Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

318 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. foglyokat. — ámbár akinek megígérték, az hadd kapja is meg — vagy az elsőtől ne hajtsák be olyan szigorúan azokat a dijakat. A hadifogoly-kérdéssel kapcsolatban utalok az újságokban gyakran ismételt panaszra, hogy a foglyok erkölcstelen életet élnek, nem dolgoznak, feldúlják egyes családok békéjét, stb. Ezen ugy lehetne segíteni, hogy azokat, akik már tavasz óta kint vannak és már olyan szépen hízásnak indultak, visszavinnék egy kicsit a fogolytáborba és az ujabbakból, a soványabbjából adnának ki a falvakba (Derültség.) és ne azon törjük a fejünket, hogy központokat csináljunk, ahova az a kisgazda este beviszi és ahonnan másnap megint kihozza a foglyokat. Igaz, bogy ezt a rendelkezést visszavonták, de olyan nevetséges is volt az, amelylyel blamálta magát a hadvezetőség, mert ugyan hogy is lehetett arra gondolni, hogy a falutól hét-nyolcz kilométerre eső tanyán lévő foglyot este a gazda behozza a faluba, reggel pedig bejön érte és kiviszi? Ezt, minthogy már eltörölték, csak az efajta rendelkezések illusztrálására hozom fel. Ismétlem, üdvös lenne a foglyok időközönkinti kicserélése, mert ha megmelegszik az a fogoly azon a helyen, akkor egyre követelőzőbb lesz; azt hiszi, csak azért van ott, hogy hizlalják, pedig nem azért van és csak a magyar ember jó szivére vall, hogy olyan jól bánik vele, mint talán a saját cselédjével sem, aki pedig fizetésért szolgálja. De, talán itt is a ministeri rendeletben van a hiba, amely szerint ugy kell bánni a fogolylyal, mint a himes tojással. Polónyi Géza: Az jól van igy! Posgay Miklós: Igenis, jól van az, hogy a gazdával értessék meg, hogyan bánjon a fogolylyal és hogy az elöljáróság is vegyen tudomást arról, ha valaki a fogolylyal nem bánik jól, de az nem helyes, hogy kiplakátirozzák és jmblikálják, mert sok fogoly megtudja ám, mi van abban a falragaszban és aztán arra hivatkozik, hogy: »megjött ám a rendelet, hogy velünk igy meg ugy kell bánni«. És akkor, ha az a csendőrőrmester megfenyegeti, hogy: »ki foglak kötui«, akkor a képébe nevet, mert hiszen ismeri a rendeletet. Gr. Batthyány Tivadar: Akkor az orosz foglyok kormánypártiak! (Derültség.) Posgay Miklós: Hogy milyen pártiak, azt nem tudom, de hogy nagyon el vannak kapatva, az bizonyos! (Sálijuk! Halljuk!) Ami a Haditermény Részvénytársaság munkáját illeti, az összeszedette ügynökei által a gabonát és most akárhány olyan gazda van, akinél már augusztus óta ott hever az a gabona és nem viteti el. Annak a gazdának megáll az esze, mikor azt olvassa az újságokban, hogy az ország éhezik és rekvirálni kell a gabonát, holott nála még mindig ott van a sok termény. Hát ha éheznek, miért nem viszik el? Ez semmi egyéb, mint a Haditermény Részvénytársaság ujabb mesterkedése, hogy még i több koronácskát szerezzen és hogy a sok itthon lézengő alkalmazottnak is jusson, akik azt szimatolják, hol nyilik egy kis ujabb mellékkeresetre alkalom. Mindaddig nem engednék a gazdáknál kerestetni semmiféle gabonát, mig a ' Haditermény a gazdáktól a náluk elhelyezett gabonát az utolsó szemig el nem viteti. (Helyeslés.) Hiszen annak a kisgazdának, aki a Haditermény ügynökének őszszel eladta a gabonáját, nincsen megfelelő hombárja, ahol' egész éven át megmaradhatna a gabona. Azután tudjuk, hogy őszszel tetejébe a kukoriczát is el kellett helyeznie, amelynek helyét elfoglalta a gabona. Most tehát bekövetkezett az, hogy kukoriczáját be kellett raktároznia, amelynek háromnegyed része megromlott, mert a rossz időjárási viszonyok következtében amúgy is vizesen behozott kukoricza nagyon is ki volt téve a romlásnak. Mi lesz most azzal a nagymenynyiségü romlott kukoriczával ? Azzal biztatnak, hogy majd annak a gazdának fogják odaadni a romlott kukoriczát, akitől elvitték a jót. Hát hogy fog ez majd történni? Ábrahám Dezső: Szőrt szőrért! Posgay Miklós: A »szőrt szőrért® elve alapján, vagy árkülönbözettel, ezt nem tudom megérteni. Förster Aurél: Elviszik a Leipzigerhez. Posgay Miklős: Sok mindenféle ilyen aprócseprő baj van, amelyeken, ismétlem, csak ugy lehetne változtatni, ha járásonként kikérnék a főszolgabirák véleményét. Ezzel sokkal többre fognak menni, mint a ministeriumokban rendeleteket gyártó urakkal. Ezek után csak azt ajánlom, hogy, ha a ministerelnök ur szivén viseli az ország érdekeit, akkor gondolkozzék egy kissé Laehne Hugó t. képviselőtársain határozati javaslata felett és valósítsa meg az abban foglaltakat, mert az mind az ország előnyére fog szolgálni, azután figyelmébe ajánlom a gazdáknak a régi országházban tartott gyűlésén elhangzott javaslatokat, mert ha ezeket figyelembe veszi, akkor tűzre teheti ezeket a jelentéseket. Laehne Hugó t. képviselőtársam határozati javaslatát pártolom, a jelentést pedig nem veszem tudomásul. (Elétilc helyeslés a szélsőbaloldálon.) Elnök: Ki a következő szónok? , Szojka Kálmán jegyző: Gróf Batthyány Tivadar. Gr. Batthyány Tivadar : T. ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldálon.) Amidőn a t. ministerelnök ur az első jelentéseit a ház elé terjesztette, az volt mindnyájunknak a felfogása, hogy e jelentéseket majd csak a háború után tűzze napirendre a képviselőház, mert a jelentések tárgyainak egész sorozata oly jellegű, amelyet a háború folyamán egész őszintességgel és nyíltsággal kritika tárgyává tenni, a nagy közérdek szempontjából, nem lehet, nem szabad. Sajnálom, hogy a helyzet oda alakult, hogy kénytelenek voltunk hozzájárulni, hogy e jelen-