Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

332 030. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton. erősebben veszik igénybe, mint a vagyonosokat. Rámutatott arra, hogy mig a fuvarok és lovak rekvirálásánál a kisgazdák fuvarát és lovát mindenütt elrekvirálták, addig a nagyfuvarosok és magánvasuttársulatok kocsijait nem rekvirálták a hadijog alapján, hanem ez alku tárgya volt, szabadkézből néha drága pénzen vették meg, igen sok esetben egyáltalában nem vették meg. Ugyanezt a tendenoziát látom a 50—55 éveseknek hadimunkára való bevonásánál. Itt is a szegény földmivest, a szegény iparost, a kevesebb intelligencziáju állampolgárt mindenütt bevonják az uj törvény alapján, az intelligencziát pedig nagyon sok helyen felmentik azon a czirnen, hogy nélkülözhetetlen. Én azt taTtom, hogy úgyis a szegény embert sújtja leginkább ez a háború, hiszen a csatatéren is a legegyszerűbb nép fiai véreznek legnagyobb számban, a gazdasági élet kríziseit, a drágaságot úgyis leginkább a munkásosztály, leginkább a földmives osztály szegény része érzi. Szerintem tehát a kormánynak nem az kellene hogy legyen a törekvése, hogy ezt még fokozza, hanem az. hogy csökkentse és enyhítse. A drágaságot a diszázsión kivüí fokozta a készletek nagymérvű gyűjtése a háború elején. Ennél a kérdésnél sok szó esett a bankok működéséről. A vita folyamán a közélelmezés kérdése egész személyes harezra, mondhatnám felekezeti jellegű összeütközésre adott okot Sándor Pál képviselő ur felszólalása folytán közte és Rakovszky István t. képviselőtársam között. Ha erre az inczidensre röviden kitérek, teszem ezt annak hangsúlyozásával, hogy egyáltalában nem tartom helyénvalónak az ilyen felszólalást, amely közgazdaságunk helyzetén semmit sem javit, (Ugy van! balfeiől.) azonban Sándor Pál megnevezve személyeket, a történelmi nevek viselőit aposztrofálta oly módon, ugy állítva be, hogy a nagybankok működését nem érheti gáncs, minthogy ezeknek élén történelmi nevek viselői szerepelnek. Ezt a beállítást perhorreszkálom és ez ellen határozottan protestálnom is kell. A történelmi nevek viselői a múltban és közöttük az én felmenőim közül is többen résztvettek pénzintézetek alapításában akkor, mikor Magyarország közgazdasági életének reorganizácziója és modernizálása nemzeti feladat volt, résztvettek ugy, mint aki a lónevelés terén működve, lóversenyekkel is foglalkozott, résztvettek ugy, mint aki a közutak és forgalmi eszközök gyorsítását akarta és hajózási és vasúti társaságok alapításából részt kért. így a hiteleszközök modernizálása és stabilizálása szempontjából a nagy Széchenyi István és kortársai szintén vettek részt hitelintézetek alapításában. Ezek a tiszteletreméltó férfiak azonban ezt hazafiságból és nem haszonlesésből tették, ezeknek a tiszteletreméltó férfiaknak nem egyike nagyobb vagyonnal és tőkével rendelkezett, mint amennyi ezeknek az alapított bankoknak alajjtőkéje volt. Ez a hisztorikuma ennek a kérdésnek. Ezeknek az intézeteknek felvirágzásában ezek a férfiak nevükkel, vagyonukkal, de feddhetetlen jellemükkel is garancziát képeztek a múltban a közönség előtt a bankkal szemben. De elmúlt egy hosszú idő, egy uj osztály keletkezett, amely közgazdasági tevékenységet folytat és ebből él. Azóta ezen történelmi nevek viselői mindinkább kisebb vezető szerepet játszanak a bankok életében. (Ugy van! balfeiől.) Ma már hozzáértés, ma már szakember kell ahhoz, hogy egy bank élén állhasson valaki és azért merem álhtani, hogy az olyan, aki ahhoz nem ért, nem is képes ellenőrizni, nem is beszélek arról, hogy — vezetni vagy irányítani egy pénzintézetet. Ha ma még sporadikusan találtatik is egy ilyen történelmi név viselője a bankok élén, az egy maradvány a múltból és az én igénytelen nézetem szerint nem is való már oda. Sándor Pál képviselő úr, amikor ezekről a mondhatnám történelmi vonatkozású bankdirektorokról beszélt, ezzel kvázi analógiában felemiitette néhai Pallavicirű Ede őrgróf nevét. Pallavicini Ede őrgróf fiatal kora óta a bankpályán nevelkedett, (Ugy van! haljelöl.) ott nagy szakismeretre tett szert, nagy közbecsülésnek, szeretetnek örvendett. (Ugy van! balfeiől.) Förster Aurél: Vasszorgalmu ember volt! Gr. Károlyi József: Pallavicini Ede őrgróf ugy is mint szakember, ugy is mint feddhetlen jellemű nagyúr példányképül szolgálhat azoknak, akik —• bár történelmi nevet viselve — működni akarnak ezen a pályán. Megengedem, hogy ezeken az arisztokratákon kivül, azokon kivül, akik tradiczióból folytatták működésüket a múltban a bank élén és a szakembereken kivül lehetnek a főnemesi osztálynak olyan előttem ismeretlen tagjai, akik talán meg nem engedett haszonhoz jutottak vagy jutnak a háború folytán. Mondom, ezt nem tudom, de konezedálom. Azonban csodálkozom, hogy Sándor Pál képviselőtársam egy felekezetnek ekszponense, ezt szemükre veti, vagy kvázi ugy említi fel, mintha szemükre vetné, mikor nagyon is jól tudjuk, hogy az a felekezet, amelyhez ő tartozik, igenis a közgazdasági életben és a háborúban is igen sok hasznot szerzett. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Viszont konczedálnom kell, hogy abból a felekezetből igen sokan vannak, akiknek tűzhelyeikből menekülniök kellett az északi harcztéren, sőt vannak olyanok is, akik hazájukért életüket adták. Fernbaeh Károly ." És vannak olyanok is, akik börtönbe jutottak ! Gr. Károlyi József: Felszólalásomnak végére jutva, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a magyar nép, a magyar nemzet gazdasági gerinczében és fegyelmezettségében meg fogja találni a kiutat ebből a súlyos gazdasági válságból ép ugy, amint megtalálta a hadsereg a győzelem útját a magyar nemzet hősiességében és vitézségében. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De miután a ministeri jelentésekben nem találok sok mindent, ami erre az útra vezetné a magyar gazdatársadalmat és a magyar közéletet, én ezeket a jelentéseket tudomásul nem veszem, hanem hozzá-