Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

328 630. országos ülés 1916 február. 19-én, szombaton. van ! a szélsőbahldalon.) A munkaerő hiánya mellett és a termények előállításához szükséges anyagok és eszközök megkönnyített — és nem megnehezített — beszerezhetése nélkül attól a gazdatársadalomtól, amelynek 70%-a a fronton védi hazánkat és vagyonunkat és amely annyira függ az időjárás szeszélyeitől is, azt követelni, hogy többet termeljen, egyáltalában lehetetlen. (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Úgyis emberfölötti munkát fejt ki az a szegény, uzsorával és a drágaság előidézésével megvádolt gazdatársadalom, (ügy van!) amelynek megvédésében itt e házban oly gyönge a kormány és az őt követő óriási párt. Hol vannak a közgazdasági élet hivatott férfiai, aldk ott ülnek a túlsó oldalon ? Hallottuk-e szavukat a gazdatársadalom megvédésére itt az ország szine előtt ? (ügy van! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbahldalon : Hol van Szüassy Zoltán ?) Én látom őket, de szavukat nem hallom. Csak a t. földmivelésügj'i niinister ur küzd teli jóakarattal, de magára hagyatva. Hol vannak a túloldal nagy szakférfiai, akik könnyebben be tudnák bizonyítani, mint csekélységem, hogy a több termelésnek ilyen nehéz időkben mik az előfeltételei ? Fernbach Károly : Be vannak sózva ! Posgay Miklós : Azok is a bankdirekezióban élnek. B. Manndorff Géza: A t. földmivelésügyi minister urnak az a kijelentése, hogy a magyar közönség, tehát a gazdaközönség is szeret mindent az államtól várni, de nem dolgozik eleget a maga erejéből, ma e nehéz időkben elmondva nemcsak hogy igazságtalan, hanem, merem mondani, az egész gazdatársadalomra nézve mélyen elszomorító, (ügy van! bálfelől.) Nem az édes, hanem a mostoha apa szól a gyermekeihez. De nagy mentsége a t. minister urnak az, hogy nálunk, ebben az agrár államban a mindenkori földmivelésügyi ministerek, sajnos, mindig mostoha gyermekei voltak a kormányoknak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A minister urnak azt az állítását sem fogadhatom el mentségül, hogy igen sokan hadbavonultak a végrehajtó hatalom tisztviselői köréből és ezáltal a rendeletek keresztülvitele késedelmet szenvedvén, azok nem érték el a kitűzött czélt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az ilyen életbevágó munkák elvégzésére szerény nézetem szerint, kell hogy legyen ember. Épen a hadműveletek sikere érdekében is az ország beléletének biztosítására, kell, hog3

r rendelkezésre álljanak a szerintem a szó szoros -értelmében »nelkülözhetetlen<< emberek. Azt hiszem azonban, hogy a csekély szám magában véve még nem lett volná akadály, de a gombamódra szaporodó rendeletek nagy száma, az azokban foglalt igen sokszor eUentétes rendelkezések; (ügy van! bálfelől.) a sürgős elintézést kívánó ukázok stb. igen bénitólag hatottak az úgyis csekély számú, megkettőzött erőfeszítéssel dolgozó és amellett az élet nehézségeivel leginkább küzdő, páratlan szorgalmú tisztviselőkre. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az eddig elmondottakban iparkodtam tőlem telhetőleg röviden kimutatni, hogy az igen tisztelt földmivelésügyi ministeT urnak az a védekezése, amelylyel beszédében a múltban előfordult hiányok és mulasztások nagy részét védelmezni akarta, nem mentheti mindenben a szomorú gazdasági helyzet folytán előállott drágaságot. Szomorú dolog, hogy nálunk még a mai nehéz időkben is akad valaki, aki a gazdatársadalmat akarja megvádolni azzal a könnyelmű állítással, hogy a gazdák okai a drágaságnak. Aki igazságos akar lenni, annak be kell ismernie, hogy ez valótlan. (Igaz ! ügy van! bálfelől.) Minden elfogulatlanul ítélő embernek tudnia kell, hogy ők képezik a nemzetnek azt a bőségesen gazdag forrását, amelyből egyedül meríthetünk erőt az uj Magyarország megalkotására, (Ugy van ! bálfelől.) amely forrás ereje a mostani világháborúban odakünn a fronton a haza védelmében épen ugy, mint a hazában kifejtett munka által bebizonyitotta, hogy mindenki tiszteletérc méltó. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után egész röviden a munkáskérdésre térek át. A munkáskéz hiánya a jövő aratás szempontjából leginkább lesz aktuális. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) A jövő aratás lebonyolítását fogja nehézzé tenni a munkaerőről való gondoskodás hiánya. Erről feltétlenül előre kell gondoskodnunk és a kérdés megoldása óriási feladatot ró a kormányra. Mert bármennyire is akarjon az a gazdatársadalom magamagán segíteni, ezt a kérdést a saját erejéből megoldani képtelen lesz. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) öregekkel, gyerekekkel, asszonyokkal csak könnyebb mezei munkát lehet végezni; az aratási munka egész férfierőt kivan. (Ugy van ! bálfelől.) Ha sorra veszszük az itt a házban elhangzottakat, hallottunk erre vonatkozólag különböző propozicziókat t. i. a foglyokkal való ellátást és a, honvédelmi minister ur hazafias kijelentését, hogy ezt az ügyet a honvédelmi kérdésnek fogja tekinteni. Ez megnjTigtatólag hat, mert csakis e két panaczea keresztülvitelével képzelhető a megoldás, eltekintve az aratógépek beszerzésétől. Nekem azonban a kiviteli rnódokra nézve vannak aggályaim, mert a múltban szerzett tapasztalatok szerint a foglyokkal való ellátás, ha megmarad ugy amint volt, igen nehézkes és hosszadalmas lesz, s ha jó előre nem segítünk a bajokon, nem fogunk czélt érni. A kiosztásnál gyorsabb eljárást kell létesíteni, meg kell határozni egy egyöntetű ellátást és biztosítani kell az élelmiczikkek könnyű beszerzését. Nagyon nehéz a foglyokat ellátni, kivált olyan helyeken, ahol mészáros hiányában hus nincs és ahol a különböző rendeletek folytán a mindennapi lisztszükséglet beszerzése is végtelen nehézségekbe ütközik, (ügy van! a baloldalon.) Én jónak látnám, ha megyénkint és járásonkint gondoskodnék a kormány egy kizárólag erre a czélra szolgáló tápbeszerzési központról, ahol a