Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

636. országos ülés 1916 június l5-én, csütörtökön. 99 séget tenni emberek között akkor sem, ha állampolgári jogokról van szó. A negyedik a közterhek arányosabb elosztása. A háború úgyis óriási anyagi áldozatokat fog kívánni mindenkitől, osztálykülönbség nélkül. Azokat a nagy anyagi eszközöket, melyeket a háború üzlete, ez a nagyon rossz üzlet, megkíván, elő lehet teremteni, de nem lehet előteremteni csak egyetlen osztályra appellálva; ahhoz a nép mindenrendü tagjának bevonása szükséges, az szükséges, hogy minden ellenállás ellenére egyenlően oszszuk meg azon kötelezettségeket, amelyek a nemzetre hárulnak. Anélkül, hogy most már ennek a gondolatnak végrehajtását lehetőnek tartanám, fel akarom vetni azt az eszmét, mely már a háború előtt kisértett a szaklapokban és a háború után közös problémája lesz minden nemzetnek: t. i. magában a háborúban bebizonyosodott, hogy a hosszú ideig tartó katonai kiképzés teljesen felesleges. A háború után a katonai kiképzés talán valamivel intenzivebben, megváltozott módszerrel és bölcsebben fog folyni. Juriga Nándor: Az első elemitől fogva! Huszár Károly (sárvári): Isten óvjon minden nemzetet attól, hogy már az első elemitől fogva militáris színezetet adjon az egész nevelésnek! Én barátja vagyok annak, hogy az iskolában már elejétől fogva nagy súlyt fektessünk a testi nevelésre, de nagyon veszélyesnek tartanám, ha a háború után áttérnénk arra a pedagógiára, hogy a militarizmus már az iskolában f is helyet foglaljon. Én csak azt mondom, hogy a háború bizonysága szerint nincs szükség oly hosszú ideig tartó katonai kiképzésre. Talán szükség lesz arra, hogy szélesebb körök képeztessenek ki a honvédelem czéljaira, de nincs szükség arra, hogy a nemzet színe, virága két—három évet töltsön kaszárnyában. Egy esztendő teljesen meg fog felelni. Ideje volna, hogy a kormány e téren előtanulmányokat tegyen. Mert a munkaerő oly csökkenése, aminőt e háború idézett elő, nagyon indokolttá teszi, hogy igyekezzünk a nemzeti munkaerőből mennél többet biztosítani a nemzeti termelés számára. Ahhoz, hogy szebbé tegyük ez országban az életet, szükséges az erkölcsi ideálizmus szolgálata az élet minden vonatkozásában. Nálunk is áll az, amint Naumann egy kitűnő munkájában, melyet a szabadságról irt, ekképen fejezett ki: »Das Bekentniss zur Nationalität und zur Menschvrerdung der Masse sind für uns zwei Seiten ein und derselben Sache«. Ez lett azután az ő egész irodalmi működésének irányeszméje. Nálunk is igenis össze kell kajicsolni a magyarsághoz való ragaszkodást a szocziális gondolkodással, mert rettenetes csapás minden nemzetnél, ha a nemzeti érdek s a szocziális érdek összeütközik. De ha a nemzeti és szocziális érzés karöltve jár, egymást megtermékenyítik és egymás erejét hatványozzák. Ha a nemzeti érzés fokozása együtt jár a szocziális jogok érvényesülésével s ha ezt bearanyozza egy magasabb erkölcsi felfogás: lehetetlen, hogy azon nemzet előtt, mely ez utón jár, a boldog jövendő kapui meg ne nyíljanak. Népünk újjászületése a háború után csak ez utón lehetséges. Nem szabad nekünk a háború után is a nép nélkül hozni törvényeket, a nép nélkül a nép ellen kormányozni! A nemzetnek egyetemességével a népért kell csinálni mindent, ami ebben a házban történik. Rendezzük be oly tökéletesnek és oly szépnek hazánkat, hogy itt mindenki valóban jól érezze magát és akkor megszűnnek mindazok a bajok, amelyek a háború előidézői voltak és amelyek a háború előtt sok emberre nézve,oly keservessé tették az életet. Áttérek most egy témára, amelyet előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen — elsősorban Návay Lajos t. képviselőtársam a túloldalon — már megemlítették. Tudom, hogy ebben a házban és e házon kívül is nagyon sok ellensége van ennek a gondolatnak, azonban mégis megkoczkáztatom, hogy ebben a tekintetben a magam álláspontját kifejtsem, mert meg vagyok győződve, hogy azok, akik ellenkező állásponton vannak, a külszín és a kühső jelenségek által tévesztetik meg magukat. Értem itt a hadisegélyezés kérdését. Tagadhatatlan, hogy magával a hadisegélylyel történtek visszaélések s én is tudom, hogy nagyon sokan kapnak hadisegélyt, épen a közigazgatás hibái folytán, ebben az országban olyanok, akik arra rá nem szorulnak. (Igaz! TJgy van! bál felöl.) G-azdag és dúsgazdag családok kapnak segélyt, viszont arról is van tudomásom, hogy ugyanezen egyének — közigazgatási emberek — hibái folytán nagyon sokan jogtalanul elüttetnek azoktól a segélyektől, amelyek rájuk nézve úgyszólván létkérdést képeznek. (Felkiáltások balfelöl: Ugy van! Mert ellenzékiek ! Protekczió !) Nagyon jól tudom, hogy a kormánynak nem lehet annyi keze és annyi szeme, hogy mindent mindenütt meglásson, de hogy odakünn a perifériákon nagyon sokszor az egyéni boszszunak, az egyéni haragnak és mindenféle más kicsinyes és hatalmaskodási melléktekinteteknek igen nagy szerepük jut ezekben a kérdésekben, az megállapítható és azért kérném, hogy e tekintetben ne méltóztassék a nagy diszkréczió álláspontjára helyezkedni, mert a köztudomású és a kormány által is ismert visszaéléseknek nyilt feltárása egyik-másik helyen és a bűnösöknek példaszerű megbüntetése mindenesetre elérhetővé tenné azt, hogy preveniáljunk más hasonló természetű visszaéléseknek. (Helyeslés a baloldalon.) Egyet azonban különösen szeretném, ha a kormány megszívlelne, hogy t. i. valamilyen formában méltóztassék utasítani közegeit, hogy azzal a néppel, amely két esztendő óta a legnagyobb heroizmussal viselkedik ebben a nagy világfelfordulásban, épen ezen ügyekből kifolyő13*