Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

630. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton. 345 miért kell a gazdának azt a makszimált árnál négy koronával olcsóbban eladnia? Ily feleslegeknek a gazdáknál kellett maradniuk. De ha tényleg maradtak e réven, akkor úgyis oda fogják adni a felesleget közös felhasználásra és akkor helytelen, hogy négy koronával olcsóbban fizetik ki az árat. A rekvirálásnak leginkább azon részét ismerem, melyet a kisgazdákkal szemben követnek. Én nem állítom, t. ház, hogy felesleg nincs, hogy a megszabott 400 grammnál több nincs. Több van, kell is, hogy legyen a megélhetésre. De a gazdának, még a kisebbnek is, másként kell számítani. Például napszámos munkásoknál, ha a nagygazda megkapja a maga munkásait, ő készpénzzel fizet. A kisgazda nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, ő jobban kihasználja a munkását, mert maga is vele dolgozik és neki csak élelmezés mellett megy el a napszámos s igy neki gabonát kell fentartania a munkása részére is, máskülönben nem megy el hozzá az a munkás. Már most, ha a fináncz ezt felméri, ez is feleslegbe kerül. A hatóságnak erre figyelemmel kellene lenni s amint ISTovák t. képviselőtársam is mondta: ha egy nagyközségben össze tudnak rekvirálni húsz métermázsát, ez olyan, amit nem is kellene végrehajtani. A kukoricza-rekvirálás ügyét én hoztam először ide a ház elé. Kifogásoltam a tavalyi rekvirálás módját. Állítottam, hogy amikor a kisgazdáktól elrekvirálták a tengerit, a nagy üzemek vették át s akkor drágult meg a hus és a zsir. Hiszen erről azóta sok szó volt már. Most csak azt jegyzem meg: hogy a minister•elnök ur két izben is határozottan kijelentette a házban, hogy a kormány intézkedései következtében a nagyvállalatok, nagybankok nem jutottak hozzá ezekhez a készletekhez. T. ház, én nem állítottam, hogy a t. kormány intézkedései következtében vagy tudtával történt a dolog. Távol áll tőlem. De maga.a következés bebizonyította, hogy az illető vállalatok valamely úton-módon igenis hozzájutottak azon mennyiségekhez. A t. kormány is észrevette, hogy ott hiba követtetett el a múlt esztendőben; ez kitetszik az uj rendeletből is, mivel benne van, hogy a romlott tengeri is rekvirálandó. A tengeri-rekvirálásról tavaly kiadott kormányrendelet illető passzusa ugyanis, amely szerint a romlott tengeri nem rekvirálandó, bő alkalmat szolgáltatott egyeseknek arra, hogy a nem romlottat is romlottnak minősítették s nem rekvirálták, hanem felhasználták más czélokra. Amit tehát e tekintetben én a házban előadtam, az szerintem teljesen helytálló. Az uj tengeri-rekvirálással nem kívánok foglalkozni, hisz erről már sok szó esett a házban, azonban a gabona kiőrlésére nézve van egy megjegyzésem. Vázsonyi t. képviselőtársam mint a gazdák érdekében állót hozta fel azt, hogy nem kellene KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxix. KÖTET. 85%-re kiőrletni a rozsot, hogy több korpa maradna, jószágtenyésztésre. Én pedig azt mondom, hogy egy métermázsa rozsból 85 °/o-nak kiőrlését a vidéki malmok nem tudják teljesíteni. A t. kormány nem számolt azzal, hogy a kis vidéki malmok, melyek a falusi nép kenyérlisztjét állítják elő, képtelenek 1 mm. rozsból 85 kg. kenyérlisztet kiőrölni és ha nekik nem szabad másként kiadni, hát kénytelenek korpával összekeverni a falusi lakosság számára. A kormánynak ezen változtatni kellene. Ez a kiőrlési arány meg nem állhat a vidéken. És ha szigorúan ellenőrzik az őrlési százalékot, akkor mindenkit büntetés fog érni, mert lehetetlen, hogy a feltételt teljesítsék. Igazán sajátságos, hogy 1915. esztendőben az volt a baj, amint szerteszét hangoztatták: hogy a paraszt fehér kenyeret eszik, a pesti uraknak pedig kukoriczakenyéren kell élni. Ez a rendelet most megfordítja a dolgot: a kisgazda eszik fekete kenyeret, a városi pedig — mert anyagi ereje van — fehér kenyeret. Én tehát arra kérném itt a kormányt, hogy ezt az őrlési százalékot szállítsa le^ Legalább is a vidéki malmoknál le kell szállítani, mert ugy sem fogják tudni betartani. T. képviselőház! Mindenki hangoztatja, hogy többet kellene termelnünk; munkaerőhiány van, több munkaerőt kellene beállítani. Szeretném tudni, hogy honnan vegyünk több munkaerőt. Amikor mindig többet hívnak be a katonasághoz a földet munkálok közül, akkor az a munkaerő nem fog szaporodni. Akármennyit gyűlésezzünk, akármennyit hangoztassuk, hogy a mezőgazdasági munkát fejleszteni kell, nem fogunk többet termelni, ha nem lesz munkaerőnk. Honnan vegyünk munkaerőt? Én állíthatom, hogy az a kisgazda, aki a földet miveli, nem tud többet dolgozni egyénileg, mint amennyit dolgozott 1915-ben, mert akkor is annyit dolgozott, amennyi csak tőle telt. A cselédség sem fog tudni többet dolgozni, mint a múlt esztendőben. Itt nincs más mód, mint egyfelől a katonák szabadságolása, — és szigorúan azok szabadságolása, akik mezőgazdasági munkát végeznek — más oldalról pedig mezőgazdasági munkára odabocsátani olyan egyéneket is, akik eredetileg mezőgazdasággal foglalkoztak, de később más pályára tértek. Itt, t. képviselőház, magához az uri osztály-" hoz volna pár szavam. Azt a sok mindenféle cselédet, akire talán csak részben van szükség, akik a gazdaságok vezetésénél, intézésénél, a kastélyok fentartásánál, a kertek puczolásánál és egyebütt vannak elfoglalva, tessék kivinni a gazdaságba és felhasználni a földmunkára. Akkor valamelyes több munkaerőnk lesz. Én mondhatom, ha valaki túlságosan, igazán minden várakozást felülmúlóan megtette kötelességét a háborúban, ugy túlontúl megtették kötelességüket a kisgazdák feleségei 44