Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-630
630. országos ülés 1916 Azt tartom, hogy az egyes reszortok élén álló nem katona-emberek ép oly fontos és életbevágó feladatot teljesítenek a gazdasági háborúban, mint azok a hadvezérek, akik győzelmeket aratnak a harcztéren; és amint a csatatéren a be nem vált hadvezérek felelősségre vonattak a múltban a hadvezetőség által, ép ugy ajánlom a ministerelnök urnak, hogy tartson szemlét saját hadvezérei felett is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tartozunk a kiontott sok drága magyar vérnek azzal, hogy amit ők arattak, azt mi behordjuk és biztos tető alá hozzuk. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire szükségesnek tartom, hogy a gazdasági élet folytonossága és a hadvezetésnek szükségletei összhangba hozassanak. És igy ne vegye tőlem rossz néven a t. ház, ha mint mezőgazda elsősorban a gazdasági érdekekért szállok sikra, (Halljuk ! Halljuk !) A mezőgazdasági munkák folytonossága szempontjából felette aggályosnak tartom az idősebb korosztályok behivását a tavaszi munkákat megelőzőleg. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem szabad elfelejteni, hogy a kisgazdák legtöbb családtagja, fiai, másfél év óta a harcztéren vannak, sok hozzátartozója el is esett, ugy hogy az illető ma már az utolsó munkaerőt jelenti abban a gazdaságban, amelytől elvonatik. A közép- és nagybirtoknál pedig a tavaszi szántási és vetési munka okvetlenül szükségessé teszi az idősebb munkaerő megtartását. A tehenészeti üzem is veszélyeztetve van ezen behivások által, így különösen arra kell ráterelnem a t. ház figyelmét, hogy kellő munkaerő hiányában az állatállomány könnyen eladható lesz, mert nagy kísértésnek van kitéve a gazdaközönség az óriási árak által. (Igaz ! Ugy van ! balfelóí.) S akkor nagy tejmizéria s ami ennél is rosszabb, a teljes depekoráczió fog bekövetkezni. (Igaz ! Ugy van J a balés a szélsőbaloldalon.) A tavaszi vetés az idén sokkal többet jelent, mint más esztendőben. Majdnem kétszeres kell, hogy legyen a rendesnél, minthogy az őszi vetés 35%-a — remélem, hogy adataimban pesszimista vagyok, de ugy hallottam — vetetlen maradt. Igen kérem a t. honvédelmi minister urat, tegye lehetővé azt, hogy a hadvezetőség ezen gazdasági munkásokat legalább a tavaszi munka idejére ne vonja el az ő rendeltetésüktől, (Helyeslés a bal- és a szélsőbalőlddlon.) mert félő, hogy a jövő gazdasági év terméseredménye rosszabb lesz, mint a tavalyi (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) és a közélelmezés terén a jövő nyáron súlyos állapotok fognak bekövetkezni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig akármilyen fényes katonai eredményeket fogunk is elérni, lehetetlen és meg nem engedhető, hogy ezek mellett tisztán gazdasági szervezetlenség és termés hiánya miatt egy győzelmes háború belefúljon egy gazdasági válságba. (Helyeslés balfelől.) bmár 19-én, szombaton. 331 A munkáshiányt pótolni lehet főleg gépekkel és a hadifoglyoknak munkára való beosztásával. Ezen a téren különösen a háború elején igen czélszerütlen intézkedéseket tapasztaltam. A kritikát ezen a téren azzal kezdhetném, hogy talán előbb kezdhették volna ezeknek bevonását a gazdasági munkákba, mielőtt ez szemmel láthatólag szükségessé vált. A háború elején ezt kvázi mint kedvezményt adták a nagybirtokosoknak, amennyiben eleinte oly nagy csoportokban bocsátották a foglyokat a gazdaközönség rendelkezésére, hogy a kis és középbirtokos egyáltalában nem is jutott ilyen munkaerőhöz, másodsorban pedig egy időben magas kaucziót követeltek az orosz foglyok munkaadóitól, s hogyha egy orosz fogoly megszökött, az egész kaucziót vissza akarták tartani. Miután megnehezítették azt is, hogy az illető gazda kiválogathassa azokat a foglyokat, akik otthon ugyanazzal a mezőgazdasági ággal foglalkoztak, mint amelyben azokat foglalkoztatni ő akarta, igen természetes, hogy igen sok esetben szökések történtek. Fernbach Károly: Susztert, tanárt adtak ki aratásra. Gr. Károlyi József: A kormány, amig egyrészt a hadifoglyok téli ruházatáról tervszerűen nem gondoskodott, másrészt megkövetelte a munkaadóktól, hogy egy kilogramm kenyeret adjanak az orosz hadifoglyoknak, ami háromszor annyi, mint amennyit kenyérjegy alapján kap az itthonmaradt honpolgár. A t. földmivelésügyi minister úrhoz egy kérésem volna. (Halljuk ! Halljuk !) A legutóbbi időben hallottam több oldalról, elég szavahihető forrásból, hogy ujabban nagyobb számú, 200—250.000 orosz hadifoglyot átadtunk a német birodalomnak shrapnell és egyéb hadiszerek gyártása végett. Kérdem a t. földmivelésügyi minister urat, összeegyeztethetőnek tartja-e ezt Magyarország közgazdasági érdekeivel ? Én nem. Szeretnék erre nézve felvilágosítást és megnyugtató választ kapni. Egyáltalában az orosz foglyok alkalmazásának nem megnehezítése, hanem elősegítésére volna szükség. Nem az a czél, hogy mikor a neutrális országok megbízottai inspekcziót tartanak itt, nagy rendet és teli fogolytáborokat találjanak, hanem nem szabadna lenni egy millió vetetlen hold földnek, nem szabadna lenni járatlan közutaknak, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem szabadna takaritatlan viziutaknak lenni, — az ország egész részei víz alatt állanak — nem szabadna üzemen kivüli gyáraknak lenni és erre kellene a hadifoglyokat felhasználni. Rézhiányról panaszkodnak, konyhaedényeket és üstöket rekvirálnak, amellett rézbányáink üzemen kívül vannak és a rézbányamunkásokat népfelkelői szolgálatra és hidak őrzésére használják. Mindez a szervezés és az előrelátás hiányára mutat. Mindenütt bizonyos tendencziát tapasztalunk, amelyet — nem tehetek róla — szóvá kell hogy tegyek. A múltkor Esterházy Móricz t. képviselőtársam is rámutatott erre a tendencziára, hogy t. i. a háborúval kapcsolatban a kisekszisztencziákat; 42*
