Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

630. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton, 329 gazda a nélkülözhetetlen tápczikkekct könnyen és méltányos áion beszerezhesse. Igen nagy kérdés az is, hogy esetleges epidémia alkalmával, az Isten őrizzen meg tőle, mi történik ezekkel a foglyokkal? Ki fogja őket orvosi kezelésben részesíteni, különösen, ahol egyáltalán nincs orvos. Mindezt csak azért hozom fel, hogy felhívjam rá a kormány figyelmét és kérjem, hogy jó előre gondoskodjék, mert félő, hogy el fog késni, ugy ahogy több rendelettel eddig is elkésett. Ami a katonáknak aratási munkálatokra való szabadságolását illeti, abban különbséget kell tennünk a saját birtokára és a saját falujába hazaküldött katona és azon katonák közt, akiket bizonyos uradalomba küldenek nagyobb számban aratásra. A szabadságolt katonák, ha nagyobb tömegben vannak és nincsenek katonailag fegyelmezve és vezetve ezen idő alatt is, akkor ebből számos visszaélés fakadhat, amelyek a csendes és nyugalmas munkát megzavarják. Én azt tartanám helyesnek, hogy az aratásra kirendelt katonák katonai fegyelem alatt álljanak azon idő alatt is, amig az uradalomban dolgoznak. Talán kontingentálni lehetne vármegyénként a szabadságolandó katonák számát és azután járásonként beosztva, mintegy repülő aratócsoportot képeznének. Ezeket csak mint eszméket vetem fel, kérem a kormányt, szíveskedjék azokat megszívlelni, nehogy azzal a kifogással állhassanak elő, hogy azért nem ment rendben a dolog, mert nem történtek meg idejekorán a megfelelő intézkedések. Ezek után még csak két kérdésre akarok röviden kiterjeszkedni; (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) az egyik az államsegély, a másik a rokkantak ügye. A mindinkább nehezedő megélhetési viszonyok következtében követelőleg áll elénk a szükség, hogy az államsegélyt igazságosabban oszszuk szét. A jelenleg a vármegyék által meghatározott makszimális segélyt igazságtalannak tartom, mert a nehéz megélhetési viszonyok között nagy különbség van az egygyermekes és a hatgyermekes anya között. Például az egygyermekes anya otthagyhatja gyermekét valakinek felügyelete alatt, elmehet dolgozni, tehát többet szerezhet, mint aki hat gyermekkel maradt itt, annál inkább, mert humanitárius intézeteink, gyermekotthonok és ehhez hasonló nálunk csak elvétve akadnak. Igazságosnak tartanám tehát, ha a kormány belemenne a segélyezés progresszív módjába. Kezdetben igy is volt és épen az szül nagy visszahatást, hogy most nem igy van. Talán lehetne a járási főszolgabirák véleményezése alapján a progresszivitást újra behozni ; annak, akit a főszolgabíró — szigorú ellenőrzés mellett — méltónak mond, progresszive magasabb segélyt nyújtani. (Helyeslés a baloldalon.) A rokkantügyre vonatkozólag mindenben osztom Apponyi Albert t. képviselőtársam nézetét és csak egyet óhajtok még hangsúlyozni, kérve a kormányt és a társadalmat, hogy a rokkantakról való gondoskodás keretébe vegye bele a hadiárvák ügyét is. Minden szocziális akczió között ez a kettő KÉPVH. NAPLÓ. 1910—191Ö. XXIX. KÖTET. legyen az első, amelyet ő irányítani van hivatva ; ezzel tartozunk mindnyájan hőseinknek. T. képviselőház! Befejezem felszólalásomat azzal, hogy az elmondottak után nekem csakis az az egy kérésem van még a kormányhoz, hogy méltóztassék mindent elkövetni arra nézve, hogy a mezőgazdaság ügyén segítve legyen. Legfőbb szükség most segíteni a gazdatársadalmon azért, hogy a mindennapi élethez szükséges kenyeret minél bővebben és minél nagyobb mértékben tudja termelni. A nagy német katona, Moltke, akinek e mondását nemrégiben olvastam, azt mondta, hogy »amely ország népe elnézi, hogy földmivelése válságba jusson, elvesztette a háborút, mielőtt megkezdte volna«. Ezt az igazságot vagyok bátor figyelmébe ajánlani azoknak a köröknek, akik a gazdatársadalmat teszik felelőssé a mostani drágaságért. A ministeri jelentéseket nem fogadom el, hanem hozzájárulok Laehne Hugó t. barátom határozati javaslatához. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Gróf Károlyi József! Gr. Károlyi József: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Ha a vita ennyire előrehaladott állapotában néhány perezre én is kérem a t. ház türelmét, teszem ezt azért, hogy a rendeletek halmazatához én is egy-egy megjegyzést fűzhessek, teszem ezt annál inkább, mert költségvetési vitánk nem volt és a t. ház lúloldala által alkotott uj házszabály az indemnitási vitában való felszólalásomat meggátolta a klotür folytán. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Észrevételeimet én is azzal kezdem, amivel a legtöbb felszólaló a ház ezen oldalán, hogy ugyanis kritika tárgyává teszem az intézkedések, a rendeletek megjelenésének formáját és azt tartom, hogy annyi ministeri tisztviselőt visszatarthatott volna a ministerelnök ur a háborús szolgálattól, a katonai szolgálattól, a jó példaadás daczára, hogy e jelentéseket szerves és tervszerű kompakt rendeletgyüjteményképen állíthatta volna elénk, amely a kritika szempontjából könynyen áttekinthető lett volna. Sághy Gyula." Ausztriában tartottak vissza eleget! Gr. Károlyi József: Orvoslást és javítást a rendeletek körül csak ugy remélhetünk, ha minden oldalról megvilágítjuk őket és ennélfogva e rendeleteknek szemléltető és praktikus összeállítása nemcsak a képviselő kényelme szempontjából lett volna helyes, de a tapasztalatokon kivül ez lett volna az első lépés az intézkedések megj ivításához. Valamennyi rendelet közül azoknak tulaj donitok én legnagyobb fontosságot, amelyek a valutakérdéssel és pénzünk értékével vannak összefüggésben. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) En ugyanis a diszázsióban látom a drágaság alapját, kutforrását, közgazdasági bajaink kezdetét, 42