Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

344 630. országos ülés W16 február 19-én, szombaton. hogy a kivételes hatalomnál fogva ebben a kér­désben intézkedések tétettek. Elnök: Ne méltóztassék, vitatkozni. A kép­viselő ur egy kérdést tett. Én arra válaszoltam. Méltóztassék ahhoz tartani magát. (Helyeslés jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári) : Azt hiszem a bel­ügyminister ur beszélt a hadi jótékonysági gyűj­tésekről. Szabad erről beszélnem? Elnök: Nem, ez nem tartozik a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentéshez. (TJgy van! jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): Miután még több hasonló, más háborús intézkedésekkel összefüggő témám van, amelyről a vita összes többi szó­nokai beszéltek, még a ministeri székből is és miután rám nézve ezek szerint képviselői köte­lességem teljesitése teljesen lehetetlenné van téve, belenyugszom. Meg vagyok győződve, hogy azok is, akik a túloldalról végignézték a jelenetet, tisztá­ban vannak, hogy nem léptem át a házszabá­lyokat. Nekem ez elég. (Zaj.) Elnök: Szólásra ki következik? Pál Alfréd jegyző: Szabó István (nagy­atádi) ! Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház! Ezen sajnos inczidens után ki kell jelentenem, hogy csak néhány megjegyzést kívánok tenni. Nem arról, ami a mélyen tisztelt elnök ur és az előttem szóló között történt, hanem egyéb kérdésekről. Nem szándékom hosszasan beszélni, mert nem akarom megismételni azokat, amik az igen tisztelt ellenzéki oldalról elhangzottak, hanem csak bizonyos megjegyzéseket kivánok tenni. T. képviselőház! Az első az igen tisztelt ellenzék határozati javaslatára vonatkozik. Ez a határozati javaslat első pontjában igy szól (olvassa.) : »Minthogy a legmagasabb árak megálla­játása eddig elkésetten és rendszertelenül tör­tónt, a ház szükségesnek találja, hogy a nél­külözhetetlen szükségleti czikkck — ideérve ugy a mezőgazdasági termékeket, mint a háztartási ezikkeket, tüzelőszereket ós a közszükségletet képező ipari termékeket is — legmagasabb árai rendszeresen és tervszerűen megállapittassanak és egyidejűleg a rekvirálás lehetősége is meg­adassék.« Én t. képviselőház a határozati javaslat­nak evvel a részével, amely nemcsak azt kívánja, hogy az árak makszimálása mellett a rekvirálás is elrendeltessék, hanem egyenesen azt, hogy nocsak a mezőgazdasági terményeket, hanem a háztartási ezikkeket is rekvirálja a kormány, nem azonosítom magamat, sőt azt a legnagyobb mértékben helytelenítem. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tudom, mi volt a t. ellenzéki pártok elhatározásának az indoka, hogy ezt a javasla­tot, ide terjesztették. Én többször kijelentettem, hogy nem látom szükségét a gabonarekvirálás­nak, mert hiszen, ha a gazdánál van gabona, azt nem fogja elöntözni a sárba, hanem értéke­síteni fogja és semmi oka nincs, hogy kivonja a forgalomból. De erre lehetne még azt mon­dani, hogy ha nem rekvirálják el tőle, esetleg feleteti az állatával azt a gabonát, amelyből kenyeret kellene sütni. Tehát, hogy ezt meg ne tehesse, el kell tőle rekvirálni. Ami azonban a háztartási ezikkeket illeti, arra még ezt az állí­tást se lehet alkalmazni; nem tudom mit értett tulajdonképen az ellenzék háztartási czikkek alatt. Háztartási czikkek alatt én érthetek főze­léket, zsirt és ilyes dolgokat is. Hát hogy ezek­nél mi ok lehetne a rekvirálásra, nem tudom megérteni. Nem mondhatja senki, hogy ezeket másra használják, mint a család fentartására; már pedig senki nem fog többet elfogyasztani családja részére, mint amennyi föltétlenül szük­séges. Hiszen jól megfizetik, tehát érdeke, hogy eladja, piaezra bocsássa. Lehetetlenségnek tar­tom tehát, s a legnagyobb mértékben rosszalom, amit az ellenzék határozati javaslata kivan a háztartási czikkek rekvirálásával — nem tudom kinek, talán fővárosi képviselőknek a befolyá­sára —, hogy hatósági erőszakkal, határrend­őrökkel vagy polgári biztosokkal kutassák fel ezeket a készleteket az éléskamarákbői. Azért hangsúlyozom ezt, nehogy azon színe­zete legyen, mintha a határozati javaslatot az egész ellenzék nevében terjesztették volna be. Azt mondta Laehne Hugót, képviselőtársam a pénzügyi központ vitájánál, miszerint az az én megjegyzésem; hogy igen sok a tisztviselői állás, ez már demagógia, vagyis népbolonditás. Amit ón itt mondok, t. ház, el merem mon­dani odakint a választóim között is és azt jegyzem meg hozzá, rTogy a t. képviselőtársam pedig, aki ezt a határozati javaslatot beterjesztette, ugyanezt nem meri elmondani a választói közt. Melyik tehát a népbolonditás, az enyém, vagy az övé? A rekvirálásról az az egyik kifogásom, amit sokszor mondtam már, hogy a napi adag elég­telen. Nem hiszem, hogy azt a 400 grammos adagot, melyből a mezei munkásnak meg kel­lene élnie, elegendőnek találná valaki. Meg­engedem, talán Ausztriára való tekintettel nem volt szabad nagy adagokat meghatározni, hogy ne jajgassanak a német sógorok, hogy mi több gabonát fogyasztunk. Ezt lehetőnek tartom; de akkor a közigazgatási hatóságoknak, magá­nak a kormánynak is az volna a hivatása, hogy ezt ne hajtsa végre oly ridegen, mert különben a mezőgazdasági munkák végzésénél a legnagyobb kár okoztatnók szerte az országban.' Ami a rekvirálásnál megmaradt készleteket illeti, ezek állanak először abból, amit vetőmag­nak meghagyott a gazda, mert nem tudta el­vetni. Azután cselédtartó gazdánál, aki ennyi meg ennyi cselédet akart felfogadni, de nem kapott és igy itt is felesleg maradt. Itt azt rosszalom a kormány intézkedésében, hogy ahol eldugás szándéka nélkül, de a gazdaság folyta­tására való. tekintettel maradtak ily készletek,

Next

/
Thumbnails
Contents