Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

102 636. országos ülés 2916 június 15-én, csütörtökön. ellen semmiféle eljárást, vizsgálatot, ellenőrzést nem folytattak le. Itt sürgősen tenni kell valamit, mert ha nem történik semmi, ez felbiztatás arra, liogy e nagyon veszedelmes utón az illetők tovább haladjanak. De nemcsak az élelmiszerekkel van ez igy. Rettenetes uzsora folyik pl. a szappan tekintetében. Érzi ezt különösen a szegény néposztály, amely nem volt abban a helyzetben, hogy készleteket halmozzon fel. A szappan közegészségügy szempontjából minden egyes családnál, különösen a munkáscsaládoknál fontos, amelyek foglalkozásuknál fogva piszkos, bűzös, gőzös, füstös gyárakban és szűk műhelyekben bonyolítják le munkájukat. A szappan nélkülözhetetlen kellék az egészség fentartására és daczára annak, hogy hihetetlenül magas árat ért el, merem mondani, hogy kivétel nélkül végig az egész vonalon rettenetes hamisítás folyik ebben az áruczikkben. Azok a czikkek, amelyeket szappan helyett árusítanak, e megnevezésnek meg nem felelő anyagból, értéktelen, pótló anyagból készülnek, amelyek nem pótolják a szappant. Méltóztassék ezt megvizsgálni, mert e téren is százezrekre menő visszaélések vannak. Hasonló visszaélések történnek a rézgáliczot pótló mindenféle anyagokkal. Amit e téren produkál a magyar kereskedelem és a magyar ipar, az igazán a háború legszomorúbb fejezetei közé tartozik. Annak ellenére, hogy rendelet van, még ma is szabadon hirdetik az újságokban ezeket a vegyészek által is hivatalosan hamisítványnak minősített czikkeket és tudomásom szerint a közönség horribjlis mennyiségben vásárolja őket. Áttérek most egy másik kérdésre, az élelmezési központok kérdésére. Anélkül, hogy a részletekbe mennék, csak azt konstatálom, hogy annak ellenére, hogy mobilizálták az ország egész termését, e központok működésével sem a fogyasztók, sem a termelők nincsenek megelégedve. Tudom, hogy nagy nehézségekkel kell ilyen organizmusnak megküzdenie, de annyi bizonyos, hogyha azt az utat, amely a termelőtől a fogyasztóig vezet, az állam mindenféle közbeiktatott központokkal és a központok bizományosaival és a bizományosok ügynökeivel és az ügynökök vigéczeivel és a vigéczek falusi megbizottaival hosszabbítja meg és minden egyes megbízott a kereskedelmi világban ecldig szokatlan perczentet és közvetítési hasznot biztosit magának, ebből a közönségre csak vekszatura származhatik. Nem tudom, hogy igaz-e, de az egész országban beszélik, hogy a Haditermény Részvénytársaság bizományosai és ezek megbízottai oly horribilis jövedelmeket élveznek, melyek a kereskedelmi világban példátlanul állanak. Itt volna az ideje annak, hogy az ország ebben a kérdésben is tisztán lásson. Annak idején a t. ministerelnök ur biztosította a házat arról, hogy a Haditermény Részvénytársaság egy altruisztikus alapon álló intézmény, melynek nyeresége a hadijótékonyság czéljaira biztosíttatik. Én nagyon kérem a kormányt, tájékoztassa a házat arról, hogy a Haditermény Részvénytársaság és a többi élelmezési központ az ő tiszta nyereségeiből mennyit, mikor és hol adott a hadijótékonyságra. Akarjuk egyszer látni, hogy ezeknek a mammutvállalatoknak általunk tudott hasznai a hadijótékonyság czéljaira mennyit jelentenek. De még egy körülményre akarom a kormány figyelmét felhívni és ez az, hogy Magyarország kisgazdaközönségének igen széles rétegeiben nagy az elégületlenség a Haditermény Részvénytársaság ügynökeinek eljárásával szemben. Akkor, amikor igen nagy érdekek fűződnek ahhoz, hegy az idehaza lévő termelő erő produktivitása a makszimumra fokoztassék, óvakodnunk kell attól, hogy a termelőnek elvegyük a kedvét attól, hogy a teljesítőképesség végső határát érje el. Ha ugyanis az az egyszerű földmivesember azt fogja látni, hogy ő tulajdonképen a Haditermény Részvénytársaság robotosa, akkor termelését redukálni fogja arra a minimumra, amely családjának elegendő, de nem fog igyekezni arra, hogy kicsiholja a földből azt, amit kedvező körülmények között elérni lehet. Nem szabad a termelést veszélyeztetnünk azzal, hogy tápot adunk annak, hogy a nép széles köreiben, különösen a tanulatlanok között, téves felfogások kapjanak lábra. Visszatérek mégegyszer arra a kérdésre, amelyet Bartos János t. képviselőtársam e házban már szóvá tett és amelyre nézve a képviselőház előtt a kultuszminister urnak egy jelentése is van. Ez a kérdés az iskolai nevelés kontinuitása. Minden képviselőtársam olvashatta a számadatokat a hadbavonult tanítókról, elesett tanítókról, szünetelő iskolákról. Most a szünidő következik, de azután megkezdődik immár a harmadik háborús tanév. Nem tudjuk, ez lesz-e az utolsó, de amikor népnevelésünk igazában csak négy esztendei tanításból áll, akkor a harmadik esztendőben a gyermekek lelkének parlagonhagyása azt jelenti, hogy egy évjáratra nézve az iskolai nevelés minden munkája megszűnt. Olyan országban, ahol az analfabéták száma úgyis kellemetlenül magas, ahol úgyis szükségünk van arra, hogy egyetlenegy iskola üzeme ne szüneteljen, minden megszerezhető segéderőt igénybe kell venni arra, hogy egyetlen falusi iskolában sem legyen egyetlenegy osztály, melyben szeptemberben a tanítás szüneteljen. Nem szabad semmi költséget kímélni, ezt a kérdést feltétlen megoldásra kell vezetni és minden iskolában feltétlenül meg kell kezdeni az oktatást. Befejezem beszédemet azzal, hogy ebben a háborúban a nemzet vezetőinek, kiknek kezében van ez ország sorsa, nagy, nemes, ideális czólokat kell kitüzniök a nemzet jövőjét illetőleg és minden erőt a nemzet rendelkezésére kell bocsátaniok, hogy e magasztos czéíok felé törekedjék. Elsősorban arra van szükség, hogy ne csak hadsere-