Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

,630. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton. 833 járulok az ellenzék nevében Laehne Hugó képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Huszár Károly, sárvári ! Huszár Károly (sárvári) : T. ház ! A kivételes intézkedésekről szóló jelentések tárgyalása kapcsán több képviselőtársunk szóvá tette már a kormánynak a választók összeírása körüli eljárását. Tudomásom szerint erre nézve a kormánynak még egyetlen tagja sem nyilatkozott és Magyarország választói között széles rétegekben, különösen azokban a rétegekben, amelyek a Tisza-féle uj választói jog alapján jutottak vagy juthatnának be a választók közé, óriási nagy a nyugtalanság. A tényállás t. i. a következő : A Tisza-féle választói törvénynek egy szakasza szerint a fegyveres erőnek állandó vagy ideiglenes tényleges szolgálatban álló tisztje és a legénység tagj a törlendő a választók összeirása alkalmával a jegyzékből. Itt tehát szembenállunk a törvénynek egy olyan határozott kijelentésével, mely szerint mindazok a választók, kik most a fronton telj esi tenek kötelességet, a törvény határozott parancsánál fogva kihagyandók a jegyzékből. Megjelent ugyan egy félhivatalos kommüniké, hogy a kormány intézkedett, hogy ebből az okból lehetőleg ne hagyassanak ki a választók. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt a rendeletet hiteles szövegéhen ismerném. Jelentek meg közlések, de ezeket hiteleseknek elfogadni nem tudom.. A rendelet különben sem nyújt semmi jogorvoslatot ezzel a sérelemmel szemben. Mert minden egyes központi választmánynak jogában áll az alkotmány értelmében, hogy az oly rendeletet, mely ellentétben van a tételes törvénynyel, végre ne hajtsa. Ha jiedig a központi választmány nem veszi be a fronton lévő katonákat az ellenzéki kerületben a jegyzékbe, ez ellen . semmiféle jogorvoslatnak helye nincs, mert bármiféle törvényes fórum előtt a központi választmány fedve van azzal, hogy a törvénynek ellenmondó rendeletet végrehajtani nem köteles. Itt tehát kizárólag a központi választmány tagjainak egyéni korrektsége, alkotmányos érzülete, a garanczia arra, hogy százezrek nem fognak megfosztatni polgári jogaiktól és épen azok, akik legtöbb érdemet szereztek arra, hogy résztvevői legyenek az állami életnek, hogy a nemzet sorsa intézésében nemcsak fegyverrel, hanem a szavazóczédulával is résztvehessenek. (Ugy van I balról.) De mi lesz a szankcziója ennek a rendeletnek ? Mi lesz & központi választmány intézkedésével, mely a belügyministernek ezt a rendeletét nem fogja végrehajtani ? Hol keressen az a választópolgár, akit mégis kihagytak a jegyzékből, jogorvoslást ? Technikai és fizikai lehetetlenség különben is, hogy jogát reklamálja, más pedig nem ér rá, hogy vele foglalkozzék. Tehát súlyos sérelem eshetik a polgárok jogán anélkül, hogy magukon segithetnének. Itt nem használ semmi más, bármennyire fél tőle a kormány, mint a választói törvénynek törvényes utón való megváltoztatása. (Ugy van ! balról.) Ez a törvény a végrehajtásnál már az első pillanatban úgyis csődöt mondott. Amúgy is nagy elégedetlenség, keserűség van a véderő tagjai között, mert a többség ridegen elutasította azt a követelését az ellenzéknek, hogy szavazati jogot adjon azoknak, kik a mostani élet-halálharczban állampolgári liűségüket, érettségüket fényesen bebizonyították. Nem állnak meg annál, hogy a hősöknek nem adnak választói jogot, hanem meg is fosztják azokat is, akik a törvény értelmében gyakorolhatnák ezt a jogot, törvényadta. joguktól. Ez következetesség a jogfosztásban, mely a legjellemzetesebb vonása az egész Tisza-féle választási rendszernek. Törvény kell itt, és bármiképen húzódik tőle a kor- * mány, ha a háború eltart még egy félévig, vagy egy évig, vagy Isten ne adja, még tovább : ezt a törvényt módosítani kell, mert a háború után az egyszerűen végrehajthatatlan. (Ugy van ! balról.) Meg fog győződni róla a t. többség és a kormány és az ország, hogy a Tisza-féle választói törvényt a háború után nem lehet végrehajtani, olyan komplikált, kuszált, raffmált, rendszertelen, klauzulákkal telitett törvény ez, mely a nagy háború vihara után nem hajtható végre, mert a választók legnagyobb részét feltétlenül kikapcsolja az alkotmányos életből. Ez nonsens, mely nemcsak nemzeti szerencsétlenség volna, mert az országban az alkotmányos érzelmű polgároknak részvételét a törvényhozásban lehetetlenné tenné és káros irányban befolyásolná a jövő törvényhozás egész szellemét, ezenkívül pedig nyugtalanságot keltene a nép széles rétegeiben, aminek mindenesetre azok a tényezők fogják legnagyobb kárát látni, akik ma a konzervatív szempont hangoztatásával állnak ellent a népjogok demokratikus kiterjesztésének. Egy másik nehézség pedig az, hogy hogyan jelentkezzék az a választópolgár az irásvizsgára, aki két esztendő óta a fronton van ? A Sztripánál, a Doberdón, Durazzónál több dolguk van. (Ugy van ! balról.) Az 1885. és 86-ban születettek, akik a törvény szerint eddig éretlenek voltak a választójogra, most jutnának a választók közé. Arra elég érettek voltak, hogy 24 órán belül bevonuljanak, de ha most nem jelentkezhetnek, ha nem lesznek ott az összeírásnál, kimaradnak, és ez ellen nem lesz jogorvoslat. Őszintén ki kell mondani, hogy az ilyen választói jog, mely ilyen kardinális hibákat foglal magában, nem tartható fenn. De hogy még egygyel tetézzem : a választói jog a helybenlakáshoz van kötve, és már most Budapesten ezerszámra vannak olyanok, akiknek itt megszűnt a tűzhelye, nem laknak itt egy év óta, az asszony vidékről való, a férfi 24 órán belül kénytelen volt bevonulni, tehát elveszti a választói jogot. A törvény az egy helyben való foglalkoztatáshoz is köti a választói jogot, de akinek nem a maga hibájából ott kellett hagynia foglalkozását, mert a frontra kellett mennie, az most elveszti jogát. A vég-