Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-621
621. országos ülés 1916 február 4-én, pénteken. 51 és miképen lehet a forgalmat béke idejében fennakadás nélkül lebonyolítani. Poroszországnak van egy vasútja, amelynek több vaggonja van, mint a magyar királyi Államvasutaknak. Ez a Preussiscke Staatsbahn. A békeidőben is az Államvasút mindig szűkkeblű volt a vaggonrendeléssel, mikor pedig a háború kitört, a mi katonai beosztásunk szerint, amelynek részleteit tudom, de nincs jogom elmondani, az egyes Korpskommandók a vasúti kocsikat teljesen lefoglalták. Megtörtént az az eset is, hogy a főváros részére élelmiszerekkel teljesen megrakott kocsikat, mert azok útban voltak, a katonák egyszerűen felfordították a sinről vagy kirakták és az áru elkallódott. Azért, mert hadiszükségletre nem volt elegendő vaggon. a fővárosi forgalom óriási fennakadást szenvedett. Megtörtént, hogy a fővárosba hetekig semmi sem érkezett meg. Méltóztassék elképzelni ilyen körülmények között egy éhes fővárost, Budapest millió lakosát, ahol azután a kereskedő, a bank, a szövetkezet — mert egyik sem volt jobb a másiknál — annyit kért az áruért, amennyit kapott, de senki sem adta olcsóbban, sem a termelő, sem a kereskedő, sem a bank. (Mozgás balfelől.) Tessék megmondani, ki volt olyan altruista, hogy azt, amiért 100 koronát kapott, odaadta volna 80 koronáért ? Mindenki a saját önző érdekeit nézte s ha többet kapott az áruért, többetás fogadott el. A kereskedelmet sokáig vádolták a tej hamisítás miatt. Itt van egy ítélet, amelyben egy szuszra 84 gazdaembert ítélnek el tej hamisításért, még pedig azzal, hogy kereskedőknek akartak hamisított tejet szállítani. Mindenki felhasználta a helyzetet és drágábban óhajtotta eladni áruját. Ezt époly kevéssé lehet rossz néven venni, mint annak a sertéshizlalónak, akinek 30 koronát kellett volna nyernie a sertésen páronként a legkisebb számítás szerint és nyert 700 koronát. Vájjon az a gazda olcsóbban adta el a disznóját, volt-e olyan nemeslelkü ? Ép olyan jó vagy ép olyan rossz volt, mint a kereskedő, én semmi különbséget nem látok a kettő között. Mindenki a háborúban a maga érdekét kereste és senki sem volt olyan nemes, hogy áruját 10 vagy 50%-kal olcsóbban adta volna oda. Mattá Árpád: De nem gyűjtötte össze az ámt mesterségesen! Sándor Pál: A mesterséges árugyüjtésre később fogok rátérni, legyen nyugodt t. képviselőtársam, az egész skálán keresztülmegyek és törekedni fogok, hogy az igazság utján maradjak. (Halljuk! Halljuk !) Meglehet, hogy egyes érdekeket itt-ott sérteni fogok, de aki a dolgokat hidegvérrel szemléli, az látni fogja, hogy a teljes igazságot fogom előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselő ur nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a háború után egészen más alakulatok fognak következni. Ö annyira téved, hogy nem is látja, hogy az államszocziálizmus felé soha nem közeledtünk annyira, mint most a háború alatt. Az összes államok, Németország is, elfogadták a szocziálisták sok alaptételét. (Igaz ! Ugy van!) Ha azt hiszi, hogy a háború után máskép lesz mint előbb, akkor nagyon téved, mert az államnak vannak bizonyos szükségletei, ezek mindinkább nagyobbak lesznek s ki kell elégíteni azért, hogy az állam fennálljon. (Ugy van!) További oka volt az árdrágulásnak a pénz értékének hanyatlása, ami megint olyan mumus, melylyel a legerősebben kell minden igaz, jóérzésű magyar embernek szembeszállni. (Ugy van!) Mindazokat, akik arról beszélnek, hogy pénzünk értéke sülyed és esetleg, amint hallottam, értéktelenné válik, mindazokat mint hazaárulókat első sorban kellene felakasztani. Mert ez semmi tekintetben nem áll meg. A pénznek a standardja, igaz, az arany, de a valódi standardja egy nemzet bonitásában, azokban a kincsekben van, melyek az országban, az ország életében rejlenek, azokban az individuális erőkben, melyekkel ezek a kincsek szereztetnek, a nép vagyonosságában, a föld értékében. Én meg vagyok győződve, hogy Magyarországnak pénzértéke abban a pillanatban, amikor a háborúnak vége van, ismét helyreáll. Legjobb bizonyság erre az, ha nézzük a kis Bulgáriát. Ennek, jobb a valutája, mint a mienk. De talán állam financziái jobbak, mint a mieink ? Hiszen pénz." ügyeit csak a nagy kölcsönökkel tudja lentartan Én ugy tudom, hogy Bulgária épen ugy benne van a háborúban, mint Magyarország és arany-standardja nem annyival jobb, mint a mienk. Mert ha jobb lenne, akkor a háború előtt nem lett volna rosszabb, mint a mienk. így van Romániával is. Ez természetes, minthogy Romániától mi sokat vásárlunk, tehát a lei értéke magasabb, mert nekünk aranyat kell oda szállítanunk. De ez a háború után kiegyenlítődik. Én csak azok ellen beszélek, akik pénzünk értékét alábecsülik, államunk fizetésképességét lebecsülik, mert ezek hazaárulást követnek el a szó szoros értelmében. (Ugy van! jobbfelől.) Polónyi Géza: Egész Svájczot tessék akkor felakasztani ! (Derültség balról.) Holló Lajos : Németországot! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Sándor Pál: Németországot ? Méltóztassék lemenni Konstantinápolyba, ott azt fogja látni t. képviselőtársam, hogy ott a magyar és az osztrák pénz épen ugy értéken alá van értékelve, mint a német pénz. De a német pénz Svájczban épen ugy diszázsióban van, mint a magyar és osztrák pénz —• vagy nem annyira, de azért még mindig olyan nagy mértékben, ahogy Németország standardja bizonyára nem érdemli meg. Ez egy olyan körülmény, melyet oda kell szegezni és melyet a nép tudatába bele kell vinni, hogy a mi pénzértékünk telj es értékű, mert ha ezt a kötelességet nem teljesítjük, ezzel az ország ellen bűnt követünk el. (Elénk helyeslés jobbról.) Bátor vagyok itt egy apró inczidensre rámutatni, amely azonban jellemző. Mikor a háború kiI ü ött, augusztusban, itt Magyarországon óriási czuI korvásárlások történtek. U.ána járva a dolognak, I megtudtam, hogy a triesztiek vásárolják a czukrot. ' Akkor még nem volt olasz háború kilátásban. Mon7*
