Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

38 620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. húsfogyasztáshoz, (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) tehát ezekkel az igényekkel kerül majd vissza a háborúból. Ezt a körülményt is tekintetbe véve, kétszeresen fontos a depekoráczió, az állatállomány kérdése. Mondom, elismerem a kérdés kétoldalú nehézségeit. De azt hiszem, ha valahol, ennél a kérdésnél kell a helyi viszonyokat figyelembe venni és az egyes vidékek tehenészetei tekintetében nagyon belemennék a detailba, mintegy rayoniroznám ezeket és rayononként különböző elbírálásban részesíteném őket, amint ezek egyes nagyobb fogyasztási központoknak tejjel való ellátására bevonhatók vagy sem. B. Ghillány Imre íöldmivelésügyi minísier: Ugy is van! Indokolt esetekben az alispánok a tehenészeteknek megadhatják a levágási engedélyt. Gr. Esterházy Móricz: Erre vonatkozólag adattal szolgálhatnék, de azt hiszem, nagyon jó volna, ha az alispánoknak talán időnként általános direktívákat méltóztatnék adni, mert ezek az alispán urak nagyon túl vannak terhelve. Egyébként szívesen elismerem az egész közigazgatás működését, de némelykor csodálatos módon, amikor az ember keres valamit, nem találja meg, viszont némelykor olyan emberek kezébe kerül az akta, akiknek kezébe egyáltalában nem való. Egy mezőgazdasági kérdés, egy ilyen tehenészetnek szabályozási kérdése némelykor csodálatos módon olyan referens kezébe kerül — mondjuk — azért, mert a szakreferens beteg vagy szabadságon van, hogy azután bámulatos előírások jönnek a borjukra és a tehenekre vonatkozólag. Készakarva nem hoztam ezt elő. nem gondoltam, hogy az igen t. minister ur ezt a kérdést fogja felhozni. Ismételten hangsúlyozom, e tekintetben elismerem a nehézségeket. De intézkedni még az az alispán sem tud, — hisz voltaképen a szolgabíró és a jegyző intézkedik, azoknak előterjesztése alapján történik az intézkedés a legtöbb esetben, — mondom, még az alispán sem intézkedhetik, ha akarna is és tudna is intézkedni elfoglaltsága mellett, megbízható állatstatisztika nélkül. Ez az állatstatisztika, legalább a Dunántúlnak legtöbb vármegyéjében — nem tudom, hogyan állunk e tekintetben a Felvidéken, ahol az ellenség pusztított, meglehet, hogy ott épen ennek következtében részletesebb adatok állanak rendelkezésre — igen gyengén áll, itt az alispán urak vagy a megyei hatóságok — talán az egy Mosón megyét kivéve — egyáltalában nincsenek alaposan tájékozva. De mondom, elismerem e téren a nehézségeket. Ezt csak bevezetésképen mondom arra, hogy azt már igazán nem tudom, miért nem történt erélyesebb intézkedés a halászat tekintetében, illetőleg a halgazdaságnak fokozott termelését miért nem tette lehetővé a t. kormány. Épen a husdrágaság, a depekoráczió, a husnélküli napok — evvel szemben az lejtett vad csekély volta — parancsolólag tenné szükségessé, hogy a haltenyésztéssel minél intenzivebben foglalkozzunk és minél többet bocsássunk az egyes nagyobb fogyasztási góczpontok rendelkezésére. Igen tanulságos e tekintetben Bécs városát nézni. Ott múlt őszszel Weisskirchher polgármester beadványt intézett az osztrák ministerelnökhöz, amelyben kegyetlenül panaszkodik a miatt, hogy a hal ára 2'30—2'50—3 K, tehát túlmagas, jólehet a hal ára makszimálva nem volt. Ezt túlmagasnak tartja és avval érvel, hogy mesterséges takarmány alig szerezhető be: tehát nem indokolt az áremelés. Fz szerintem teljesen tarthatatlan teória. Mondott egyebet is, ami az illető lapban nem volt elmondva. i Az egyik lap deczember 29-én kelt, a másik pedig, Fischerzeitung, — ez egy tekintélyes nagy szaklap — január 16-ikán. Remélem, á t. minister ur ismeri azt is, ami itt meg van irva és azt is, ami nincs megírva. De nálunk is igén könnyen előállhat az eset, hogy egyes urak a Weisskirchner-féle teóriával jönnek és szidják a magas halárat, holott gyakorlatilag ugy áll a dolog, hogyha egy hizlalásra berendezett halgazdaságnak őszszel még megvan egyetlen egy pontya, az annak a jele, hogy ott a halat csakugyan hizlalták, mert etetés nélkül, természetes táplálkozás mellett • éhen vesz a ponty nemzetiségi különbség nélkül. (Ugy van! Derültség.) íls ha a t. kormány e tekintetben a kivételes hatalom alapján keveset rendelkezett, akkor, azt hiszem, az őszszel a haltenyésztés terén ilyen Weisskirchner-féle teóriáknál egyebet nem fogunk produkálhatni, ezek

5 j>edig igen szépen odaillenek asztaldíszül azon két kis asztalkára, amelyekről a polgármester ur ő ekszczellencziája a múltkor oly kedves figyelemmel emlékezett meg, de amely teóriákból sem az egyik, sem a másik asztalnál jóllakni sem mi, sem a t. polgármester ur nem fogunk. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) A bizottsági jelentés második pontja foglalkozik azon intézkedésekkel, amelyek nem tartoznak ugyan a kivételes hatalom körébe, de mégis fölemlítendők. Azonban sem a ministerelnökí jelentésben, sem a bizottságiban nem látok említést arról, hogy tulajdonkép mikép állították be az ország gazdasági harczába az állami birtokokat. Mert hacsak • bizonyíték nincsen rá, azt mégsem tételezhetem fel, hogy egy agrár állam az állami birtokokat a világháborúban és a gazdasági harcz idején csak ugy kezelte, mint békében. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezt fel sem teszem. Az képzelhető, hogy valamelyik állami: birtokon nagyban hizlaltak város, vagy a hadsereg részére; képzelhető, hogy a vetőmagok közti nagy diszparitást, amelyre bővebben ki* térni nem akarok, szabályozni Kívánták, volna azáltal, hogy állami birtokon termeltek megfelelő vetőmagot; képzelhető az is, hogy államibirtokokon nagystílű agrárkémikai kísérleteket: végeztek- emberi és állati tápszerekkel, hogy. zok táperejét emeljék, vagy gyakorlati számi-;