embereket, hogy a földhöz való jog nem jus utendi et abutendi, — nem ad jogot arra, hogy a földdel éljenek, de vissza is éljenek, hanem hogy az oly köz jellegű tulajdon, melyet köteles gondozni, ápolni és a nagy nemzeti összesség érdekében megművelni mindenki, aki annak boldog ura. Ennek átértése és törvénybe iktatása vezette azt a különösen mezőgazdasági téren oly konzervatív gondolkozású népet, az angolt, a kisajátítás eszméjére. T. ház ! Ezek után áttérek arra a kérdésre, hogyan állunk a magyar birtokpolitikával. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy egész rövid vonásokban mindenekelőtt a statisztikai kérdésekre térjek át. Itt bölcsen méltóztatik tudni, hogy — sajnos — Magyarországon a különböző évtizedek statisztikáját egységes alap hiján összehasonlításra felhasználni alig lehet. Mi tudjuk, hogy az 1870-iki Keleti-féle statisztika pl. a különböző birtokokat külön-külön vette fel. Az 1895-iki országos felvétel már az egymáshoz közelebb fekvő, ugyanazon tulajdonos kezében lévő birtoktesteket egybefoglalta. Sajnos, 1895 Óta uj birtokstatisztikánk nem készült. Az 1913-iki felvétel csupán a könnyebb részét végezte el a dolognak, a 100 hold feletti birtokok megoszlását vette csak számba. Ennélfogva meglehetősen nehéz munkával juthattunk csak olyan eredményekhez, amelyek megvilágítják némileg a 21 évvel későbbi, a mai birtokmegosztási állapotot. És itt másutt bővebben kimutatandó rendszerrel röviden csak két eredményre kívánom felhívni a t. ház figyelmét, ami tudomásom szerint KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxx. KÖTET. eddig még ki nem mutattatott. Az egyik az, hogy 1895-től 1913-ig a 100 katasztrális "holdon felüli földbirtokból felparczelláztak 2% millió holdat és így a 100 hold alatti földbirtok 2 és % millió katasztrális holddal nagyobbodott. Hozzáteszem mindjárt a másik eredményt is, hogy t. i. e 2 és % millió katasztrális holdnyi szaporodásból 1,048.608 katasztrá is hold a szántóföld. Tovább megyek, t. képviselőház, és természetesen most már az egyedül hiteles 95-iki felvétel nyomán kell haladnom. Ennek eredményei közül csak a következőket akarom kiemelni. Az összes gazdaságoknak 99'1%-át a 100 hold alatti kisés törpegazdaságok teszik és mégis ezek a termőterületnek csak 40.7%-át foglalják el, mig ezzel szemben a 100 hold feletti gazdaságok, bár az összes gazdaságok számának nem egészen 1%-át teszik ki, mégis a termőterületnek 59.3%-át foglalják el. Az öt hold alatti—sajnos, eksztenziv gazdálkodásunk mellett túlnyomóan életképtelen — birtokparczellák az összes birtokok felét teszik ki, 53'57%-ot és 2 millió katasztrális holdra terjednek ki, vagyis 1,279.718 ilyen parezella-birtok összesen 2 millió katasztrális holdat, foglal el. Hozzáteszem mindjárt, hogy ez birtokmegoszlási statisztikánk legszomorúbb eredménye, mert e szegényes parczellák túlnyomó részben nem ipari munkások mellékkeresetéül szolgálnak, nem arra vannak hivatva, hogy az ipari munkából hazatérve, mellékfoglalkozásképen munkálják meg, vagy családtagjaik által műveltessék, hanem arra valók — legalább is arra kivannak felhasználtatni — hogy megélhetési forrásul szolgáljanak olyan embereknek, akik nem tanulván meg az intenzív gazdálkodás titkát, eksztenziv módon müvelik és ennek megfelelően ebből megélni nem tudnak. Ha a művelési ágak melletti megoszlást is tekintetbe vesszük, mert hiszen birtokmegoszlásunk egészséges vagy egészségtelen voltáról csupán az egyes kategóriák összehasonlításából nem meríthetünk egészen objektív képet, akkor a következő eredményre jutunk. Üzemeinknek, amint rámutattam, több mint a fele apró, öt hold alatti parezella. Ez mai művelésünk mellett rendkívül egészségtelen. Azonban ha tárgyilagosan nézzük a helyzetet, hozzá kell tennünk azt is, hogy az 1895-iki felvétel szerint ezen 5 hold alatti birtokokra eső két millió hold területből 1,370.000 hold a szántóföld. Ez ugyan ma nem vigasztaló, azonban a többtermelésre és az intenzív gazdálkodásra való rátérésünk esetén kedvező biztatást nyújthat oly irányban, hogy kellő megmunkálás és a kisbirtokosság számára alkalmas művelési ágak felkarolása mellett, esetleg egészséges kikerekitések után ezek még önálló gazdasági egységeket is képezhetnek. A birtokinegoszlás terén még egy másik kategóriára kívánom a t. ház figyelmét felhívni. A kis és középparasztgazdaságok öt holdtól 50 holdig már sokkal egészségesebb képet mutatnak. Az összes birtokok 43'93%-át foglalják le., de a termőterületnek már csaknem egyharmadát 30'17 16