Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

292 628. országos ülés 1916 február Ű-§n, csütörtökön. szögölön kertészetet létesített és ezt oly szépen művelték, hogy augusztusban egy odavaló kertész a lábon álló termésért 3000 K-át igért. Természetesen az egész mennyiséget a legénység étkezésének feljavítására használták fel. (Helyeslés balról.) Az üdülő kórházak inkább nagyban termeltek; láttam krumpliföldeket, de itt csak a legszakszerűbben vezetett kertészetre akartam a t. ház figyelmét felhívni. Bátran vonhatjuk le' ebből azt a tanulságot, hogy azt a szervezőképességet, amely egyes tisztjeinkben van, nem szabad békeidőben sem jiarlagon hevertetni, hanem fenn kell tartani az ilyen kerteket, melyek tekintélyes mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a legénység ellátása jobb legyen és egyszersmind oktatják a legénységet az intenzivebb gazdálkodásra és a termesztés változatosságára. (Helyeslés bálról.) Konkluzióképen le kell vonnunk azt, hogy a termelés terén sok történhetik, de a zöldségfogyasztás értékesítése terén a legtöbb tennivaló még hátra van, a fogyasztás, szállítás nincs szervezve, a termelőtől direkt a fogyasztóhoz juttatás nincs organizálva. A magánháztartásokban nagyon tért hódit a zöklségfogyasztás és ott, ahol eddig nem tartották étkezésnek azt, ha nem került hus az asztalra, ma már sokan megbékültek avval, hogy néhányszor jó főzeléket egyenek hetenkint. De a húsfogyasztás tekintélyes része a vendéglőkben való fogyasztásra esik és amíg a kormány valami módon nem bírja rá a, vendéglőket, hogy hústalan napokon felkarolják a zöldségféle ételeket és ha nem adnak nagyobb változatosságot a nem húsból készült ételekben, addig a husdrágaságot megszüntetni nem lehet. Elsősorban szükségesnek tartom tehát, hogy a kormány Írasson népszerű füzeteket, terjeszsze a gazdaközönség köreiben, hivja fel a tanítókat, jegyzőket, hogy propagálják a zöldségtermelést és fogyasztást. Magam is termelek zöldséget és mikor a háború kitört, utasítást adtam, hogy terjeszszék ki az üzemet. De egy furcsa esetem volt. Bár a termények legnagyobb része elfogyott, bevetettem egy félholdat spenóttal; gondoltam, a főzeléknemü kelendőségnek örvend, ez olcsó, könnyen el lehet készíteni. De majdnem az egész termés a nyakamon maradt. Nem tudtam, mi okból. Később azután megtudtam: az ok az volt, hogy akkor nem volt zsemlye Magyarországon, már pedig ezen a vidéken a spenótot csak zsemlyével eszik. A nagyobb városok zöldséggel való ellátásának biztosítása érdekében pedig azt hiszem — debuisset pridem — nagyobb szállítási kedvezményeket kellene biztosítani, nemcsak az egész nagy, lmnem a kisebb szállítmányokra is. Én nem kívánnám, hogy amint külföldön van, az egész országra nézve egység-csomagok létesíttessenek, hanem bizonyos körzetekre, néhány országrészre igen. Már az teljesen a kormány belátása szerint volna eszközlendő, hogy 4—8—10 vagy mennyi részre osszuk az országot zöldségellátás szempontjából. Legczélszerübb volna talán 5—10 és mondjuk 50 kilós egységcsomagokat behozni ós ezeket egységes áron szállítani az illető körzeten belül. így gondoskodhatnánk mind a kisebb háztartásoknak mondjuk egy heti, mind a közép és nagyobb háztartásoknak hosszabb időre terjedhető szükségletéről, (Helyeslyés.) s igy legczélszerübben kikerülhető volna az, hogy a városi lakosok ki legyenek szolgáltatva a keíyi piacz uzsorásainak, avagy a helyi, vagy legközelebbi környékbeli termelők akár túlságosan szemérmetlen áremeléseinek, akár passzív rezisztencziájának, amint számos esetben láttuk, hogy, mikor a makszimálások a zöldségfélékre is életbeléptek, a piaezon nem volt zöldség kapható s a városi lakosoknak a környékbeli falvakban kellett a makszimált ártételeken felül beszerezni szükségleteiket. Itt egy pillanatra összehasonlítást kell tennem a magyarországi és az ausztriai árak között. (Halljuk! Halljuk!) Tekintsünk el a makszimált áraktól, azok ugy is papiroson vannak még Magyarországon is, ahol tudom, hogy az egyik méntelepen nem a makszimált áron, hanem 32 koronáért kénytelenek a zabot beszerezni. Ausztriában, Bécsben, a zab ára 108 korona; kukoricza legkedvezőbb esetben 83 korona mm-ként, s a makszimálások áthágásában maguk a városi hatóságok járnak elől: ők maguk is drágábban szerzik be, tehát drágábban értékesitik s igy misem természetesebb, mint hogy Magyarországból nagymértékben csempésznek át Ausztriába ugy kukoriczát, mint babot, sőt legutóbb azt hallottam, hogy a kukoricza ára a határtól pár kilométerre már 120—140 koronára emelkedik. Azonban nemcsak a mezőgazdaság terén van szükség árszabályozó intézményekre. Most már az ipar terén is gátat kellene vetni egyes nagyon fontos ós átlagminőségü czikkek áremelkedésének (Halljuk! Halljuk!): a gépeknél, műtrágyánál stb., mert a legtöbb czikknél nem áll arányban az előállítási költségek emelkedése a czikk piaczi árának emelkedésével. Hogy a szén drágább, az indokolt, hiszen előállítási költsége is lényegesen megnövekedett. Azonban pl. a műtrágya ára s egyéb ipari czikkekó is túlságos mértékben emelkedett. Az ipari termelésről szólva, bátor vagyok a t. kormány figyelmét a konzervgyártásra felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Itt hihetetlen áremelkedés van, mely nem áll arányban sem a húsárakkal, sem a dobozok előállítására szükséges pléh-árak emelkedésével. Nem tudom, mi állná itt a makszimálásnak útját? Hiszen a katonaság részére szállított konzervek oly egyenlő minőségűek, hogy itt a minőség különbözősége csak nem lehet akadálya az árak megállapításának. A magyarországi konzervgyárakból nincs adatom. De tudomásomra jutott, hogy a magyar határhoz közel fekvő egy osztrák latifundium