Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

628. országos ülés 1916 február 17-én, csütörtökön. 2Á<:\ jószágigazgatója, tehát komoly ember, terjedelmes beadványt szerkesztett a közös hadügyministerhez, amelyben kimutatta reális számitások alapján, hogy ott az ő közelében levő katonai konzervgyár, amely magánkézben van, havonkint körülbelül 6 millió korona tiszta nyereséggel dolgozik. Hát, t. ház, én nem tudom elhinni, hogy Magyarországon a konzervek előállításának költségei annyival nagyobbak volnának, vagy pedig, hogy a mi konzervgyárosaink annyival kevesebb haszonnal érnék be, mint osztrák kollégáik. Tehát megállapítottnak kell vennem, hogy a mostani árak túlságosan magasak és sürgősen szükséges volna, hogy a további áremelkedésnek gátat vessen a kormány. (Helyeslés balfelöl.) Mert naponként és havonként milliókkal és milliókkal károsul meg az állam s a jogosulatlan nyeremény millióival gazdagodnak azon vállalkozók, akik Magyarország jövendő gazdagsága érdekében aránylag sokkal kevesebbet produkálnak, mint azok, akik más téren fejtik ki tevékenységüket : akik megóvják a föld termelőképességét, sőt azt nehéz időkben, nehéz viszonyok közt még fokozni is törekszenek. (Helyeslés balfelöl.) Giesswein t. barátom felhívta a ház figyelmét arra, hogy a háború rokkantjait kellő ellátásban részesítsük. Én minden tekintetben hozzájárulok azokhoz, amiket ő itt elmondott. De ezzel, t. ház, a mi kötelességeink még nem értek véget. Vannak a háborúnak nemcsak sebesült hősei, hanem olyanok is, — adja isten, hogy mennél többen legyenek, — akik ugyan majd kifáradva, egyelőre meg is törve a Mállott fáradalmaktól, de egészségesen fognak visszatérni, akik híven teljesítették kötelességüket s akiket a jó szerencse megóvott, hogy el nem estek, vagy rokkantakká nem váltak. (Halljuk! Halljuk !) Ezen hősök iránt, akik megvédték az országot, akik mindenüket felajánlták a hazának, s akiktől ezen áldozatot a haza el is fogadta, e hősök iránt a hazának kötelessége, hogy őket ezért meg is jutalmazza. De ne adjon nekik holmi apró-csej>rő jutalmat, hanem adjon befolyást e hősöknek és derék fiaiknak abban az országban, amelynek állami függetlenségét, alkotmányát, vagyonát megvédték. Adjon nekik beleszólást ezen ország sorsának intézésébe. (Helyeslés balfelöl.) Az ő nagy, megmérhetetlen szolgálatuk jutalmazásául ki kell terjeszteni jogaikat, részesíteni kell őket azon előnyökben, amelyek minden érett polgárt megilletnek. Okét, akik az ország határait, az ország bástyáit megvédték, be kell venni az alkotmány sánczai közé. (Helyeslés balfelöl.) Azonban ettől, ugy látom, a t. kormány ridegen elzárkózik. Szmrecsányi György: Már el is zárkózott! Gr. Esterházy Mihály: De el fog jönni az az idő, amikor ők, akik az országot megvédték, hangos szóval fogják követelni, hogy ne jutalmat adjanak nekik, hanem jogokat. (Ugy van! balfelöl.) A ministerelnök jelentéseit egyébként, mivel az bizalmi kérdés és mivel nem látom beigazoltnak, hogy a kormány szinte korlátlan hatalmát a felmerült sok akadály és baj elhárítására használta volna fel, nem fogadom el, hanem hozzájárulok Laehne Hugó határozati javaslatához. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Pál Alfréd jegyző: Zelenyák János. Zeienyák János: T. képviselőház! Azok a törvényjavaslatok és rendeletek, amelyeket a kormány a háború folyamán a képviselőház elé terjesztett, a háboruszülte bajok szanálását, illetve azok megelőzését czélozták. A kivételes állapotok kivételes intézkedéseket követeltek és ennek deferált a magyar képviselőház, egyes divergáló esetektől eltekintve, midőn a magyar pszichét állította be a maga óhajaival és vágyaival. Ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt bemutatták a magyar katonát hősiességének dicsfényében, magasztos gondolatainak fönségében, szellemi és testi erejének kimerithetetlenségében, hazaszeretetének izzó tüzében. Az ilyen hőst itt e házban mással nem üdvözölhetjük, mint ezzel a kijelentéssel: A ve victor! (Ugy van! balfelöl.) Mai felszólalásomban nem a küzdőtéren levő katonát, hanem a kötözőhelyen levő hőst akarom bemutatni, amint égető sebének fájdalmát jajszó nélkül tűri és fájdalom nélkül néz a sápadt arczu halál szemébe. Ezt a hőst, ennek a hősnek a pszichéjét akarom beállítani a magyar képviselőházban, hogy ismerjük gondolatait, érezzük a hazai röghöz ragaszkodó szivének melegét és halljuk, mit mond ott a kötözőhelyen, mik az ő vágyai, kívánságai. Előre kijelentem, hogy legkevésbbé akarok foglalkozni a stratégiára vagy a kaj;onai fegyelem hatáskörébe tartozó ügyekkel. Én a sebesült vagy megbetegedett katona vágyódását állítom be, az ő vágyódásában lappangó kérdéseket akarom taglalni, mert ezekkel a kérdésekkel itt a házban az egész vita folyamán senki sem foglalkozott. (Halljuk! Halljuk !) A mi reménységünk és a mi bős katonáink büszkesége a magyar katonatisztikar. Kemény harczosok ők, de aranyos, könyörületes szívvel. A fronton ismerjük meg őket igazában. Karjuk erős, de jövőjük bizonytalan. Ha golyó érte, ha a viszontagságok idegeit megőrölték, ha betegség ereiét felemésztette, akkor a küzdőtérről a Hinterlandba küldik. Itt a Hinterlandban elsősorban az atra cura sédet post aequitem, vagyis a sötét gond mered reá, az anyagi gond, amelytől a harcztéren meg volt kímélve. A Hinterlandban elesik fizetésének azon pótlékától, amelyet a harcztéren élvezett, A harcztérről visszatért és