Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

98 636. országos ülés 1916 június l5-én

; csütörtökön. lendő morális szempontból, de lia olyan vállalat csinálja, amely hadfelszerelési vállalkozásával milliókat keresett, akkor annál csúnyább. És hogy szegény hadiözvegyeket, munkásnőket a czérna árával meglopnak nem egy, de ezerszámra és hogy ez állandóan folyik, ez mégis tűrhetetlen állapot. Azért nagyon nyomatékosan kérjük a kormányt, gondoskodjék arról, hogy ezt a tűrhetetlen állapotot a legrövidebb idő alatt megszüntesse. (Helyeslés a baloldalon.) - T. képviselőház! A háború tulajdonképen még győzelem esetén is nagy nemzeti elvérzés. Ha valaha fontos egy nemzet életében a népesedési politika, akkor a legfontosabb a háború idejében, amikor a halálozási arányszám úgyis magasra felszökik. Ez a háború akkora véráldozatot kivan a mi kis nemzetünktől, mint úgyszólván egyetlen néptől sem. Nekünk tehát gondoskodnunk kell arról és minden intézkedést meg kell tennünk arra, hogy esetleg a jövőben elkövetkezhető uj veszélyekkel szemben is, de a magyar faj fentartása érdekében is egy bölcs, egészséges népesedési politikával a népesség számának emelkedését elősegítsük és ebben az irányban mindazt megtegyük, ami a kormányzatnak és társadalomnak hatalmában áll. A háborúnak úgyis nagyon szomorú jelensége, hogy áldozatai rendesen a nemzet legerőteljesebb, legreményteljesebb tagjai. A háború csodálatosképen a népek legkiválóbbjait választja ki a halhatatlanságra. Ilyen időkben kétszeres kötelessége a kormányzatnak arról gondoskodni, hogy minden eszközzel igyekezzék a magyar faj jövőjét biztosítani. TJgyis borzasztó nagy kérdés, hogyan fogjuk mindazt a sok ifjú erőt pótolni, amelyet ez a háború felemésztett. Nem kétlem, hogy a magyar nemzet a maga egészséges életerejével képes lesz erre, ha vezetőférfiainak bölcsességében és a kormányzati intézkedések czélszerüségében nem lesz hiány. Olvastuk a legutóbb is a lapokból, hogy minden hónapban csak a születési szám csökkenésével 28.000 lelket veszítünk el. Ez magában 300.000 embert tesz ki egy esztendőben. Ha ehhez hozzáveszszük a háború előtti utolsó tiz-tizenöt esztendőből a kivándoroltak számát, ha hozzáadjuk az általunk eddig nem ismert háborús veszteségeket, akkor olyan ijesztő mértékét kapjuk a vérveszteségnek, amely igazán mindenkit gondolkodóba kell hogy ejtsen. Merem állítani, hogy egy oly nép, amely oly hősiességgel küzd a csatatereken a maga létéért, mint a magyar, kell hogy bizzók önmagában annyira, hogy utódokat kívánjon, mert különben nem tudja megvédeni és megtartani a maga jövőjét. Sajnos, az erkölcsi kötelességek elhanyagolása és a modern élet ezer körülménye valóságos prémium a gyermektelenségre. Üres családi tűzhelyeken azonban nem nőtt még nagygyá egyetlen nemzet sem. (TJgy van! a baloldalon.) Azért féltékenyen kell védenünk és oltalmaznunk minden erkölcsi tényezőt, amely a családi élet bensősége, tisztasága felett őrködik ós mindent el kell követnünk, hogy azok az erkölcsi erők szabadon működhessenek a magyar nemzet jövőjének biztosítása érdekében. Konstatálnom kell, hogy rendeletekkel, kormányrendeletekkel és szavalatokkal nem lehet czélt érni. Össze kell fogni minden tényezőnek e hatalmas nagy probléma megoldására és ha mind összefognak, akkor, azt hiszem, két-három évtized alatt eljutunk arra a pontra, amelyre a háború nélkül hamarább eljutottunk volna. De nemcsak a gyermek-, csecsemő-halandóság, a különböző járványok ellen kell küzdeni, vagyis nemcsak a betegségek ellen, hanem általában egész társadalmi berendezésünkben olyan életfeltételeket kell biztosítani minden egyes ember számára, de különösen a dolgozó néprétegek számára, amelyekért érdemes is meghalni, ha kell. Első lépés e felé a nagy czél felé a népműveltség fokozása, mert csak okos, felvilágosodott és művelt néppel lehet ily történeti időkben egy nemzetnek megélnie. Második kötelesség, hogy a szocziális törvényhozás gyorsabb tempóban haladjon, mert a múlt lassú tempójával nem lehet a népeket megóvni a nemzetek nagy válságaiban, mikor az egész világ recseg minden eresztékében. Meg kell nyitni a szocziális reformok zsilipjeit. Termékeny szocziális politikát kell kezdeni, mert enélkül semmire sem mehetünk. A harmadik föltétel minden állampolgár teljes egyenjogositása. A papíron egyenjogúak vagyunk, de ez csak papírforma. Valósággal csak az áldozatok nagyságában vagyunk mind egyenlők. A halálban megvan a demokráczia, a kötelességekben megvan a teljes kommunizmus, de a jogokban széles rétegek nem osztoznak. Már pedig azoktól a rétegektől, melyek oly hősi bizonyságát adták hazaszeretetüknek, nem lehet tartósan megtagadni azt, hogy egyenlőjoga tagjai legyenek e hazának. Ahhoz kötni a választójogot, hogy valaki öt évig volt-e béres valahol, vagy mint iparos két, három vagy öt évig szolgált-e valahol, s ezzel szemben nem kötni jogot ahhoz, hogy valaki esetleg két esztendeig küzdött és meg is sebesült a csatatéren: ez oly anomália, melyet csak szuronynyal vagy korrupczióval lehet fentartani! (Tetszés balfelöl.) Jaj volna e nemzetnek, ha félnie kellene saját polgáraitól, kik vérüket áldozták a hazáért! Higyjünk, bízzunk népünkben. Ne állítsuk ki magunkról azt a szegénységi bizonyítványt, hogy a nemzet törvényhozása fél saját polgáraitól. Történelmi osztályok, mint ahogy e kifejezést közönségesen és a zsurnalisztikában használják, nincsenek. Történeti osztály maga a munkásság is, mert hisz munkásság mindig volt. Korbeli különbséget az osztályok közt nem ismerek. Ha lehullanak az előítéletek, a nemzetiségi, osztály-, vallásfelekezeti különbségek künn a lövészárokban, akkor nem lehet különb-