Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

42 620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. tétben a ház határozatát a helyes parlamenti kormányrendszer felelősségének elve értelmében helyénvalónak most nem tartom. S nem tartom helyénvalónak igénytelen felfogásom szerint azt sem, hogy a ház mély, beható vitát folytasson ezekben a kérdésekben, olyan vitát, amely egyszerűen csak adminisztratív, vagy politikai szempontokból folynék. Ha adminisztratív sérelmeket akar e vita ebben a házban kidomborítani, akkor azokat épen a háboruparancsolta egyetértés elvénél fogva sokkal helyesebb közvetlenül a kormánynak tudomására hozni, s ezen az utón orvosolni. A politikai szempontoknak a kormánynyal szemben való érvényesítését pedig, amint a t. ház túloldala is ez ideig gyakorolta ezt, a háború ideje alatt épen a parlamentarizmus elve kizárja. Ezeknél fogva tartózkodni is fogok attól, hogy a t. előttem szóló ellenzéki szónok urakkal vitába elegyedjem, mert én az ő beszédeikből sem alkotmányba ütköző, sem közjogokat sértő, sem pozitív törvényt támadó kormányintézkedések elleni kifogásokat nem hallottam. Hallottam a közvetlenül előttem szóló gróf Esterházy Móricz képviselő ur által előadni szép, értékes és érdekes fejtegetéseket, amelyek igazán mély tanulmányra vallanak, amelyeknek megszívlelésre méltó voltát senki sem tagadhatja, amelyeknek azonban a kormányjelentésekre vonatkozólag a tudomásul vétel vagy tudomásul nem vétel szempontjából teljességgel nincs jelentőségük. Laehne Hugó t. kópvitelőtársam terjedelmes nagy beszédében is különösen a német példákra való utalás keltette figyelmemet. Ezekre vonatkozólag, anélkül hogy vitába bocsátkoznám, csak egy szerény megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni (Halljuk! Halljuk!) Es ez az, hogy a latin közmondás szerint »si duo faciunt idem, non est idem«. Ami a porosz ministerelnöknek, a porosz közgazdaság és élelmezés szempontjából helyes feladata volt, annak szüksége nálunk Magyarországon, egy nyerstermelő állam kormánya részéről fenn nem forog; ilyen jelentésekre, ilyen tanácsokra e kormánynyal szemben szükség nincs. T. ház! Én ezt a jelentést egészen más szempontból kívánom elbírálni. (Halljulc! Halljuk!) E jelentés sorsát is annak az általam forrón óhajtott szebb jövendőnek sorsával óhajtom összefűzni, amely a nemzeti egységre vezet. Mikor a történelem írója ennek a korszaknak rajzát fogja megörökíteni az utókor részére, nagyon szép anyaggyüjteménynyel fog rendelkezni. Nagyon szép gyűjteménye lesz a hősök sírhantjaiból; ennek a parlamentnek a háborús korszak alatti tanácskozásaiból s meggyőződésem szerint a tárgyalás alatt álló kormányjelentésekből is. A hősök sírja sajnos túlnyomó részben az államfentartó faj részéről hozott áldozatokat takarja. A hősök, sírja, igazolja azt, hogy e nemzet csatában álló fiai a hazáért, a nemzetért és királyhűségükért a

/ legnagyobb arányban adták éltüket áldozatul. Es az imádkozó szülők, a gyászba borult özvegyek és a támogatást kérő árvák millióit vegyék észre annak a nemzetnek fiai, amelynek a háború beteltével a béke eljövetelével egymás között háborúskodnia nem szabad, hacsak nem akarunk arra a meggyőződésre és sajnos tudatra jutni, hogy nemcsak megfogyva, de megtörve is vagyunk. T. ház! A parlamentitárgyalásokeddigi menete a háborús időszak alatt feljogosít arra a feltevésére, hogy minden veszteség, minden fájdalom, minden remény, amely e nemzeti hősöknek a sírjával összefügg, egyúttal bölcsője és ápolója lesz a magyar nemzet egyetértésének és szebb jövőjének és az a jelentés, amelyet mi ma tárgyalunk, bizonyítéka annak, hogy e nemzetnek a kormánya a nehéz időkben az ország ügyeinek vezetésére rátermett volt, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy az emberi erőt megőrlő munkát készséggel teljesítette és bírta és hogy a jelentéshez csatolt rendeletek közt, ha egymást felváltó, egymást helyettesítő, pótló, megváltoztató rendelkezések forognak fenn, ez nem azt bizonyítja, hogy a kormánynak nem volt előrelátása, hanem azt, hogy teljes figyelemmel volt az ország ügyeire minden pillanatban és a változott helyzetben változott intézkedésekkel igyekezett a helyzetet szanálni. (Ugy van! a jobboldalon.) Már a t. előadó ur is rámutatott arra a körülményre, hogy a nemzetnek még háborúja nem volt. T. képviselőház, nem volt háborúja, de tovább megyek, az a háború, amelyet talán e nemzetnek egy része a múltban átélt, nem is volt nemzeti háború, sőt tovább megyek, azon háborús időszakban a nemzetnek nem is volt ez a nemzeti élete, nem is volt' ez a közgazdasági élete, sőt merem állítani, azon háborús időben sem a közgazdasági, sem az állami, sem a társadalmi rétegeknek a háborúba való belenyúlása, a háborúval való úgyszólván szolidaritása, nem állott annyira fenn, mint ma. A béke a csendes polgári munkának, a kenyérszerzésnek, a tudomány ós erkölcs uralmának a korszaka. A háború ránk zúdította tömegét azon embereknek, akik nem a csendes, hanem a titkos, nem a polgári, tisztességes, de a harácsoló munkához szegődtek és akik nem a tudomány, de a furfang, nem az erkölcs, hanem a ravaszság terén igyekeztek érvényesülni. A kormány az állami élet minden megnyilatkozását figyelemmel kisérte. Nem a kormány tényeiből és rendeleteiből, nem mint saját tényeimet, de mint okszerű következtetést vezettem le lélektanilag a kormányrendeletek megszületésének, a kormányintézkedések alapjának fázisait. A kormány látta ezeket az üzelmeket, napról-napra merültek fel ujabb és ujabb jelenségek és a kormánynak feladata volt, hogy küzdjön