Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

290 &2'8, országos ülés 1916 február 17-én, csütörtökön. 10 korona, első kapálás géppel 3 korona, szálalás egyeztetés 12 korona, a második kézi kapálás 20 korona, a répa kiemelés 40 korona, azonkivül a fuvarozás 8 kilométeres távolságnál métermázsánkint 1 korona és az általános költségekre, a rezsiköltségekre még külön 20 koronát számit; összesen 298 korona a kiadás. Ha 100 mm.-ás átlagos termést veszünk, ugyanazokkal a levonásokkal, mint előbb emiitettem, ő 2 korona 20 fillérrel értékesítheti a czukorrépát, azonkivül a czukorárprémium révén még 72 fillér jár neki és 50% vizes szeletet 60 fillérjével értékelve, összesen 267 korona 60 fillér bevételt mutat ki. Azonban megjegyzi, hogy emellett a az intenzivitás mellett normális viszonyok között 120—130 mm.-ás termést tud elérni, amikor még egynéhány korona feleslege marad. Itt ismételnem kell azt, amit az előbb mondottam, hogy a forgó tőkével bőségesen ellátott gazda még megtudja találni a maga számítását, azonban aki kölesönnel kénytelen dolgozni, főleg abban az esetben, amikor sok terményért előre kell fizetni és az nem szállítható, az mindinkább több nehézséggel küzködik és mindinkább nehezebben tudja kihozni a földből azt, ami szükséges ahhoz, hogy a maga életét is fenntartsa, (Ugy van ! balfelől.) Itt hozzá kell venni, amire előbb is ráutaltam, hogy az 1915-ben, sőt még az 1914-ben rekvirált állatok egy részének árát még mostanáig sem folyósították. Ennek a képnek kiegészítésére fel kell még hoznom a gazdaságban szükségelt czikkeknek óriási drágulását. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem beszélek a czipő és a ruhanemű drágulásáról, hisz ez közismert dolog és felszólalt t. barátaim erre már fel is hívták a t. kormány figyelmét, hanem épen a kocsikenőcs dolgát okvetlenül szóvá kell tennem. 1913-ban mm.-kint 22 K volt az ára, 1915-ben pedig 100 K. A szuperfoszfát 1913-ban mm.-kint 10 K volt, 1915-ben már 20 K. A bőr, fa, vas és minden egyéb czikk szintén hihetetlen mértékben megdrágult. Vázsonyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nyúl előállítási ára csak nem drágult meg; hát bármilyen komikusnak lássék is, igenis, ennek előállítási ára is megdrágult, mert 1913-ban a puskajoor kilogrammja 2 K 20 fillér, a serét kilogrammja meg 80 fillér volt és akkor mindenesetre olcsóbban lehetett lelőni a nyulat, mint ma, 5 K néhány filléres puskaporés 2 K 40 filléres serétárak mellett. Polónyi Géza: Kivesztek a nyulak FelsőMagyarországon. Gr. Esterházy Milláiy: Emellett nem szóltam a vad mennyiségének fogyásáról és egyéb költségek emelkedéséről. Természetesen a bérleti árak mindig egyformák maradtak. Visszatérve a répatermelésre, meg kell még jegyeznem, hogy a minap a Köztelekben olvastam egy czikket, amely azt ajánlja a kormánynak, hogy a répatermelőknek hadi felárt kell adni. Maga a kérdés nagyon időszerű, annál is inkább, mert a takarmányrépa ára óriási mértékben emelkedett, ugy hogy a mi vidékünkön 4—7 koronájával fizetik meg métermázsáját és tudvalévő, hogy a takarmányrépa sokkal kevesebb munkát okoz és mikor eladják a takarmányrépát, a gazdáknak sokkal kevesebb levonást kell elszenvedniük, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) Ez a czikk arról szólt, hogy métermázsánkint 1 korona 50 fillér hadi felárat kell adni a répatermelőknek. Azt hiszem, a t. ház tagjai a felsorolt adatok után belátják azt, hogy a répatermelés az eddigi szerződések mellett korántsem fizetődik ki anynyira, mint bármilyen más takarmánynemüek, vag}^ szemes termésnek temelése. Különösen azért, mert a takarmányrépát jobban tudja értékesíteni s mivel máris a répaterület óriási mértékben csökkent az országban, buzdítani kell a termelőket arra, hogy visszatérjenek ennek a fontos szükségleti czikknek kellő mennyiségben való előállitásához. Szerintem azonban disztingválni kellene, mert a termelők nagyon is különböző feltételek között termelnek. Körzetekre kellene felosztani az országot és eszerint megállapítani a felárat, mert nem volna igazságos, ha pl. a vágvölgyi gazda, a ki holdanként 140—150 métermázsát termel, szintén oly magas felárat kapna, mint a felvidéki, vagy a Dunántúl kevésbbé termékeny vidékén lakó gazda, aki esek 80—100 métermázsányi termésátlagot tud elérni. Figyelmébe ajánlom a íöldmivelésügyi minister urnak, hogy állítsa fel ezeket a körzeteket, amelyekre nézve számittassa ki az utolsó öt év termésátlagát és ha ezek a hadi felárak megállapítása aktuális lesz, ezek alapján számittassa ki, hogy minden egyes ilyen körzetre milyen felár volna méltányos. (Helyeslés balfelől.) Esetleg még egy másik buzdítást is kellene adni a termelőknek olyképen, hogy a gyártól, vagy az állomástól 5—6 kilométernél messzebbfekvő birtokok tulajdonosait fuvarozási prémiumban kellene részesíteni, mert a befuvarozás most az igásállat nagy leromlásával jár. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Eddig inkább a nagyüzemekkel foglalkoztam és azt mondtam róluk, hogy kellő forgótőkével és ügyességgel meg tudják találni számításukat. Hadifoglyokat is inkább kapnak, mint a kisüzemek. TajDasztalhattam ugyanis, hogy a gazdák részére kiutalt hadifoglyokra mily hosszú ideig kellett várni. Azt hiszem, hogy a középnagyságú üzemek, a középbirtokok szeuvedtek a legtöbbet, azok tudták a háborús konjunktúrákat a légkevésbbé kihasználni. A nagybirtok ugyanis vagy tőkeerős kézben van, vagy tőkeerős bérlő kezén van ; igy ez a nagy komplekszum mindig kellő művelés alatt áll és e részben az ország gazdasága nem szenved veszteséget amiatt, hogy valamilyen munka elmaradna. A közéjjbirtokok azonban nagyrészt el vannak adósodva, legnagyobbrészt nincsenek bérben, hanem, saját kezelés alatt, ugy hogy csakis azok a középbirtokosok találták meg számításukat, akiknek vagyoni helyzete erős volt, állatállományuk nagy volt, aminek következtében, ha a magas árak csábja következtében el is adtak állatokat, nem kellett túlságos sokat pótolniok