Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

334 830. országos ülés l9j6 fi letekig lehetne ezt folytatni és el sem tudom képzelni, mi lesz ennek a konzekvencziája a választásoknál. Az ilyen választói jog, milyen a Tisza-féle, csak annyit ér a nép széles rétegeinek, a millióknak, amennyit a pingált lakoma az éhes gyomornak. Azt mondják, nem lehet megadni a választói jogot a hősöknek, mert nem akarnak egyéni jutalmat, mert nem azért harczolnak és teszik koozkára életüket. Aki igy beszél, az nem látja ennek a háborúnak legjellegzetesebb tünetét : hogy itt háttérbe szorul az egyéni hősiesség ; itt nem az egyénnek nagy erőkifejtése, a specziális egyéni virtuskodás játssza a legnagyobb szerepet, hanem a nagy tömegeknek hősies önfeláldozása, a nagy tömegek mozgósitása és a széles néprétegek küzdelme. Államéletünkben is igy lesz ; az a választó * nem a maga egyéni megjutalmazását fogja követelni, hanem az ő küzdelmeiért az ő osztályosainak, az egész népnek járó méltó jutalmat. Azoktól, akik oly fényesen megvédték a hazát, én nem féltem a hazát. (Helyeslés balfelöl.) Én félteni a hazát attól a szavazótól, aki eladja magát 10 koronáért, aki presszionálni hagyja magát a munkaadótól, aki a demagógiának nem tud kellő szellemi kultúrával ellenállni, én féltem a hazát az alkoholtól, a pecsenyétől, amelyet nem akartak eltörölni, de nem féltem a hazát a választótól, nem félteni attól, hogy a szabad véleményét szabadon kimondhassa. (Helyeslés balfelöl.) Az egyén értéke minden államéletben tulaj donképen az, hogy mennyi társadalmi szolidaritási érzés — Gemeinschaftheitsgefühl — van benne. Most pedig az egész magyar néposztály vallásés faj különbség nélkül megmutatta, hogy a szolidaritási érzés sohasem volt nagyobb benne, mint most. Erre a népre nyugodtan, bátran reá lehet bizni a haza sorsát. (Helyeslés balfelől.) Az államférfiak nagyságát az határozza meg, hogy az ilyen nagy idők szavát, amelyek országok ezreit rombolják szét, uj államokat épitenek, trónokat döntenek fel, az emberek lelkében uj világot nyitnak, meg tudják-e érteni és fel tudják-e használni a vérpatakot arra, hogy saját népüket a többi közt előbbre vigyék. Az az államférfiú lesz az uj Magyarország megteremtője, aki ezt a rettenetes áldozatot fel fogja tudni használni arra, hogy a magyar népet a haladás útjára vigye és . a széles néprétegek részére a polgári szabadságnak, a kulturális életnek, az egyéni boldogulásnak uj lehetőségeit nyissa meg. Azért mindent el kell követnünk, hogy katonáink érzéken)'' lelke ne lássa meg azt, hogy itt minden kis kérdésre tud a kormány reagálni, — ha pl. arról van szó, hogy 80 marhát vásároltak az állami birtokon, vagy hogy egy állomáson hogyan szállították a búzát — ám ha a népek százezreinek szavazati jogát rekviráljuk, akkor a kormány struczpolitikát folytat! (Igaz! ügy van ! balfelől.) Erre nézve mi nyilatkozatot követelünk. (Helyeslés balfelől.) Én nem az ellenzék alapkövetelésével állok most elő, hogy a | f

'ebruár l9-én, szombaton. választójogot magát követeljük, hanem egy konkrét bajt emütek fel, a választási törvény hibáját, amelyet saját intencziói szerint maga a kormány sem akarhat. Ezért itt a törvényhozásban nyíltan nyilatkozatot követelünk, hogy igy az egész közvéleményt megnyugtathassuk. (Helyeslés balfelől.) Ez annál nagyobb jelentőségű, mert épen a mi választójogunk politikai struktúrája a központi hatalmak között a legkezdetlegesebb, (ügy van ! balfelől.) Az a sérelem, "hogy választók azért maradjanak ki a listából, mert katonák, az sem Ausztriában, sem Németországban nem történhetik meg. Ott ezt a méltánytalanságot a vérüket ontó katonákkal szemben nem tűrnék meg. Méltóztassék meghallgatni egy tudós professzornak, báró Korányi Sándornak nagyjelentőségű nyilatkozatát. Szerinte a haroztérről visszatért katonák közül 100 gümőkóros rokkant közül 70'1 a magyar ; 100 szívbajos rokkant közül 61 "1 a magyar, 100 idegbajos rokkant közül 74'1 a magyar, 100 elmebajos rokkant közül 741 magyar, 100 beibajos rokkant közül 70 a magyar. Valamennyien egyet kell hogy értsünk abban, hogy a rokkantak sebesültek és bizonyára a halottak közül is nem azért szerepel a magyarság ily nagy számokkal, mintha annak ellenállóképessége a harcztéren- kisebb volna, mint a más fajbelieké ; ennek épen az ellenkezője bizonyosodott be. Hanem fel kell vetnünk az ország szine előtt a kérdést, hogy ez a nagy perczentuáczió nem onnan ered-e, hogy a magyar véderő nagyobb számarányban vétetett igénybe, mint ahogy minket a közös védelem kötelez, (ügy van! ügy van! balfelől,.) Mindent, vért, életet, pénzt meg kell adnunk a nagy ezél, a győzelem elérése érdekében, de nem engedhetjük, hogy nemzetünk, fajunk gyermekei nagyobb mértékben vétessenek igénybe, mint ahogy ezt az ország életérdekei megengedik. És mikor odaát egész rétegek ki vannak kapcsolva ezen megpróbáltatásokból, amelyek a magyar katonát érik, akkor a magyarságnak tisztában kell lennie azzal, hogyha a háborúból magával hozott nyavalyák miatt. fizikai erejében meggyöngül, rajta Istenen kivül senki sem segíthet. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A magyarság ereje önmagában van és ezért a nagy ezél érdekében lelkesedéssel minden áldozatot meg kell hoznunk, de egy emberre sem szabad többet feláldoznunk, mint amennyit a másik oldalon adnak a törvény alapján, amely erre nézve a szükséges határozott részleteket tartalmazza. (Helyeslés balfelől.) Hálával és elismeréssel kell adóznunk annak az orvosprofesszornak, aki rámutatott az országot fenyegető erre a veszedelemre. Ezek a veszedelmek azonban nemcsak a kórházakban fognak dúlni, hanem e katonák 50%-a az orvosok állítása szerint inficziálni fogja a saját családját is. Ez ellen nekünk minden lehetőt el kell követni. A megfigyelőkből 3—4000 beteg számára átalakított tüdőszanatóriumok nem lesznek elegendők. Itt egy uj, nagy egészségügyi politikának I inaugurálására van szükség s itt holmi toldás-