Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

636. országos ülés 1916 j ímins lo-én, csütörtökön. löl fog előttünk állani. Sem szemrehányással, sem egyébbel nem akarok élni, csak módot és alkalmat akarok adni, bogy ebben az igen fontos és lényeges kérdésben, amely katonáink lelkiállapotára és hangulatára igen nagy befolyással van, méltóztassék teljes világosságot deríteni. (Helyeslés a bal és a ssélsobalóldálon.) T. képviselőház! A háború alatt az egész magyar sajtó, azt hiszem, ebben pártkülönbség nélkül megegyezünk, kivétel nélkül oly magatartást tanúsított, hogy semmiféle okunk nincs arra, hogy a sajtóval szemben akár katonai, akár hadviselési szempontból bármiféle kifogást emeljünk. Konstatálnunk kell azonban, hogy a parlament távollétében, a parlamenti ülések hiányában a sajtó minden orgánumának, amely közügyekkel foglalkozik, megnehezítik, hogy a háborúval semmiféle összeköttetésben nem levő kérdéseket tárgyaljon, annyira megnehezítik ezt, hogy úgyszólván közérdekbe ütközik a czenzura mindenrendü és rangú túlkapása. Pontos és életbevágó nemzeti problémák, feladatok megoldását titokban készítik elő és még csak azt sem teszik lehetővé, hogy a magyar sajtó teljesítse nemzeti hivatását támadások kivédése formájában anélkül, hogy a magyar nemzet sajtója, pártkülönbség nélkül, pártérdeket szolgálva, vagy a maga orgánumának álláspontjának leszegezésével meghamisított vagy túlfűtött közvéleményt akarna teremteni — távol van attól — mégis lehetetlenné teszik, hogy Magyarország legelemibb, életbevágó érdekeit támadó külföldi testületek határozataira a magyar sajtó felvilágosító, objektív válaszokat adhasson. Ez oly túltengése a czenzurának, amely nincs érdekében magának a hadviselésnek sem. Amint minden czenzuránál megtörténik, ugy, sajnos, Magyarországon is ugy vagyunk, hogy akik a czenzurát kezelik, még szigorúbbak ós rigorózusabbak azoknál, akik felelősek magának a czenzurának gyakorlásáért. Amint már megemlítette itt Sághy Gyula t. képviselőtársam, tudomásunk van róla, hogy 0 felsége táviratát megczenzurázták, (Mozgás.) tudomásunk van arról, hogy a német császárnak egy magyar ezredhez küldött táviratát a czenzura eltiltotta, tudomásunk van arról, hogy Hötzendoríi Konrád egy nyilatkozatát nem engedte a sajtóban tárgyaltatni a czenzura. Hol fognak ezek a dolgok megállni, ha már megtörtént az is, a képviselőházban is szóvátették, hogy a herczegprimás pásztorlevelét megczenzurázták, holott abban nem volt szó másról, mint arról, hogy a papság a hadikölcsön terjesztése érdekében mit végezzen a népnél. Nem tudom kik azok akik ezeket csinálják, de nem merem feltételezni, hogy a kormány jjadjain ülő férfiak intenczióival és bölcseségeivel parallel menne ez a működés. Talán e czélra megfelelő és teljesen alkalmas egyéneket kellene kiválasztani, akik pártérdek közt és a valódi, féltett hadviselési érdek között, és a nemzet más jól felfogott érdeke között tudnak disztingválni. Tudják a középutat megtalálni. Magam is, ki újságíró ember vagyok, nagyon jól tudom, hogy a háborúban minden czenzura nélkül boldogulni nem lehet. Nem vagyok a szélsőségek embere, hogy nyíltan ki ne merném ezt mondani, de nem ugy, hogy királyunk, a a német császár, Hötzendoríi Konrád és mindenki nyilatkozatát a hadviselés érdekére és politikai szempontból veszélyesnek tartják. Ez ugyanaz a politika, amely népünket akarja gyámság alatt tartani. Ott vagyunk, hogy a népünknél mindig súlyosaknak tartott faktorokat a czenzura hatalma alá akarják hajtani. T. képviselőház! Áttérek erről a kérdésről egy másik jjroblémára és rövid szavakkal akarom ezt is érinteni. Itt az igazságügyminister úrhoz fordulok, aki egyik-másik alkotásával a háborús visszaéléseknek, különösen a hadseregszállitások terén, jelentékeny hányadát tudta preventív intézkedésekkel megakadályozni. Méltóztassék tanulmány tárgyává tenni azt, ami a sajtóban a legutóbbi időben nagy szakértelemmel, szakemberek részéről már nyilvánosan tárgyaltatott, hogy ugyanis az élelmiszerhamisitás és a folytonosan dráguló vegyiszerek hamisítása oly méreteket öltött, épen a drágasággal kapcsolatosan, hogy az már úgyszólván elviselhetetlen. Legutóbb is olvastunk egy névről, az illetőnek birtokában 1500 liter tejet találtak, és konstatált módon 400 liter volt a víz. Olvastunk ennél rosszabb arányt is. Tudjuk, nemcsak a tejhamisitás folyik nagyban, de a vaj, tejfel és különösen a kolbászáruk hamisítása is. Az utóbbiak ebben a kritikus időszakban igen lényeges élelmiczikkei népünknek, és épen ezekben akkora hamisítási proczesszus van, hogy az eredeti anyagokból, amelyek tulajdonképeni tápszerrészei voltak a kolbászáruknak, virsliknek stb., úgyszólván már csa 5—10—15% van meg, minden többi festett, hamisított anyag. Nem mellékes dolog akkor, amikor népünk az állam iránt köteles hűségből és az anyagi helyzetből fakadó szükségszerűségből ugy is a minimumra redukálja élelmezését, hogy mi van abban, amit a nép eszik, mi van abban, amiért 2-, 3-, 4-, 5-, 10-szeres árt fizet, hogy az a táplálószer, amelyet jóhiszeműen vesz valaki gyermekei és önmaga számára, amelylyel munkaerejét és fizikai épségét fenn kell tartania, mivel van hamisítva. Ez is van oly fontos dolog, mint & papirosbakancs, a hamisított jwsztó stb. És sürgős szükségét látom, hogy e téren is történjék valami. Az élelmiszerekkel így folyik a hamisítás, hallatlan vakmerőséggel; mert hiszen ott vagyunk, hogy negyedmilliónyi példányban megjelenő lapban nyilvánosan megírta egy vegyész szakember megnevezve az illető czégeket, hogy mily hamis czikkeket gyártanak és tudomásom szerint a mostani perczig azok ellen a czégek