Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

628. országos ülés 1916 f és nem kellett ismét adósságba verniök magukat, hogy a közben még inkább emelkedett árak mellett szerezzenek be állatokat. A kisbirtokosoknál hasonló a helyzet. Ha állatfeleslege és jó termése volt, akkor szépen jövedelmezett a birtoka, ha azonban el volt adósodva, akkor nagy bevételei csak látszólagosak voltak. Hiszen a kisgazdáknál az a nagy pénzbőség az állatnak és általában az ingó felszerelésnek — hiszen kocsikat és szerszámokat is adtak el — kisebbítésével jött létre, ami tőkéjük rovásáia ment. Az a nagy pénzbőség azonban a háború után el fog tűnni és ismét pótolni kell azokat a hiányokat, valószínűleg ép oly magas, vagy még magasabb árakon, mint amilyent ő az eladott ingó leltáráért kapott. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Nem akarok hosszan foglalkozni a korpamizéria kérdésével. Tudjuk, milyen nehézségek voltak tavaly, amelyek az idén megismétlődtek. A kormány csinált egy Korpaközpontot, amelytől tavaly utalványok jöttek, de korpa nem, most jsedig az ember legfeljebb levelet kap, de korpát szintúgy nem. Fel fogom olvasni pl. a Korpaközpont egy legutóbbi levelét. (Olvassa) : »Legutóbb bátrak voltunk értesíteni, hogy a katonai hatóságok saját őrlésük korpájára igényt tartanak s mivel a legtöbb malom jelenleg katonai őrlést végez, sajnálatunkra nem utalhatunk ki korpát. Reméltük, hogy a viszonyok jobbra fordulnak. Reményünk nemcsak nem teljesült, hanem a helyzet még rosszabbodott. Bármennyire is óhajtanok, hogy ez a helyzet megváltozzék, egyelőre erre kilátás nincs. Kérnünk kell tehát, hogy további korparendeléseit mindaddig visszatartani, szíveskedjék, mig a viszonyok megváltozásáról — körlevél, a napisajtó, valamint a »Köztelek« utján — nem tudatjuk. Minden levelezgetés, sürgetés csak munkánk megnehezítése volna, anélkül, hogy a czél eléretnék.* (Mozgás balfelől.) Ha a t. kormány megcsinálta a Korpaközpontot, első kötelessége, hogy gondoskodjék, hogy az kifogástalanul működjék. A gazdák, akik állatállományukat abban a kondiczióban akarják fentartani, amely munkájuk elvégzéséhez szükséges, iszonyú kárt szenvednek azáltal, hogy a kellő takarmányhoz nem jutnak hozzá. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Az egyéb takarmányt, zabot, kukoriczát irgalmatlanul elveszik a gazdáktól, azt pedig, amire joga volna és aminek szállításáról gondoskodni az államnak kötelessége volna, megkapni nem tudja. Most a czukorkérdésnek egy másik oldalával kell foglalkoznom, még pedig a közönség szempontjából. Békés időkben czukorrépatermelésünknek kétharmada ekszportra kerül, egyharmada pedig a belföldi fogyasztást elégíti ki. 1914 nyarán kitört a világháború ; óriási feleslegek maradtak az országban. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De semmi intézkedés sem történt, hogy a czukor •bruár 17-én, csütörtökön. 291 ára makszimáltassék. A készletek megmaradtak az árak emelkedtek és a gyárak a fogyasztók rovására igen nagy olyan haszonhoz jutottak hozzá, amelyért semmi munkát nem kellett kifejteniük. Szmrecsányi György: Azaz illegális haszonhoz! Gr. Esterházy Mihály: Most újból emelkednek a czukorárak, de amint látom, a kormány végrevalahára elhatározta magát, hogy ennek az emelkedésnek gátat vessen. Egy másik kérdés a tejkérdés. És azt hiszem, nem is annyira tej drágaságról van itt szó, mint inkább tej hiányról. (Ugy van ! balról.) Mert elsősorban az ifjú nemzedéknek, az uj Magyarország nemzedékének életszükséglete ez, hogy egészséges táplálékhoz jusson és ha ez drága is, de legalább meglegyen. Ezért elsősorban nemcsak negatív, de pozitív szigorú intézkedéseket várok a kormánytól, hogy szabályozza a tej kérdést, ugy, hogy a tejhiányt, ha nem is szüntethetjük meg rögtön, az legalább nagy mértékben enyhittessék. (Helyeslés balról.) Már elegen rámutattak arra, hogy a húsárak emelkedése a takarmányhiányban, a korpahiányban találja egyik okát, emiatt az állatok tulajdonosai szivesebben biztos pénzért és drágán eladják tejelő teheneiket, mintsem hogy bizonytalanságnak tegyék ki magukat. Giesswein Sándor t. képviselőtársam már felhívta a kormány figyelmét a kecsketenyésztés és kecsketartás fontosságára. Ez helyes, de már korábban kellett volna itt valamit tenni, amikor 5—10 koronáért lehetett egy kecskét kapni, de most már a mi vidékünkön pl. 80—100 koronát fizetnek egy jó tejelő kecskéért. A házinyúlról mondottakhoz szintén hozzájárulok. A húsárak lejebbszállitásához mindenesetre hathatósan közre kell működni, csakhogy nem csupán negatív, preventív intézkedésekkel, hanem pozitív intézkedésekkel. Nagy szensáczió volt, mikor Magyarországon először léptek életbe a hústalan napok ; azt gondolta az ember, hogy ilyen napokon senki sem eszik húst, de látjuk a vendéglők étlapjain, hogy pulyka, gyöngytyúk, füstölt hus ékeskedik és olyan változatosság van, amilyen még béke idején is ritkán volt. (Ugy van 1 balról.) A húsfélék pótlására szolgáló főzelékekben azonban nincs meg az a változatosság, amit vártunk, mert a krumpli három- négyféle alakban jelenik meg, de csak egy-két főzelékfélét látunk. A zöldségfélék fontosságáról és a termelés fokozásáról nem kell senkit meggyőzni; látjuk, hogy a szakirodalom mennyire propagálta a zöldségtermelést, iskolák és egyesek szintén nagyobb mértékben termesztenek zöldséget és olyanok, akik eddig ilyennel nem foglalkoztak, most szintén erre adják magukat. Es itt külön felhívom a t. honvédelmi minister ur figyelmét a következő esetre. Sok katonai kertészetet láttam, de nem mulaszthatom el kiemelni, hogy a 32. császári és királyi hegyi pótüteg Nagyszebenben körülbelül 1200 négy37*