Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. 353 felől.) Arra pedig, amit a képviselő ur emiitett, az elnöki székből meg fogom adni a kellő felvilágosítást. (Helyeslés.) Ostffy Lajos: Én nem akarok semmiféle fennálló és érvényben lévő szabályba ütközni, a magam részről csak azt állapítom meg, hogy velem szemben a t. bonvédelmi minister ur igen előzékenyen járt el akkor, mikor a múlt ülés végén az elnök urnak alkalmat adott arra, hogy az interpellácziómra adandó válaszát előre jelezze. Ezt a magam részéről állapítom meg, azt hiszem, más tárgyra nem kell kitérnem, mert ebből megérthető, amit mondani akarok, (Ugy van! balfelöl.) Barabás Béla : Urmánczyét is be kellett volna jelenteni. Ostffy Lajos: Amit a honvédelmi minister ur interpellácziómra a maga nevében válaszolt, erre nézve el kell ismernem azt, hogy a t. honvédelmi minister ennek a kérdésnek nagy fontosságát maga is méltányolja és vele nemcsak maga foglalkozik, hanem, amint kijelentette, a hadvezetőség is foglalkozik a fogolytáborokba befektetett s nagyon sok milliót kitevő költségeknek a jövőben leendő visszatérítésének kérdésével. Talán csak kifej ezésbeli tévedés ez, de az én interpelláczióm nem anynyira a barakkokra, — a honvédelmi minister ur ezt a kifejezést használta — mint inkább a fogolytábortelepeknek állandó jellegű berendezéseire vonatkozott, mert azt tudom, hogy a barakkok könnyen értékesíthetők,de azok a betonépítmények, amelyek a fogolytáborokban emeltettek, csak akkor lesznek értékesíthetők, ha azokkal kapcsolatban más intézmények létesíttetnek. Hogy a hadvezetőség részéről ezek a barakkok, ezek a fogolytábortelepek a háború után a magyar kormánynak rendelkezésére fognak bocsáttatni, ezt köszönettel tudomásul veszem, mert a honvédelmi minister ur részéről más választ nem is várhattam. Köszönettel veszem tudomásul azt is, hogy a fogolytábor-telepek telektulajdonosai kártérittetni fognak, de nem hallgathatom el azt, hogy interpeüácziómnak egyik ezé]ja épen az volt, hogy a kártérítés módozatára nézve minél előbb határozott megállapodást provokáljak, mert épen az a baj, hogy ezeknek a telektulajdonosoknak hosszú idő óta még nincs tudomásuk arról, hogy kártérittetni fognak-e vagy pedig ki fognak-e sajáttittatni azok a telkek, ugy hogy ezen a téren ugyanaz az eset állhat elő, mint a háború elején a fogatok rekvirál ásánál, amikor első ízben napi kártalanítási díj volt megállapítva a fogatokért, végül pedig mégis kiderült, hogy czélravezetőbb, ha a kormány ezeket örök áron megveszi. Nagyon sajnálom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur, akihez szintén intéztem interpellácziómat, nem adott felhatalmazást a t. honvédelmi minister urnak annak kijelentésére, hogy foglalkozik-e azzal a kérdéssel, hogy ezek a fogolytábortelepek iparfejlesztési czélokra a jövőre fentartassanak. A t. honvédelmi minister urnak válaszát, KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. miután lényegében megnyugtató tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a honvédelmi minister urnak a kereskedelemügyi minister nevében is Ostffy Lajos képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni : igen vagy nem % (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Mielőtt áttérnénk az interpellácziók meghallgatására, (Halljuk ! Halljuk !) miután ugy vettem észre, hogy a ház ezen tisztelt oldalán (a baloldalra mutat) félreértést okozott az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a honvédelmi minister ur egy interpelláczióra válaszolva, ezt a választ előzetesen nem jelentette be, bátor vagyok a t. háznak tájékozásul megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy Urmánczy Nándor képviselő ur interpellácziójára, amelyet január hó 19-én terjesztett elő, a választ a miniszterelnök ur nyomban megadta és a ház ezt a választ tudomásul vette. (Ugy van! jobbfelől.) Ez az interpelláczió tehát a házszabályoknak és a gyakorlatnak megfelelőleg annak rendje és módja szerint teljesen elintéztetett. (Ugy van! jobbfelől.) Minthogy azonban az interpelláló képviselő ur egyes konkrét eseteket hozott fel, amelyek a közvéleménynek és talán az érdekelteknek is széles rétegeit foglalkoztatták : a honvédelmi minister ur indíttatva érezte magát, hogy tekintettel, erre az általános érdeklődésre, itt a házat és ezzel a nagy közvéleményt is tájékoztassa. (Helyeslés jobbfelől.) Mivel a ministereknek az 1848: III. t.-cz. 28. §-a értelmében joguk van bármikor felszólalni, igen természetes, hogy a honvédelmi minister urnak volt joga nyilatkozni. Különben is, napirend előtt szintén megadtam volna a felszólalási jogot ezen a czimen. (Helyeslés jobbfelől.) így tehát nem esett semmifele sérelem sem Urmánczy képviselő úron, sem pedig az interpellácziós jogon. (Ugy van ! jobbfelöl. Zaj bal felől.) Polónyi Gáza: Ildomosság ! (Zaj.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! A kivételes hatalom felhasználásáról szóló ministerelnöki jelentés tárgyában elhangzott vita fényesen dokumentálta azt, hogy a kormány nem tudott minden tekintetben eleget tenni sem a saját maga előtt kitűzött czéloknak, sem a háborús szükségletek folytán felmerült feladatok megoldásának. Az egész vita tulaj donképen a múltról szólt és így inkább a rekrimináczió jellegét viselte. Kétségtelen, hogy a multakat is meg kell kritizálni, már abból a czélból is, hogy azoknak hibáiból tanuljunk. Miután ez a vita kétségtelenül igen nagy és hosszadalmas előtanulmányokkal és szépen kidolgozott beszédekkel illusztrálta a szükségleteket, (Halljuk ! Halljuk !) én végighallgattam és kíváncsi voltam, hogy ez a vita csupán a múlttal fog-e foglalkozni, vagy pedig ki fog-e 45